Az elmúlt napokban több helyen lengedezik a rétek, domboldalak legszebb virága az árvalányhaj. Népi kultúránk becses dísze, mára szigorúan védett természeti kincs lett, és nem csak maga a növény, hanem az élőhelye is természetvédelmi oltalom alatt áll. Az árvalányhaj eszmei értéke ötezer forint.
A falusi nép fontos díszítő eleme volt az árvalányhaj bokréta, mely nem csak a szobáknak, hanem a legények, majd a cserkészek kalapjának is fontos kiegészítőjeként szolgált ünnepei alkalmakkor. Népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy költőink és íróink, többek között Petőfi Sándor, Tompa Mihály vagy Jókai Mór is szerzeményeibe foglalta és népszerűsítette eme különleges szépségű növényt. Az árvalányhaj a száraz és meleg éghajlatot kedveli, és igencsak különleges a talajigénye, melynek köszönhetően csak a nitrogénban szegény, meszes homokos, háborítatlan területeken él meg.
Hazánkban békés otthonra leltek a Kiskunsági Nemzeti Parkban, Észak-Magyarország és a Dunántúl lankás domboldalain, ahol az életfeltételeiknek megfelelő a talaj. A szolid kinézetű, mintegy 20-30 cm magasságú növény, az év nagy részében szinte észrevétlenül éli az életét. Virágzásakor azonban nem tud észrevétlen maradni, hiszen ilyenkor halvány aranysárga tollai beborítják a mezőket, és ahogy a gyengéd szél végigsimítja a domboldalakat könnyed mozgásba kezdenek, és ringatózásuk mindenkit magával ragad, akinek szerencséjük van szemügyre venni őket. Hiszen ahol kedvezőek a feltételek számukra ott tömegesen élnek, olykor egész domboldalakat beborítva szépségükkel.
Szerző és fotó: Miskolczi Tímea Panny
