Csodás népmesék és mondák földje Tápé, a Tisza mentén fekvő kis falu, ahol a gyékényes mesterségnek évezredes hagyománya van. Legtöbb ősi vízparti településünkön, így itt is a halászat mellett a gyékényből szőtt és vesszőből fonott használati tárgyak adták a legfontosabb bevételét az embereknek. Az 1973-ban Szegedhez csatolt Tápé házi műhelyeiben készítették a korabeli városi piac kofáinak gyékényszatyrait, szőnyegeit és kaspóit.
Itt született és szülőfalujában él Török Gizella, akinek gyékényből szőtt pompás tárgyait nemcsak hazánkban, hanem Nyugat-Európában és a tengeren túl, az USA több nagyvárosában is megcsodálhatta a közönség. Egyedi alkotásai a gyékényes mesterség kiemelkedő remekei, igazi mesterművek.
Itt születtem, ahol a gyékényfeldolgozásnak több mint ezer éves hagyománya van, Tápén majdnem minden család foglalkozott ezzel az ősi mesterséggel. Már kisgyermekként rácsodálkoztam a gyékényszövésre, de a gyékényből szatyor helyett mindig valami mást, valami „többet” szerettem volna készíteni
– meséli Török Gizella, a tősgyökeres tápai.
A művésznő szülei és nagyszülei is gyékényszövéssel foglalkoztak, tőlük tanulta meg az ősi kézműves mesterség alapjait. A szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola kerámia szakára járt, ahol gyakran jelent meg vállán átvetett, maga készítette gyékény táskáival, melyek alapanyagát valódi bőrcsíkokkal kombinálta, színesítette. Gizellában már tizenévesen sokszor felmerült a gondolat, alkalmas lehetne ez a csodálatos alapanyag nemcsak szatyrok és szőnyegek, hanem más tárgyak – akár képzőművészeti alkotások – nyersanyagának is. Úgy gondolta, ha például agyagból, vagy fából a megszokott használati eszközök mellett szobrok is széles körben népszerűek, miért ne lehetne gyékényből is bonyolultabb formákat, akár körplasztikákat készíteni.
Sok idő és kísérletezés után találta meg azt a kifejezési formát, amit figurális fonásmódnak nevezett el. Ekkor már tudta, ez az amit régóta keresett: a gyékényből szőtt szobrok megformálásának gyakorlati tudása.
Gyékényszobraimmal egyrészt tisztelgek őseink előtt, akik a megélhetés miatt dolgoztak ezzel a csodás alapanyaggal, másrészt ezzel tudom kifejezni érzéseimet, és meggyőződésem, hogy a gyékény műalkotássá nemesedhet
– fogalmazta meg ars poeticáját a lokálpatrióta iparművész.
Az alapanyagok beszerzése fontos kérdés. A különböző munkákhoz más-más minőségre van szüksége, ezért több helyről vásárolja a gyékényt, melyhez kiegészítő anyagként, sást, és kákát is felhasznál.
A természet csodálatos anyagokat biztosít, csak észre kell venni, és dolgozni vele. Finom színeket kölcsönöz munkáimnak, a föld és napszínei jelennek meg a síkban fonatokkal létrehozott faliképeimen, a munkáim témái az emberek, akik körülöttem élnek.”
– vallja a művésznő.
A tápéi gyékényszobrász alkotásainak legkülönlegesebb és legértékesebb darabjai mindenképpen a figurális kompozíciók. Az iparművész természetes ősi alapanyagú szobraival, ezek tematikai – és formagazdagságával, valamint esztétikai értékükkel egyedülálló művészeti teljesítményt ért el. Magyarország mellett világviszonylatban is kuriózumnak számítanak gyékényfigurái. Fontos kiemelni a szobrok anatómiai pontosságát, mely a művész középiskolai képzőművészeti stúdiumainak egyenes következménye.
Egy szakmailag felkészült és évtizedek alatt kiforrott stílusú, kreatív népi iparművész ötletgazdag világával ismerkedhetünk meg. Szobrai témái közül fontos kiemelni az anya-gyermek kapcsolatát és a szegedi nagytáj népművészeti, népmesék ihlette darabjait.
Légies, elegáns, kalapos nőalakjai a századforduló utolsó egységes művészeti stílusát, a szecessziót idézik, kettős – férfi-nő együttes – kompozíciói viszont a korábbi, romantikus irodalom érzelmesebb történeteit juttatják eszünkbe. A „magas művészetet” képviselő, klasszikus szobrai mellett figurális fonásmódjának kedves, ötletes darabjai a gyermekek számára készült játékok, és díszek, valamint az öltözékkiegészítők, táskák, fonott ékszerek. Ide sorolhatók kisebb állatfigurái, melyek leggyakrabban nyuszit, őzeket vagy szarvasokat mintáznak.
Török Gizella sokoldalúságát mutatja, hogy a gyékényszövés mellett akvarelleket is készít, agyagból kisplasztikákat mintáz, sőt egy időben drótfonat szobrokkal is kísérletezett. Csodálatos versében így vall szerelmének (a gyékénynek) és szülőföldjének szerves kapcsolatáról:
Török Gizella: Gyékényszálak tánca
A föld befogadta, felnevelte,
eső áztatta, nap érlelte,
szellő simogatta, szél ringatta,
ember észrevette, learatta.
a kéz felemelte féltve,
dolgozni, alkotni mindenki kedvére.
Táncolt az ijan közt, táncolt a sodrásban,
vígan kergetőzött szobrok fonásában,
a földgolyót is körbefonta mára,
hírét vitte szövésnek, fonásnak.
Legyen tisztelet múltnak és jelennek,
becsülete a gyékénynek, és az ügyes kezeknek!
Török Gizella a helyi Tápai Gyékényes Műhely vezetőjeként évtizedek óta teszi közkinccsé a vidék gyékényes mestereinek tudását. A gyékényszövő műhely hagyományőrző tagjaival gyakran járnak az ország más vidékein, bemutatókkal népszerűsítik a gyékényszövést, és öregbítik Tápé hírnevét.
Kiemelt kép: Frank Yvette
