Fülöp Zita Budapest kertvárosi részén nőtt fel, de mindig érdekelte a természet. Nem véletlen, hogy a továbbtanulást is ebben az irányban képzelte el, Gödöllőn végzett a vadgazda mérnök szakon, ahol jobban belemélyedhetett az ökológiába, vadbiológiába, vadgazdálkodásba.
Nem emlékszem, melyik volt előbb, a fotózás vagy a természetszeretet. Ez nálam ugyanolyan kérdés, mint a tyúk és a tojás dilemmája. Az biztos, hogy kicsi gyerekként, amint el tudtam sütni a fényképezőgépet, elkértem szüleimtől, s onnantól én voltam a család fotósa. Persze nem őket fotóztam, hanem a természetet
– mesélte Zita a Sokszínű Vidéknek.
Megbabonázta a vadvilág szépsége
A fiatalasszony varázslatos fotóiról már hírt adtunk a közelmúltban. A fotózás technikájának elsajátításában Fülöp Zitának az egykor Rákosmentén működő Bársony István Fotóklub tagjai voltak a segítségére. Mestereivel közösen több kiállítást is szerveztek, amelyek anyagát vagy egyénileg, vagy közös fotós kirándulás alkalmával, illetve saját, klubos madaras les rejtekében készítették.
Kezdetben a madarak viselkedésének bemutatása volt a kedvenc témája, ám amikor lehetősége volt, emlősöket kezdett fotózni, és ez újabb kihívást jelentett számára.
Különösen izgalmas volt vadgazda mérnök szakos hallgatóként az őzekre cserkelni vagy kölyök rókák viselkedését megfigyelni lencséken keresztül. Egyébként, ha már a lencséknél tartunk, jelenleg egy Nikon D750-es vázam van, s többféle objektívvel dolgozom.
Budapestről költöztek vidékre
A mérnök-fotós a fővárosból indult, és Tiszazugban talált férjével egy tanyát. A kis családi birtok hamar benépesült, a rengeteg teendő azóta is helyhez köti a fiatalokat. Zita élete irigylésre méltó, hiszen ma már többnyire helyben ötvözi kedvenc elfoglaltságait. Örömmel foglalatoskodik a haszonállatokkal, és mellette a fotózás is nagy szerelem maradt számára.
Nem tudom, honnan ered a haszonállattartás iránti érdeklődésem, de Budapesten mindig nagy fájdalmam volt, hogy nem tudok – elsősorban – baromfit tartani. Most ott tartunk, hogy különböző fajtájú tyúkokon, gyöngytyúkokon, egy pár pulykán túl vannak magyar óriás nyulaink, ouessant törpebirkáink, valamint egy pár pávánk és egyszem aranyfácánunk
– sorolta a vadgazda
Az alföldi tanya őrzését a kutyusok végzik, a rágcsálók elleni küzdelmet pedig egy macskával veszik fel a birtokosok. A mesébe illő baromfiudvar hangulatát emeli olykor némi pulykatánc is:
Ízig-vérig állatmentők
A pompázatos aranyfácán kakas története cseppet sem mindennapi. A főváros XVII. kerületében találták egy kertben, ahol fél lábán bukdácsolt. Zita segédkezett a befogásában és rövid szervezés után a sérült madár baromfiudvaruk újdonsült lakója lett. A fiatal kakas azóta teljesen beilleszkedett, a törpe tyúkokkal egészen jól kijön, a tollazatát is leváltotta és elképesztő színekben pompázik.
Hogy hogyan vesztette el fél lábát és honnan szökött meg, azt nem sikerült kiderítenünk. A cicát is befogadtuk miután megmentettük az út mellől. Nyílt törés volt a lábán, sínbe tettük, orvoshoz vittük, és a rögzítés olyan jól sikerült, hogy végül nem kellett műteni. Az autókat időközben megtanulta elkerülni, reméljük, sokáig vendégeskedhet nálunk.
Megellett a jerke
Nyár végén egy törpebirka páros is érkezett a tiszazugi tanyára. A közel 7000 négyzetméteres kis birtok része néhány sor szőlő is, Zitáék abban reménykednek, hogy a birkák sorközi fűnyíróként rendben tartják majd a tőkéket. Egy nappal a páros megérkezése után a gazdák legnagyobb meglepetésére a jerke igencsak furán viselkedett.
Öt perc múlva azon kaptam magam, hogy éppen segítek neki világra hozni a bárányát. Először aggódtam, hogy a szállítás miatt esetleg valami bajt okoztunk neki, de amikor negyedórán belül lábra állt a kisbárány, megnyugodtunk. Nem számítottunk arra, hogy ilyen hamar növekszik a létszám. Azóta további hat birka költözött hozzánk, miután egy ismerősünk úgy döntött, felszámolja az állományát
– fűzte hozzá Zita.
Tél a tanyán
Télen sem áll meg az élet a tanyán, habár kicsit átalakul, inkább a tervezés kerül előtérbe. A lakók jövőre újabb gyümölcsfákat ültetnének, és komfortosabbá fogják varázsolni a tyúkólakat és a birkák lakhelyét. Már vannak kotlósaik, de keltetőgép még nincs a tanyán, a természetes keltetést a későbbiekben szeretnének mesterségessel kiegészíteni. Az ökológiai módszerekkel művelt veteményesük is évről évre fejlődik.
Harmadik éve alkalmazzuk a mélymulcsot, ami sokkal gazdagabb talajt biztosít, mint a korábbi, homokos terület. Nem tudom, eljön-e majd az a pillanat, amikor azt mondhatjuk, hogy elkészültünk a tanyával és csak az állapotát kell fenntartani, vagy ez egy olyan folyamat, ami sosem ér véget és minden változtatás egy reakciója az előzőnek… Na, jó, tudom. Az utóbb leírt folyamat kezdetét egyengetjük éppen
– fogalmazott a gazdasszony.
