A Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén fekvő Rudabánya elsősorban a helyi ásatásokról és az itt talált, tízmillió évvel ezelőtt élt emberszabású ősmajom, a Rudapithecus hungaricus maradványairól híres.
1985-ig itt működött Magyarország egyetlen vasércbányája az ércdúsítóval, mely fénykorában több ezer embernek adott munkát. A bányászathoz kapcsolódik Rudabánya legújabb nevezetessége, a volt külszíni vasércbánya utolsó munkahelyén, a Vilmos és az Andrássy II. bányarész találkozásánál keletkezett bányató.
A kristálytiszta vizű, meredek sziklafalakkal határolt tó keletkezéséről a város weboldalán ezt írják:
Eleinte egy nagyobb és egy kisebb állóvíz jött létre, majd a vízszint emelkedésével a két tó egyesült, és elérte mai, nagyjából állandósult kiterjedését.
Hosszát 300, átlagos szélességét 80 méteresnek mondják. Legmélyebb része megközelíti a 60 métert, s ezzel hazánk jelenlegi legmélyebb állóvize.
A külszíni bányaművelés után visszamaradt meredek sziklafalakat és omlásokat az évtizedek során fokozatosan elborította a növényzet. Főként akác- , nyár-, nyír- és fenyőfák, valamint különféle cserjék kapaszkodtak meg a sovány talajon, de ahol vastagabb a földréteg, ott tölgyesek is kialakultak.
A kékeszöld víztükör a szürke, barna, sárga és vörös sziklákkal és a zöld növényzettel festői képet mutat, mediterrán hangulatot áraszt. Nem egy szokványos magyar táj jellemzői ezek, ezért sem meglepő, hogy egyre több turista kíváncsi a tengerszemre.
A tóban élnek halak, ám mivel vize hideg és tápanyagokban viszonylag szegény, ezért csak a kisebb halfélék kedvelik. Bár az évek során több kilós csukát is fogtak itt, de nem ez a jellemző.
A magántulajdonban lévő tó nem szerepel a horgászvizek között. Benne a fürdés a hideg és hirtelen mélyülő víz, valamint a felszín alatt rejtőzködő sziklák miatt tilos.
Szinok Gábor fotóriporter kollégánk a napokban járt a festői környezetben lévő tónál, és készített gyönyörű felvételeket.
Kiemelt kép: Szinok Gábor
