A vidéki élet mellett többek között a szerényebb életmód, sőt a szegénység is előnyös lehet a koronavírus elterjedése szempontjából Jordán Ferenc hálózatkutató biológus szerint. A világjárványt fél éve előrejelző természettudós, a Balatoni Limnológiai Intézet Igazgatója éveken át dolgozott Észak-Olaszországban: a déli mentalitás mellett a gazdagok felelősségéről, a vírus terjedésének melegágyairól és a legvédettebb vidéki környezetekről is beszélt a Sokszínű Vidéknek adott interjúban. Azt is elmondta, mi mindent tanulhatunk a világjárványból.
Sokan azt hiszik, hogy faluban, vidéki környezetben, biztonságban vannak a vírustól. Mennyire jelent ténylegesen jobb esélyt a vidéki környezet a fertőzés elkerülésére?
Sokkal jobb a városokon kívül. Az ember-ember találkozásokat kell drasztikusan csökkenteni. A bolt, a posta, az orvosi rendelő, a benzinkút ilyen szempontból gócpontok, de városban az utcán is nagyobb a tömeg, nem beszélve a tömegközlekedésről, kulturális és sporteseményekről. Ha pedig el kell mennünk például boltba vagy tankolni, akkor a maszk, a kulturált viselkedés és a kézmosás is rengeteget segít.
Vannak-e tapasztalatok, megfigyelések, modellek arra, hogy a nagyváros, kisváros, falu és tanya viszonylatában milyen sebességgel terjedhet a vírus?
A nagyvárosok és a nagy repülőterek a melegágyai minden járvány terjedésének. A kiindulási pont lehet egy piac, de a terjedést a következő lépések határozzák meg. Egy mexikóvárosi vagy egy iklódbördőcei piac között nagy a különbség. Ha pedig terjed már, a lokalizáció, izoláció szempontjából is könnyebb a helyzet falun vagy kisvárosban.
Lehet-e számszerűsíteni az esélyeket ilyenkor a különböző élőhelyek között? Magyarország ilyen szempontból mennyire számít tipikusnak?
A népsűrűség és a népességmozgás szempontjából valószínűleg jobb nálunk a helyzet az átlagosnál. De igazából nem érdemes országokról beszélni, inkább városokról vagy régiókról. Az ország közigazgatási egység, erről a vírus nem tud.
Várhatóak-e nagy különbségek az országon belül, például Nyugat-Magyarország és az északkeleti régió között?
A fejlettség fontos az egészségügy lehetőségei szempontjából, a kultúra pedig az emberek hozzáállása szempontjából. És ez a kettő számít. Hiába a védőfelszerelés, ha hanyag módon nem hordjuk, másrészt pedig ha nincs, attól még okosan távol is tarthatjuk magunkat egymástól.
Vannak-e különösen szerencsés helyzetben lévő vidéki környezetek, mint mondjuk a zsákfaluk?
Igen, a terjedés szempontjából most jó egy izolált, esetleg kevésbé felkapott helyen élni. Ha viszont megjelenik a járvány, akkor előnye lehet egy gazdagabb, de nem túl nagy városnak. A legjobb egy zsák-kisváros, modern kórházzal, kevés turistával. Ha van ilyen.
Március közepén a Válasz Online-nak adott interjúban (a portálon már szeptemberben előrejelezte a világjárványt) arról is beszélt, hogy a vírus elterjedésében a globalizáció, a repülés olcsóvá válása is felelős. Úgy tűnik, a fejlett világ nincs jobb helyzetben a fejlődő világnál a terjedés szempontjából.
Itt már rengeteg új szempont merül fel, például a régióban már eleve jelen lévő más fertőzések jellege, az emberek mentalitása vagy a lakosság egészségi állapota. Látjuk, hogy az elhunytak döntő többségének volt más betegsége is. Olaszországban ez 99 százalékban így volt eddig. Persze lehet, hogy csak a magas életkor számít és ugye 80 fölött ki teljesen egészséges? Érdekes módon a szegénység éppen előnyt is jelenthet, például az emberek mobilitása kapcsán. Ahol nagy esemény egy faluból átbiciklizni a másikba, ott a vírus szenved. Ahol unalmukban Balira röpködnek az emberek, ott viszont szinte provokálják a kórokozókat.
Éveken át élt és dolgozott a fejlett Észak-Olaszországban, amely most a legnagyobb bajba került. Az olaszos fegyelmezetlenség lehet az oka?
Az olasz életszeretetből és a hatóságok lassúságából fakadt, hogy az északiak, amíg lehetett, lemenekültek délre. Ezt hagyni nem volt bölcs döntés. Egyébként egy déli ember nem ül otthon a tévé előtt, nehezebb négy fal között tartani. Ez a gond Iránban is, de meg kell érteni, hogy más kultúrákban az emberek többsége csak aludni megy haza, lényegében az utcán tölti az életét. Egy húsz négyzetméteres kunyhóban nehezebben marad otthon egy nyolctagú család, mint egy rózsadombi villában egy idős házaspár.
Tudunk tanulni a világjárványból, lehet pozitív hozadéka?
Tanulság egyrészt, hogy túl merevek vagyunk. Aki rugalmasan gondolkodik, az nem panaszkodik, hanem gondolkodik és cselekszik, alkalmazkodik. Ha egy vendéglős most be kell, hogy zárjon, akkor először ne az állami támogatás vagy kompenzáció járjon a fejében, hanem ültesse motorra a pincéreket és szállítsanak házhoz ételt. Talán még jobban is jár, miközben segít is. Tanulság másrészt, hogy túl sokat nyüzsgünk. Ne az legyen a sikk nyaraláskor, hogy elrepülünk Balira vagy a Seychelle-szigetekre, hanem az, hogy vonattal elmegyünk Bibionéba. Ugyanúgy lehet fetrengeni a homokon, de az ökológiai lábnyom a töredéke. Az etológus Jane Goodall, vagy éppen Angela Merkel, Cristiano Ronaldo nyilván nem ülhet otthon a karosszékben, de a légiforgalom döntő hányadát az angol bulituristák és az unatkozó milliomosok adják.
Kiemelt kép: Marco Ortiz
