Festőnek tanult, jelenleg egy kéménybéleléssel foglalkozó cég alkalmazottja, miközben szabadidejében restaurátorként valóságos bútorcsodákat alkot. A Herenden élő Burdon Attila felújított vályogházát már bemutattuk olvasóinknak, arra azonban akkor nem kerestük a választ, hogy a 45 éves fiatalember hogyan lett a bútorfelújítás szerelmese. Mostani beszélgetésünkben ezt is elmondta.
Harminc évvel ezelőtt, amikor pályát választott, nem sok fiatal döntött úgy, hogy festő lesz. Önben már akkor dolgozott az alkotási vágy?
Inkább azt mondanám, hogy a családi tradíciók vonzottak a szakmához. A nagyapám neves céhfestő volt Veszprémben, de édesapám és az ő testvérei is festőnek tanultak.
Ma is fest, de jellemzően nem konyhákat és szobákat, hanem bútorokat. Hogyan jött az ötlet?
A bútorfestés régi szerelmem, s ahogy teltek-múltak az évek, rájöttem: ez az én világom. A műhelyemben mindig vár valamilyen bútordarab vagy kiegészítő, amit újjá kell varázsolnom. Amikor ismerkedek a régi, kopott darabokkal, bele kell álmodni a felújítás utáni állapotot, hogy az valóban egy mutatós darab legyen majd. A kedvenceim egyébként a régi díszes, faragott bútorok, azokból lehet igazi csodákat készíteni.
Nem véletlenül hívják barátai restaurátornak. Amit Ön végez, az jóval túlmutat a festésen: tervezői, asztalos és kárpitos munka is egyben.
Ez valóban így igaz. Imádom, amit csinálok, egyelőre hobbiként. Rövid időn belül vállalkozás indításában gondolkodom, mert egyre nagyobb az érdeklődés. Eddig csak magunknak, rokonoknak és néhány barátomnak újítottam fel bútorokat.
Honnan szerzi be a felújítandó darabokat?
Piacokról és régiségkereskedőktől, de volt már arra is példa, hogy barátaim külföldről hoztak bútorokat. Ha engem a legszebb álmomból azzal keltenének fel, hogy valahonnan hozhatunk bútorokat, azonnal mennék. A piacokon is már nyitás előtt ott vagyok, nehogy lemaradjak valamiről. Érzékletesen úgy is fogalmazhatok, hogy ha egy kuka mellett látok egy bútort, az biztosan a műhelyemben köt ki.
Munkáit látva a felújított darabok szinte mindegyike fehér, kopottas Provence-i stílusú. Ez most a trendi?
Én azt hiszem, hogy igen. Lejárt az összevissza színű, csiricsárés bútorok kora. Ez a kopottas-fehér szín nyugalmat áraszt, egy otthon hangulatát szabja meg. Régi barna bútorokkal is volt már szerencsém dolgozni, melyeket ilyen stílusúvá alakítottam át.
Mennyi ideje jut a hobbijára?
A napi munka után és hétvégén. Ezért is említettem, hogy mielőbb szeretnék csak a bútorfelújítással foglalkozni.
