Él egy fiatal hölgy Hajdúböszörményben, aki egy valamiben fehér hollónak számít a hazai állattenyésztésben: ő az egyedüli nő Magyarországon, aki saját mangalica farmján gazdálkodik.
Önmagában ez sem kevés, ám tudni kell, hogy a 32 éves farmer diplomás élelmiszermérnök, élelmiszeripari szakfordító és lovaskultúra-szakoktató. Fekete Zsóka értelmiségi fiatalként döntött úgy, hogy gazdaként keresi boldogulását. A 2012-ben kezdődött vállalkozás eddigi 5 évét tekintve úgy tűnik, megtalálta az oda vezető kulcsot.
Kislányként is rajongtam az állatokért – mondta a Sokszínű vidék érdeklődésére a mosolyával mindig elragadó Zsóka. – A mezőgazdasági szakközépiskolai érettségi után egy gyakornoki program keretében egy éven át Angliában, lovas farmon dolgoztam, mert a lovak gyerekkoromtól kezdődően ma is tartó szerelmeim. Utána kezdtem el egyetemi tanulmányaimat, majd a diplomaszerzést követően 2011-ben Dániában ismerkedtem a biogazdálkodás ottani szépségeivel, no és persze ott is foglalkoztam lovakkal.
Nem esett messze az alma a fájától
A fiatal lány a családból örökölte a gazdálkodás szeretetét. Édesapja agrármérnök és biogazda, aki az állatok takarmányának előállításával foglalkozik, sokat segít a telep irányításában is. Nagyapja régi falusi gazdálkodó, ő a józan paraszti észen alapuló szaktudásával támogatta az unokát. Hozzájuk társul a sokat segítő és pályázatírásban jártas édesanya, valamint testvérei, akik alkalmanként a termékek értékesítésében jelentenek támaszt.
Fekete Zsóka itthon egy budapesti multicégnél helyezkedett el, de gyorsan rájött, hogy az iroda nem az ő világa. Hazatért Hajdúböszörménybe. A fiatal gazda pályázatot elnyerve az uniós támogatás mellé hitelt vett fel, így kezdődhetett a mangalica farm élete.
Nagypapámnak korábban voltak sertései, és arra jutottunk a családdal, hogy tíz mangalica elfér a kertben – emlékezett. – 2012-ben jött egy lehetőség, hogy megvásároljunk egy húsz szőke mangalica kocából álló törzsállományt. Már nálunk voltak, amikor kiderült, hogy a kocák fele vemhes, úgyhogy egy héttel később több mint ötven állatunk volt.
Azóta nincs megállás. Mára már több mint 40 anyakocás az állomány, ami körülbelül 400 mangalicát tesz ki. Zsóka „felügyeli” és igazgatja a farmot. Állatorvosi szaksegéd végzettséget is szerzett, így maga oltja be az állatokat, de a herélés sem jelent problémát. A mangalica húsát hagyományos hajdúsági receptek alapján – egy hentes alkalmazottal együtt – dolgozza fel. Zsóka fűszerez mindent, a füstölés is az ő privilégiuma, ezáltal biztosítja a gasztronómiai hagyományok folytatását gazdaságában. A családi vállalkozásnak egyébként része a zöldségtermesztés, termékeikbe a saját őrölt piros paprikájukat és fokhagymájukat használják. A vágóhídról – mert ott vágják le a sertéseket – Zsóka szállítja haza a fél disznókat. A készárut piacra hordja és maga árulja. Éppen egy éve a budapesti Lehel piacon találkozhatnak vele a vevők kéthetente, akik egyre többen vannak és sok közöttük az állandó vásárló.
Nálunk az állatok törődést, jó takarmányt, amolyan all inclusive ellátást kapnak – mondja. – Nagyon fontos számomra, hogy a hús minősége érdekében a mangalicáim megkapják a számukra legmegfelelőbb takarmányt és élhetési körülményeket. Tiszteljük őket azért, amit cserébe adnak. Minden állat kézből is ehet, így látja a gondozóját, hallja az emberi beszédet. A kocákat kényeztetjük: ha történetesen nem búgatunk, élvezhetik a mangalica-wellnest, dagonyázójukban heverhetnek egész nap. A telepet is próbáljuk minél korszerűbben üzemeltetni, folyamatosan fejlesztjük. Egy régi mondást idézve vallom, ha megy a szekér, hajtani kell a lovakat.
A fiatal gazda sokat dolgozik. Napi 12-14 óra nem kevés. Legkésőbb reggel 6-kor kelni, este 6-7-ig pörögni, hogy az utána következő órákban a papírmunkával és a marketinggel is foglalkozzon. Csak a vasárnapjai szabadok, akkor a farmon dolgozó két alkalmazott az ügyeletes. Amikor esetleg összesúgnak mögötte, hogy milyen jól pörög a gazdaság, talán nem tudják, milyen nagy munka van az elismertség, az „üzlet” hátterében.
Értékesítünk élőállatot és tenyészállatot is – mondta a gazda. – A meghizlalt egyedekből készített helyi termékeinket – kolbász, szalonna, tepertő, zsír, sonka, disznósajt, hurka és különféle pástétomok – értékesítjük. Arra törekszünk, hogy mások legyünk, mint a többiek, és hogy minél jobb minőséget és minél egyedibb termékeket állítsunk elő.
Beszélgetésünk végén Zsóka egy korábban elmondott gondolata jutott az eszembe: a férfiaknak talán meglepő, hogy egy nő dirigál egy vállalkozásban, de a szakértelem nem azon múlik, milyen neműek vagyunk.
Az igazság pedig ilyen részletekben lakozik.
A fotókat Fekete Zsóka bocsájtotta szerkesztőségünk rendelkezésére.
