Az MTI fotóriportere a Heves megyei Sirok-Kőkútpuszta határában virágzó gesztenyefákat fotózott szeptember 18-án. De vajon mi lehet az oka az utóbbi években mind gyakoribbá váló jelenségnek?

Az ok nem az időjárásban, nem is a globális felmelegedésben keresendő: a felelős egy apró lepke

Az alig fél-egy centiméter szárnyfesztávolságú vadgesztenyelevél-aknázómolyt (Cameraria ohridella) 1986-ban fedezték fel Macedóniában, az Ohridi-tó mentén (innen a neve), de a kutatási eredmények szerint minden bizonnyal Észak-Amerikából, vélhetően mezőgazdasági terményekkel került Európába.

Azóta megállíthatatlanul terjed a kontinensen, s rövid idő alatt lényegében az egész Kárpát-medencét meghódította.

A lepke piciny hernyója a vadgesztenye leveleiben fejlődik, a levél fotoszintetizáló „húsával” táplálkozik, s a levéllemez két felszíni bőrszövete között vájja ki a járatait. A kártétel elképesztő mértékű lehet, a megtámadott fák nyár közepére gyakorlatilag teljesen elveszíthetik a lombjukat, július-augusztusban késő őszre emlékeztető képet mutathatnak.

A lombjukat vesztett fák utóbb újra kihajtanak – és éppen emiatt borulnak másodszor is virágba. Ez az őszi másodvirágzás – és nemkülönben a kétszeres levélnevelés – rendkívüli mértékben igénybe veszi a fákat, az utolsó cseppig kizsigereli a tartalékaikat. A legyengült növények emiatt fokozottan ki vannak téve egyéb kártevőknek és fertőzéseknek, arról nem szólva, hogy még a korábbinál is tehetetlenebbek a lehullott levelekben áttelelő aknázómolyok következő tavaszi támadásával szemben.

Hasonló jelenséget egyébként egy gombabetegség is előidézhet. A vadgesztenyék guignardiás betegsége (kórokozója a Guignardia aesculi), ám ez szerencsére jóval ritkább.

Via NGM – Kiemelt kép: MTI/Komka Péter