Horváth Gyula nyolc hónapos korában gyermekbénulást kapott, azóta járógép segíti a mozgásban, ez azonban nem gátolja abban, hogy az utóbbi években emberfeletti teljesítmények egész sorát vigye véghez. A dorogi születésű, mozgássérült sportoló a kitartás erejében hisz, életét gyerekkora óta végigkíséri a sport.
Annak ellenére, hogy csak az egyik lábamat tudom használni, több sporttal is korán megismerkedtem. Évekig harcművészeti sportokat űztem, majd visszatértem gyermekkorom kedvencéhez, a kerékpározáshoz. A kerékpározás mellett 2014 nyarán rátaláltam a para kajak-kenura, amit versenyszerűen űztem három éven át
– mesélt Horváth Gyula sportágairól a Sokszínű Vidéknek.
Az örök optimista sportoló jelenleg egy alpin technikai vállalkozó mellett dolgozik, társával mobil mászófalakat üzemeltetnek. A kerékpározás mellett régóta kacérkodik a gondolattal, hogy végigjárja az Országos Kéktúra útvonalát. Horváth Gyula szereti a kihívásokat, ezért két éve úgy döntött, a teljes nagy kört egyedül, két mankója társaságában fogja teljesíteni.
A Kék Túra kör 2550 kilométerének nagyobbik részén már túl vagyok, a fennmaradó, nagyjából 800 kilométernyi szakaszhoz még sok időre lesz szükségem, lényegesen többre mint egy egészséges embernek. Jelenleg Neszmélyen lakom, őszre várom az új járógépet, addig erőt gyűjtök a hátralévő több száz kilométeres távhoz
– sorolta a férfi.
A mozgássérült sportoló 2017 április 15-én kezdte az Országos Kék Túra nagy körét, gyalogosan indult útnak a Hűvösvölgyből a Kékes irányába. Az első nap gyalogszerrel mindössze 5 kilométert tudott megtenni, ekkor döbbent rá, hogy nehezebb lesz a feladat, mint ahogyan azt elképzelte. Hosszú hetek alatt elgyalogolt egészen Sirokig, ahol úgy döntött, elég volt a meredek hegyekből.
A legnehezebb hegyi szakaszok a keskeny ösvények voltak. Amíg te tyúklépésekkel képes vagy haladni, addig nekem oldalazva kell mennem, a mankóim miatt nem tudok normálisan lépni. Gondold el, 25 kilós hátizsák a hátadon, mögötted 30 százalékos emelkedő, előtted ugyan ilyen meredekségű szakadék, és egy nyomsávos úton kell haladnod!
– mondta Gyula.
Kékestetőtől Sirokig, ami csak 22 kilométeres távolság 3 nap alatt jutott el, kínkeservesen lassan haladt, miután besokallt, azonnal buszra szállt, majd Sátoraljaújhelytől a sík terepeket vette célba. Az Alföldön az első nap 20 km sikerült megtennie gyalogszerrel, majd szépen beállt a 17 km/nap átlagos teljesítményre, így Létavértesig jutott. Itt már a járógépe, és jobb lába is nehezen bírta a megpróbáltatásokat, combhajlatát szétdörzsölte a fémszerkezet, úgy döntött, kerékpárja nyergében halad majd tovább.
Gyula kerékpárral naponta 22 kilométert tudott haladni, 2017 október huszadikáig összesen nagyjából 180 napot kerekezett, és egészen Zircig jutott. A kerékpárral a sok kerülő út miatt jóval hosszabb, mintegy 2500 kilométeres utat küzdött le ez idő alatt.
A motiváció az én magam vagyok amit eltervezek azt véghez is viszem. Azt szoktam mondani, hogy „nem szeretném, hanem akarom” , tehát meg akarom csinálni azt, amit elkezdek. Számomra ez a motiváció
– hangsúlyozta a sportember.
Eddigi 2500 kilométeres útja során sokszínű vidékeken járt, és sokféle emberrel megismerkedett, ahol az est utolérte, ott keresett szállást magának. Az Alföldön többen bejelentkeztek, hogy elkísérik egy-egy szakaszon, de kevesen jöttek végül mellette, majd azok is gyorsan lemorzsolódtak, hiszen a mozgássérült Gyula lassabban képes haladni, mint egy egészséges ember.
A férfi alternatív szálláshelyeket keres, ami azt jelenti, ingyenesen száll meg egy erősebb nap végén. Útja kezdetén még saját függőágyában aludt, később a települések polgármestereitől kért segítséget. Azt tapasztalta, minden faluban akad segítőkész, önzetlen ember. Az Alföldön sok helyütt a reformátusok vendégszeretete segítette át a nehézségeken, hétvégenként leggyakrabban a lelkészek segítették megfelelő szálláshoz.
Gyula az étkezést eddig heti kettőezer forintból oldotta meg, reggelente vett 10-12 kiflit a boltban – paprika, tea, cukor, és egy rúd szalámi mindig lapul a hátizsákjában, emellett a sportoló étrendjébe hetente egy-egy éttermi egytálétel is belefér.
A férfi sok kedvességet, szeretetet kapott eddigi útja során, ezekről facebook-bejegyzéseiben tudósít. Felsőpetényben egy kedves szállásadó – ha nem is hamuba sült pogácsával, de – túrós batyuval, két banánnal, és egy szép, feliratos képeslappal búcsúzott Gyulától.
Horváth Gyula utazásainak fő szempontja a szabadság, úgy véli, az ember az ilyen utakon tökéletesen ki tud kapcsolni, és át tudja magát adni a természetnek.
A sportolónak jelenleg 83 gyalogos, és 184 kerékpárral teljesített nap áll a háta mögött. 2020-ban mindenképpen útnak indul, szeretné a maradék 800 kilométert mihamarabb megtenni. Gyula reméli, az új járógéppel jobban tud majd gyalogolni, korábban ugyanis több, kerékpárral nem járható szakaszt kényszerült kihagyni.
Gyulával legközelebb személyesen novemberben a budapesti Járatlan Utakon Fesztiválon találkozhatnak az útja iránt érdeklődők, ahol jövőbeni terveiről is mesél, 2021 június elsejétől az igazi El Camino-t is szeretné majd végigjárni kerékpárjával.
Kiemelt kép: Horváth Gyula
