Mozaik

Először láttak ilyen búvárfajt Borsodban

Fitala Csaba / BNPI
Fitala Csaba / BNPI

A Hejőkeresztúr melletti Debreczeni-tavon egy eddig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még korábban nem észlelt madárfaj, egy jeges búvár (Gavia immer) került elő, olvasható a Bükki Nemzeti Park honlapján.

Kapcsolódó
Európai szinten is szenzáció, milyen madár tévedt Magyarországra
Fehércsőrű búvárt mindössze most másodszor láttak hazánkban.

Mint írják, a búvárfélék (Gaviidae) az északi félteke sarkköri és sarkkör környéki vizeinek fészkelő fajai. Táplálékuk elsősorban halakból áll, melyeket nevükhöz méltóan, víz alá bukva szereznek meg. Olyannyira alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, hogy nem csak hogy esetlenül mozognak a szárazföldön, hanem fel sem tudnak szállni onnan.

Hazánkban két fajuk, a sarki (Gavia arctica) és az északi búvár (Gavia stellata) rendszeres vonuló madarunk, valamint a be nem fagyó vizeinknél át is telelhetnek. A jeges búvárnak viszont mindössze ez a 24. előfordulása volt Magyarországon. De még nála is ritkább a fehércsőrű búvár (Gavia adamsii), amelyet eddig csak 3 esetben figyeltek meg idehaza. Magyarországon minden búvárfaj védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 25 ezer forint.

Balázsi Péter természetvédelmi területfelügyelő január 18-án, délután negyed ötkor egy nagyméretű, sötét színű, tollászkodó búvárt látott meg a Hejőkeresztúr, Nyékládháza és Muhi közigazgatási határán elterülő Debreczeni-tavon. Mivel meglehetősen távol volt tőle (több, mint 900 méterre), és már elkezdett alkonyodni, ezért sietve próbált a madárhoz közelebb kerülni. Ennek az eredménye az lett, hogy értékelhető fotót ugyan nem tudott róla készíteni, viszont rásötétedett.

Kapcsolódó
Ritka és különleges madarat mentettek meg Kőszegen
Téli vendégként sem gyakori Magyarországon.

A tavon egyébként még számos olyan vízimadár volt megfigyelhető, amelyek tőlünk északabbra költenek: kerce- (Bucephala clangula) és hegyi récék (Aythya marila), kis bukók (Mergellus albellus), füles vöcskök (Podiceps auritus), vihar- (Larus canus) és ezüstsirályok (Larus argentatus).

Másnap reggel a tónál kezdtük a napot, és némi keresés után ismét sikerült megtalálnunk a búvárt. Ekkor már jóval közelebbről is szemügyre vehettük, és néhány felvételt is tudtunk készíteni róla. A tollazata alapján nem egy teljesen öreg tollruhájú példány, hanem egy ún. immatur (átszíneződő) egyed volt. A madár igen jól érezte magát ez idő alatt, sokat és hosszan bukott, és többször törpeharcsával (Ameiurus sp.) a csőrében bukkant elő a víz alól, amelyet némi igazgatás után el is nyelt. Viszonylag hosszan figyelhettük, majd mikor elúszott a tó közepe felé, mi is elhagytuk a területet. A következő napokban még többen keresték a madarat, de már nem sikerült visszatalálniuk

– írta beszámolójában Balázsi Péter.

A cikket azzal zárta, remélik, hogy a jövőben még sokszor és sokaknak lesz olyan kellemes élményben része a borsodi vizeknél, mint amit nekünk okozott ez a ritka tollas vendég!

Kapcsolódó
Egyik napról a másikra eltűntek a vadludak a tatai Öreg-tóról
A madarak tűrőképességük határán vannak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik