Mozaik

9 tény, ami megváltoztatja a szamárról alkotott véleményed

Sokszínű Vidék
Sokszínű Vidék

2017. 05. 11. 09:32

Mindenki ismeri az egyik legegyedibb háziállatunkat, a szamarat. Jellegzetes mese figura, lásd a magyar népmesék aranyat tüsszentő szamarát, Milne borongós filozófusát, Fülest, vagy hogy egy modernebb is említsek, Shrek, az ogre állandó hű társát. Vagyis inkább csak úgy véljük, hogy ismerjük.
Korábban a témában:

A ma embere, főleg az átlag városlakó, de egyre inkább a vidék lakói is, tudása többségét csak klisékből meríti, pedig a valóság legalább ilyen érdekes lehet. A gépesítésnek köszönhetően egyre kevesebb szükség van a szegény ember lovára, ezért a szamár, mely immár 5000 éve, vagyis az írott történelem kezdete óta társunk, lassan visszaszorul a falu múzeumokba és az állatkertek kölyök simogatóiba.

Fotó: pixabay.com

A teherhordó múltja és jelene

Egykor saját jogán használták, mint olcsó (a lónál mindenképpen olcsóbb) és „terepállóbb” hátast, másrészt a lóval létrehozott fajhibridjét, az öszvért, amely minden hegyvidéki expedíciónak és minden valamire való hadseregnek a legfőbb teherhordó ereje volt. Mivel az öszvér, mint a legtöbb fajhibrid, steril, azaz szaporodás képtelen, ezért folyamatos utánpótlásához szükség volt a szamárnak, mint a fajnak a tovább éléséhez.  Aztán, ahogy ez az igény kiváltódott a gépesítéssel, úgy szorult vissza felhasználása, és ezáltal létjogosultsága is. Ismerkedjünk meg pár ténnyel szeretetteljes barátunk múltjából és jelenéből.

1. Ha ránézzünk egy szamárra, az első dolog, ami szembeötlik, az a jellegzetes, hatalmas fülei. Ezeket a füleket hallásra és hűtésre termelte ki az evolúció. Ez a hatalmas fül a szamaraknak rendkívül jó hallást biztosít, amire szüksége is van, mert egyfelől Afrika és Közép-Ázsia azon tájain, ahol a szamár kifejlődött, minden ragadozó étlapján igen előkelő helyet foglal el. Mint minden meleg égövben élő állatnak, a szamárnak is ellát a füle még egy funkciót. Mégpedig hűti az állatot. Hatalmas felülete, mely ráadásul erekkel bőségesen ellátott, hűti a keringő vért, megóvva azt a végzetes hőgutától.

Fotó: Shutterstock

2. Évszázadokon keresztül használták a pásztorok „vezérürünek”, a juhnyájak vezetésére. Mivel mind fizikumával, mind intelligenciájával a birkák fölé emelkedik, így azok gyorsan elfogadják a nyáj vezetőjének, hozzá fordulnak útmutatásért és védelemért.

Fotó: chicco-doodli

3. Társas lény. Éppen ezért, ha valaki szamarat akar tartani, valamely, csak általa ismert ok miatt, azt szokták javasolni neki a hozzáértők, hogy lehetőleg párban vegye, vagy pedig integrálja be egy már meglevő állati közösségbe.

Fotó: donky farm

4. Makacs. Bizony ez megfelel a valóságnak. Illetve részben. Amikor megmakacsolja magát általában jó körülírható, sőt adott esetben jól tolerálható oka van. Például ha veszélyt érez. Ha jóval élesebb érzékszerveivel veszélyt érez, álltó helyéből akkor sem fog elmozdulni (lásd Bálám szamara) ha véresre vesszőzik a hátát. Tehát azt az energiát, amit eddig győzködésre fordítottunk, érdemesebb egy ismételt terepszemlére felhasználni, mindkettőnk lelki békéje érdekében.

És az is igaz, hogy ha egy szamár túl nagynak érzi a rápakolt terhet, vagy egy öszvér csak szimplán fáradt, akkor bizony rúg, harap, lökdösődik, ordít, tehát itt is érdemes kompromisszumok megkötésére törekedni, mert az izompolitika nem sok babért terem számunkra.

Fotó:pixabay.com

5. A szamár ordít, de nagyon. Sőt borzalmasan! A legnyugodtabb is naponta 8-10 esetben alkalmanként 5-10 másodpercet ordít. Ez a hang normál esetben is kilométerekre elhallatszik és nem egy megnyugtató, kellemes érzés. Bár törvény vagy szabály nem tiltja a tartásukat, de fontos hogy olyan helyen ahova pihenni járnak az emberek, ne tartsunk szamarat.

6. A szamarat kb. 5000 évvel ezelőtt voltak háziasították, és ennyi idő bőven elég az embernek arra, hogy színes fajtaválasztékot hozzon létre. Az egyik ilyen a jellegzetes hosszúszőrű Poitou szamár.

A Poitou szamár –minő meglepetés-a francia Poitou régióban alakult ki, és terjedt el napóleoni háborúknak köszönhetően egész Európában, a 18. és 19. század fordulóján, majd kihasználatlansága miatt a 20.században drasztikusan visszaszorult.  Ez a fajta is oly mértékben megfogyatkozott, hogy a 70-es években már a kihalás fenyegette. Néhány lelkes tenyésztőnek köszönhetően 2011-re állománya majdnem megtízszereződött, így van remény ennek a raszta fazonú, egy darabka történelmet hordozó jószágnak a fennmaradására.

Fotó: donkey farm

7 . És ha már fennmaradás. Két faj vadon élő szamár faj létezik, az egyik az afrikai vadszamár és az ázsiai vadszamár. Az afrikai vadszamár kritikusan veszélyeztetett, és csak mintegy 200 felnőtt egyed maradt a vadonban. Sajnos mind a mai napig vadásszák a helybeliek, és emberi civilizáció különböző, szándékos és akaratlan behatásait is megszenvedi. Az ázsiai fajjal sem jobb a helyzet, nagyjából ugyanezek a problémák itt is leírhatók.

Fotó:pixabay.com

8. A szamár gyorsan tanul, idegrendszere nagyságrendekkel jobb a lóénál, morgás és veszekedés helyett vizsgáljuk meg „mondandóját”. Ő is szeret szeretve lenni!

9. Ha valakinek minden vágya, hogy egy szamár legyen a kertjében, aki avatottan és módszeresen lelegel minden dísznövényt, először is gondolja végig még kétszer, képes az állat igényeit táplálkozásban, társaságban, mozgásigényben kielégíteni? Ha ez megtörtént, kérdezzen meg egy szakértőt ugyanerről még egyszer, hátha ő mást mond. És ha még ezek után is ez a döntésünk, érdemes kipróbálni az Egyesült Államokban oly nagy divat mediterrán törpe szamár. Ez a Földközi-tenger térségéből származó alig 1 méteres marmagasságú, rendkívül strapabíró kis jószág tökéletesen megfelel a kezdő hobbi szamártartónak.

Fotó: kent-waekly

via/ mnn

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.