Az éjszakai égbolt titkait fürkészni varázslatos dolog, pláne, ha valaki képes megörökíteni a lélegzetelállító látványt. Ragyogó csillagködök és mesebeli csillagképek alatt heverészni a nyári égbolt rejtekében, lehetőleg a szerelmünk oldalán – ilyesforma képzetek jutnak eszébe az embernek, ha megpillantja Altmann Tibor fotóit.
Irigylésre méltó ember a Svédországban élő negyvenkét éves gépkezelő, akinek természetfotói mellett az űrbéli jelenségekről készült felvételei a fantasztikus filmek világára hajaznak. A közelmúltban bemutattuk, hogy Tibor egy káprázatos fotót készített a titokzatos Androméda-galaxisról.
Pár hónapra indult, majd ott ragadt
Altmann Tibornak a kétezres évek elején egy ismerőse szólt, hogy lehetőség van egy svédországi munkára, a fiatalembernek nem kellett kétszer mondani, pár nap múlva már egy göteborgi fémfeldolgozó cégnél vezérelte a robotkarokat.
Egyből az ugrott be, miért is ne. Korábban sohasem foglalkoztatott a külföldi munka és a kinti élet. Úgy voltam vele, megpróbálom, azután majd meglátom. Azt gondoltam, hogy néhány hónapot kint leszek, gyűjtök egy kis pénzt, majd irány haza. Ennek idén éppen 14 éve
– mesélte Tibor a Sokszínű Vidéknek.
A nehézgépkezelő annyira megszerette Svédországot, hogy ma már fel sem merül benne a hazaköltözés gondolata. A nyugati part nagyvárosában, Göteborgban találta meg a számítását, a svéd vadonban pedig a nyugalmát.
Mobiltelefonnal kattintgatott
Tibor a fotózást egy mobiltelefonnal kezdte, nem sokat morfondírozott akkoriban a kompozíción vagy a mélységélességen. Mindenféle tudatosság nélkül csupán a pillanat megörökítése volt a célja.
Egy véletlen folytán kezdtem a fotózással komolyabban foglalkozni. Úgy hét-nyolc éve betévedtem egy helyi műszaki boltba, és felfigyeltem egy príma szerkezetre. Megvettem magamnak a Nikon gépet, és beleástam magam a fotózás rejtelmeibe. Igyekeztem alaposan utánajárni, mit és hogyan kell megörökíteni.
“Valódi mesterek” nem egyengették a fotós útját, de azért a környezetében mindig akadtak olyan barátok, ismerősök, akik jobb és látványosabb felvételek készítésére inspirálták. Makrofotósként kezdte a békési fiatalember, aki egy nyári éjszakán két barátjával kisétált a folyópartra, ahol egy csapásra beleszeretett a csillagfotózásba.
Hét éve foglalkozom fotózással, és szinte mindent autodidakta módon tanultam, az interneten kutatkodva. Manapság mindenre lehet választ találni a YouTube-on. A csillagok megörökítése számomra az igazi szerelem, és egyben óriási kihívás. Mindig izgalmas látni, ahogy egy-egy galaxis, vagy messzi csillagköd kirajzolódik a felvételen. Ilyenkor egy új, másik világ nyílik meg előttem.
-mesélt hobbijáról a svédországi magyar fiatalember.
Meseországba csöppent
Tájfotós szemmel is sokat ígér Svédország, megannyi gyönyörű helyszín vár az emberre, bármerre is induljon. Varázslatos tengerpartok, mesés tavak, erdők és vízesések úton-útfélen.
Gyakran arra eszmélek az erdőben, hogy meseországban járok. Az asztrofotózás számomra egy sokkal nehezebb műfaj. A nyári időszakban nem megy le a nap , csak a horizontig, hosszú heteken át világos van. Télen szinte mindig felhős az égbolt, így legfeljebb egy tucatnyi alkalom adódik, amikor minden megfelelő az éjszaki fotózáshoz.
A kreatív fotós két különböző felszerelést használ, az éjszakai tájképeket egy Nikon D610 es egy Nikon 16-35 f4 G objektívvel készíti. A mélyűr fotókat egy speciálisan erre kialakított kamerával rögzíti (zwo asi 294 mc pro). Ez egy színes kamera, melynek a szenzorát a beállított hőmérsékletre lehet hűteni. Ehhez társul egy 250 milliméteres távcső, és az egész egy speciális állványon kap helyet. Az állvány motorizált, így kompenzálja a föld forgását és képes rajta tartani a távcsövet a célponton.
Ezek a képek több órán át készülnek, nem ritka, hogy akár egy egész éjszakán át. Láttam olyan részletgazdag, csillagos égboltot ábrázoló felvételt, amit 14 évig készített a fotós..
Az asztro szerelmesei speciális szoftverek segítségével rakják egymásra az elkészült fotókat. Ebben a munkafázisban már látványosabban kirajzolódnak a részletek, és valósággal felizzanak a színek.
Magad uram, ha szolgád nincs
Az előtér és a csillagos égbolt, az az a háttér, két különböző technikával van rögzítve. Az előtér egy egyszerű, “rövidebb kattintással”.
Ekkor időzítőre állítom a gépet, majd odaszaladok a kompozícióba, ahová előre kitaláltam, hogy állni fogok. Mintegy 60 másodperces az időzítés, addig ott kell állnom, mozdulatlanul. Egyedül járok fotózni, ezért is szoktam magamat belekomponálni az előtérbe
– avatott be a műhelytitokba a fotós.
Tibor azt is elárulta, hogy a magyar asztrofotósok nem rajonganak ezekért a figurális kompozíciókért, de őt ez a legkevésbé sem érdekli, számára az a fontos, hogy amit megálmodott, azt megvalósítsa. A közösségi oldalon olykor kiteszi a fotóit, de nem kacérkodik a kiállítási lehetőséggel, és nem is pályázott még az alkotásaival.
Sohasem követtem semmilyen szabályt, elképzelek valamit, és addig megyek, amíg meg nem oldom. Akár egy igásló, abba az irányba haladok, olyankor csak az adott dolog érdekel. Számomra az egész fotózás arról szól, hogy kikapcsolódjak, a lényeg, hogy elégedett legyek a végeredménnyel. Persze jól esik, ha másoknak is tetszik egy-egy kép, de a látvány és a technikai megvalósítás érdekel
– sorolta a saját magának támasztott elvárásokat.
Az égbolt vörös, a csillagok színesek
Göteborgban, a hobbifotós lakóhelyén nyáron egyáltalán nem megy le a nap, ebben az évszakban lehetetlen asztrofotót készíteni. A napfény mellett a teliholdas éjszakák sem „működnek”, így alaposan át kell gondolni, mikor hódolhat izgalmas hobbijának. Árgus szemekkel vizslatja az időjárás előrejelzést, és ha kiszúrja, hogy hosszabb időre megfelelő körülmények lesznek, szabadnapot kér, magához veszi a felszerelését, és elrobog, lehetőleg tisztes távolságba a városi fényektől.
Speciális felvételekhez különleges gép dukál. Egy állványon két tengely tudja mozgatni a teleszkópot, erre van ráerősítve a távcső és még egy fényképezőgép. Az összetett rendszert egy számítógép vezérli.
Ráállok egy objektumra, és a kamera követi az égbolton. Így rengeteg fotót készítek, amit egy különleges program átlagol és egymásra illeszt, ez az utófeldolgozás. Az éjszakai égbolt valójában nem is fekete, hanem mélyvörös a hidrogéntől, ám ezt nem képes a szemünk érzékelni. A speciális fotók viszont visszaadják a festői árnyalatokat, a színes csillagok távoli függönyét.
A cikkben szereplő fotókat Altmannn Tibor készítette.
