A mindennapokból néha mindenki vágyik kiszakadni, jó olykor kicsit elvonulni a hétköznapok taposómalmából. Vannak, akik ilyenkor a könyvek világába merülnek el, vagy éppen aktív sporttal kapcsolódnak ki, mások a természet közelségét, a vidéki élet csendjét és nyugalmát keresik.
Így volt ezzel Sebők Manna is, aki Tokaj-Hegyalján teremtett magának egy külön kis világot, ahová hétvégeken elvonulhat.
Nagyon régi álmom volt, hogy legyen egy vidéki elvonuló házam, ahová a budapesti életemből visszavonulhatok kikapcsolódni, festegetni. Kiürülni. Olyan helyet kerestem, aminek van valami különös természeti adottsága, valami varázsa
– mesélte el Manna, aki végül két évvel ezelőtt egy hirdetés alapján került Tokaj-Hegyaljára, s az ott talált ház éppen olyan volt, amilyet megálmodott.
Nem akartam sok szomszédot, mert a nyüzsgés után a csendre vágyik az ember, de tanyát sem akartam, mert nem a teljes elszigetelődés volt a célom. Mint a mesében: legyenek is emberek, meg ne is – erre vágytam
– mondta el Manna.
A 100 éves ház nem volt rossz állapotban, de tennivaló bőven akadt vele. Az első évben belső átalakítások történtek. A ház falait leverték, új padló, új konyha készült, valamint egy kis műterem, ahol Manna festhetett. A benti munkálatok után pedig a homlokzat és a külső rész következett.
Az istállót is megcsináltattam, abba is téglapadló került. Kezdetben azt terveztem, hogy ott fogom kialakítani a műtermet, de az élet úgy hozta, hogy a ház után másik gyerekkori álmom is megvalósult, és szamaraim lettek. A 4500 négyzetméteres telek le lett kerítve, lett karám az állatoknak, téli beálló, fedeles etető
– említette Manna, aki azt is hozzátette: a csacsik szabad lelkek, nem költöztek be a számukra elkészült istállóba. Ekkor újabb kósza gondolat fogalmazódott meg benne: mi lenne, ha kis barikák vennék birtokba az istállót?
A gondolatot tett követte, így 2018 őszén először 3 különböző fajtájú kicsi bárány költözött be, majd két vágóhídtól megmentett bari érkezett, végül aztán két Kerry Hill is csatlakozott a csapathoz. Így lettek heten, mint a gonoszok.
A szamarak és bárányok után szerettem volna tyúkokat, konyhakertet is. A tyúkok háza a mogyoróbokorra készült, de egyébként ők is szabad tartásban vannak, jönnek-mennek a szamarak között, ahogy nekik tetszik. Az állatcsapatot kiegészíti még három vizsla, ők velem élnek a városban, együtt utazunk mindenhová
– mesélte Manna.
Az állatcsapat igazi terület karbantartó kommandó. A szomszédok beengedik őket a kertekbe, ahol minden füvet szépen lelegelnek, így fűnyíróra nincs is szükség. Ennek ellenére idén kaptak egy 5000 négyzetméteres saját legelőt is, ahol kedvükre szaladgálhatnak.
Manna állítja a vidék igazi kikapcsolódás, s egyben inspiráció is.
Ha lesétálok a kertem végébe ott az ártér. Futok a kutyákkal, beszívom magamba a csendet. A Tisza-part csodás, nyugodt, de ha mégis vágynék egy kis nyüzsgésre, Tokaj sincs messze. Minden hétvégén lemegyek, pihenek. Vannak gyümölcsfáim, kertem, körülvesznek az állatok. Tökéletes helyszín arra, hogy lecsendesedjek a nagyváros pörgése után. Csacsiország – ahogy én hívom – egy másik világ, amit megteremtettem magamnak. Egyelőre nem tervezem az állandó életet vidéken, de ki tudja mit hoz az élet néhány év múlva. El tudom képzelni, hogy egyszer elhagyom majd a várost és teljes életmódot váltok. Addig azonban Csacsiország egy menedék, ahová visszavonulok, amikor szükségem van rá
– összegzett végül Manna.
Kiemelt kép: Sebők Manna
