Életmód

Aki szereti Micimackó történetét, az imádni fogja a Hajnal tanyát

Mesébe illő az az élet, amit egy tanyán valósított meg Hajnal Vivien. Az állatbarát, fiatal lány több, mint húsz kedvencével él együtt. Nála a szürke hétköznapok is  ünnepnek számítanak.

Talán nincs is, aki ne ismerné a Micimackó történetét, ahol a Százholdas Pagonyban egy kis csipet-csapat verbuválódik össze és általuk számtalan mókás kaland részesei lehetünk.

A „csekély értelmű” Micimackó, a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, és a mindig vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja, Róbert Gida egy szempillantás alatt lopták be magukat a szívünkbe. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történt valami mulatságos vagy izgalmas esemény.

Azt mondják, hogy az álmok és a mesék időnként valóra válnak. Ennek ékes bizonyítéka  a tápiószentmártoni Hajnal tanya, ahol úgy érezhetjük magunkat, mintha Milne világába csöppentünk volna. Ebben a mesebirodalomban édes békességben él 24 állat ( persze ez a szám mindig változó). Rozi, a kecske, Géza, az emu, Bestia, a vetési varjú, Alfréd, Márton, a kacsa, Remény, a mókus, Beni a kenguru és további 18 bájos állat boldog pillanatai édesítik az itt élők mindennapjait.

Állatszeretet felsőfokon

A tanya „Róbert Gidája” Hajnal Vivien, akitől gondoskodóbb, szeretőbb és odaadóbb gazdit senki nem kívánhatna magának.

Egyszerre vagy állatbarát, állatvédő, állatmentő és állatokkal suttogó. Azt hiszem, erre születni kell!

Talán igen. Az viszont biztos, hogy már gyermekkoromban is túlfűtött voltam, ha állatok védelméről vagy mentéséről volt szó. Szüleimnek sokat köszönhetek, hiszen a jó példát ők mutatták, de talán én egy kicsit turbófokozaton működök ezügyben. Nem tudok az út szélén hagyni állatokat, nem tudok nemet mondani arra sem, ha segítséget kérnek. Génjeimben van a mentés és a segítés. Persze vannak olyan állataim, amiket ajándékba kaptam vagy vásároltam.

Hogyan kezdődött? Álmod volt egy ilyen élet?

Pontosan. Miután állatimádó voltam pici korom óta, tudtam, hogy a legideálisabb megoldás egy tanya lenne számomra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert 22 évesen megvalósult az álmom és Tápiószentmártonban sikerült vennünk egy tanyát. 3000 négyzetméter, így itt minden állatnak szabadsága, területe és boldogsága van. Bélának a japán kakasnak éppúgy, mint Mártonnak, a libának vagy Gézának, az emunak.

Olyan idilli a látvány, mintha meséskönyvet lapozgatnánk, mindeközben ez valóság, és a paravánok mögött felelősség- és szeretetteljes munka folyik.

Aki szereti az állatokat, tudja, hogy milyen szeretetet adnak, de az is nyilvánvaló, hogy hatalmas felelősség és nem kevés munka és odafigyelés az ára. Nem csak az élelmezésükről kell gondoskodni, hanem ha szükséges, akkor az orvosi ellátásukról is, ráadásként ennyi állatnak a tisztántartása sem pár perces teendő. Szóval van feladat, de megéri. Mikor Beni, a kenguru, reggel „beköszön” az ajtón, vagy amikor Alfréd, a búbos magyar kacsa és Brúnó, a törpe nyuszi „szerelmét” látom, akkor nincs az a munka, amit röpke pillanat alatt el ne felejtenék. Leírhatatlan élmény  látni nap, mint nap ennyi boldogságmorzsát. Gondold csak el, például este végigsétálok az udvaron és látom, hogy a malac, a kenguru és az őz együtt alszik. Kell ennél jobb altató? És igen, talán erre vagyok a legbüszkébb, hogy nálam minden állat jóban van egymással. A macska nem bántja a papagájaimat, a kutyáim annak dacára, hogy kiváló házőrzők,  a tanyán belül nem harcolnak le egy állatot sem. Sőt, mindegyiküket védik, ha kell.

Galéria

Ez egy fantasztikusan szép család. Hogyan zajlik a napi rutinod?

Dolgozom. Korán kelek, általában fél hatkor. Az állatokat megetetem, kitakarítok,  ez kb. másfél óra, de tegyük hozzá, hogy nincs két egyforma reggel. Igazodnom kell a kedvenceim hangulatához vagy éppen ők az enyémhez. Simogatások, boldog összebújások és nevetések, szóval mindenkinek ilyen napkezdést kívánok. A nap egy részében a Farkasdi horgásztónál intézkedem, karbantartással is foglalkozom, gyakorlatilag én üzemeltetem. Néhány hete „munkatársam” lett Mázli, egy mentett fekete cica. Imádnivaló. A délutánok változatosak, de nagy részében főszereplők az állataim. Időnként összeverbuválom néhányukat és barangolunk.

Ki kivel alszik? Kinek, hol a helye?

Hát ez attól függ, de ami a legfontosabb, hogy nálunk minden állat roppantul szereti egymást, na jó kivétel Bingo, az óriásboa, gondolom, hogy ösztönből pillanatok alatt levadászná a tengeri malacaimat vagy mást.

Ha jól gondolom, az állatsereglet egyik különös kedvence Beni, a kenguru, akit ajándékba kaptál. Az első perctől különös kapcsolat van közöttetek, amolyan első látásra szerelem. Milyen együttélni egy kenguruval?

Kenguru? Inkább ébresztőórának nevezném. Ő kopogtatja fel a családot minden reggel. És elég korán. Semmi méltányosság vagy  jószándék, de talán épp ezért rajongok érte (is).  Egyébként nagyon félős, stresszes jószág, és talán megérezte, hogy nálunk tökéletes helye lesz, hiszen első szóra beült mellém az autóba, mikor 13 hónaposan korában az első gazdijától elhoztam.  Mára már jó barátságban van mindenkivel, kedves, „nem lehet rá haragudni” habitusa miatt valóban kedvenc lett.

A befogadott és felnevelt állatok egy részét érett korukban szabadon engeded. Most éppen Reményen volt a sor.

Sajnos ez a legnehezebb ebben. Az elengedés. Az önzetlen útrabocsájtás. Remény, a bűbáj mókusom 3 hetes korában érkezett hozzám, elhagyatottan, soványan. Cumisüvegből etettük, nevelgettük, ma már önálló, vidám kis hasas. Igen, épp a minap engedtem útjára, szeretném visszaszoktatni a saját környezetébe, remélem nem nagyon szakad bele a szívem. Egyelőre visszajár enni, és ha meglát, akkor együtt „sírunk-nevetünk.”

 Most a Kisherceg jut eszembe: te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

Igen, tudom. Nem véletlen, hogy a kézfejemre is ezt tetováltattam. Nincs nap, hogy ne emlékeztessem magam erre. Legutolsó mentettem, Mázli is nálunk maradt, annak ellenére, hogy első körben gazdit kerestem neki. Aztán megszerettük egymást, így ő lett a horgásztó kedvenc „vadmacskája”.

Nálatok nyaralt a keresztfiad. Ahogyan a posztjaidat láttam, valószínű, hogy élményekben gazdag hét volt.

Hát persze! Minden percét imádtuk. Már a reggeli ébresztő sem volt mindennapi. Mobilapp helyett Beni türelmetlen „kopogása” jelezte, hogy ideje kezdeni a napot. Hipp-hopp ugrással már korán reggel benntermett a szobában és ébresztőt fújt. A nap nagy részét természetesen az állatokkal, és leginkább a vízparton töltöttük. A kerti tóban Alféddal pacsált, a Tápióban a kutyákkal versenyben ugrált a vízbe. Aztán a szénabálák tetejéről a kutyák társaságában nézni a naplementét, miközben Rozi kecskénk nyalogatta a lábunkat, hát az valami mennyei állapot volt.

Mesés történeteknél maradva, Milne Micimackójában olvashatjuk, hogy néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívünkben. Mit gondolsz erről?

Nekem a legkisebb dolgok a legnagyobbak. Gyönyörű környezetben a legnagyobb szeretetben élünk. Azt hiszem, hogy a legtöbb embernek éppen ezekben az apró, de mégis nagy  dolgokban való elmerülés hiányzik. Én már attól boldog vagyok ha süt a nap, vagy épp esik az eső mert mindkettőnek megvan a maga szépsége. Maja volt első kutyám, és  sokat tanultam tőle. A mai napig nem dolgoztam fel a hiányát. Ő tanított meg az állatok iránti tiszteletre, és arra, hogy hogyan lehet tiszta szívből és érdek nélkül szeretni. Ma már mindenért hálás tudok lenni. Boldoggá tesz, ha a négy bitang kutyámmal úszunk egyet a tóban, vagy ha együtt sátrazunk néhány állati jó baráttal, köztük a csudajófej libámmal, Mártonnal.  Nincs sok barátom, de ők valóban szívbeliek. Nem találkozom velük minden nap, mégis tudom, hogy ha hajnali 2-kor szükségem van valamire, akkor hajnali 2-kor ott lesznek.

Úgy tűnik csupa kedvenc vesz körül, haszonállatokat nem tartasz? 

De igen, pontosabban csak tyúkokat. Vallom, hogy egy haszonállatot is lehet úgy tartani, hogy élvezze az életet. Nekem a tyúkok kakasok ugyan úgy megkapják napi szinten a zöldséget, a magokat a vitamint esetlegesen a leitatót illetve a megfelelő életkörülményeket, tiszta helyet, tojatót. Nagy helyen kapirgálnak, és szuperül érzik magukat. Nyilván ott is van kedvenc, mint Béla a kis kopasz nyakú kakasom.

Élet- és állatszereteted példaértékű, sugárzik rólad az életigenlés. Mi a titok, esetleg van valamilyen útravaló tanácsod?

Azt hiszem, hogy a titok bennünk van. Mindenkinek a sajátja. Csíkszentmihályi Mihály gondolataival élve:

Az örömteli élet mindig egyedi alkotás, és nem lehet recept alapján megvalósítani.

Hajnal tanya életét ITT követhetitek.

Bölcs tanmese egy tölgyfa életéről
És igen, az légy, aki vagy!
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik