Életmód

Tanmese a folyóról, azaz ne kapaszkodj görcsösen

Sokszínű Vidék
Sokszínű Vidék

2017. 08. 04. 15:21

Buddha tanítása szerint a ragaszkodás az emberi szenvedés legnagyobb okozója, ami  sóvárgást, vágyakozást, bizonytalanságot idéz elő. Egy megfontolandó tanmese is erről szól.
Korábban a témában:

Mi, emberek sajnos hajlamosak vagyunk a túlzott kötődésekre, megszokásaink rabjaként élni mindennapjainkat. Nem csak fizikai tárgyakhoz és dolgokhoz kötődünk, hanem kapcsolatokhoz. Ragaszkodunk véleményekhez, sikerekhez egyaránt.

Mi sem természetesebb, hogy szeretjük a biztonságot, a baj viszont az, hogy sokszor nem vesszük észre, hogy az általunk kreált biztonság leginkább elzárkózás és menekülés a külvilágtól.

Nem ismerjük fel, hogy szürke hétköznapjaink okozói sokszor mi magunk vagyunk.

Görcsösen ragaszkodunk megszokott dolgainkhoz, és nincs elég bátorságunk változtatni. Így hát marad a komfortzóna és a várakozás. Várni a félelem nélküli, önfeledt, boldog életre.

Richard Bach története sokunknak lehet tanulságos.


Egy kristálytiszta vizű, nagy folyó mélyén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött felettük a maga természetességével – nem törődve azzal, hogy éppen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, jó vagy gonosz lény felett halad el. A lények a folyó medrében lévő gallyakba és kövekbe kapaszkodva éltek.

Görcsösen kapaszkodtak, hogy ellenálljanak a folyó áramlásának, ebből állt az életük, ezt tanulták születésük pillanatától fogva.

Egy napon azonban az egyik lény így szólt:

-Elegem van már ebből a folyamatos kapaszkodásból. Bár nem látom a szemeimmel, de bízom a folyóban, hogy tudja, merre tart. Nem kapaszkodom tovább görcsösen, hadd vigyen az áramlat arra, amerre akar. Belehalok az unalomba, ha csak kapaszkodnom.

A többiek csak nevettek rajta, és ezt mondták neki:

– Te megbolondultál! Ha elengeded az ágadat, az áramlat, amit annyira imádsz, hozzávág a kövekhez és szétzúzza a testedet! Biztos lehetsz benne, hogy hamarabb belehalsz abba, mint az unalomba!

De ez az egy lázadó lény nem törődött a többiek véleményével: elengedte az ágát és átadta magát a folyó áramlásának. Hozzá is csapódott a sziklákhoz keményen, ám miután nem volt hajlandó újra belekapaszkodni az ágakba, a folyó szépen egyre feljebb emelte a mélyből. Immár szabad volt, és sziklához sem csapódott többé.

A folyómederben élő lények pedig elkezdtek ámuldozva beszélni róla:

– Nézzétek, csoda történt! Egy olyan lény, mint mi, de ő repülni tud! Eljött a Megváltó, hogy megmentsen mindannyiunkat!
A folyó áramlásával sodródó lény ekkor így szólt hozzájuk:

– Kicsivel sem vagyok több nálatok. Ha én Megváltó vagyok, akkor Ti is azok vagytok. A folyó mindannyiunkat felemel, ha elég bátrak vagyunk, hogy elengedjük a görcsösen szorított ágainkat. Mert ez az életünk igazi értelme: az utazás, a kaland!

A többiek azonban még nagyobb áhítattal kiáltozták:

– Eljött a Megváltó!

És mire újra felnéztek, társuk már a folyó áramlásával haladva eltűnt a szemük elől. Ők pedig magukra maradtak, és továbbra is görcsösen kapaszkodva az ágaikba elkezdtek legendákat gyártani a Megváltóról.

Találd meg az útravalód! 29 ősi, indián bölcsesség a mindennapokhoz
Az indiánok szerint az ember rokona a többi élőlénynek, és nem felsőbbrendű azoknál.
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Altheim-Waldhausen, 2017. augusztus 16.
Emma, a tyúkanyó négy fogadott kiskacsájával a dél-németországi Altheim-Waldhausenben 2017. augusztus 16-án. Emma mama költötte ki a tojásokat és azóta is sajátjaiként neveli a kacsacsibéket. (MTI/AP/DPA/Thomas Warnack)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.