A kaposvári Kiss Zoltánné Androsovits Petronella már több, mint 20 éve kertészkedik. Egy több, mint négyezer négyzetméteres üres telekből mára egy fantasztikus miniarborétumot varázsolt.
Csodás kertjének többezer követője van, akik nem csupán fantasztikus kertjéről készült fotókban gyönyörködhetnek, hanem Nelli szakértő tanácsai is segíti a kertészkedni vágyókat.
Ha valaki meghallja a nem szokványos négyzetméternyi kertet, többnyire megsajnálja a kaposvári kertészt, hiszen meg vannak győződve róla, hogy egész nap kapával és ásóval felszerelkezve, éjjel-nappal a kertben van. A csodás kert művelője mosolyogva jegyzi meg:
Egyébként igazuk van, csak nem úgy. Tényleg nagyon sokat vagyok a kertben, de az idényjellegű munkákon túl (tavasszal elég sok a metszenivaló) szégyenletesen sokat semmitteszek.
Nelli fenntartható kertet csinált, bár ő jobban szereti élhető kertnek hívni.
Bár manapság divat is kicsit, én még azelőtt így terveztem, aminek először nagyon egyszerű oka volt, pont a kert nagysága. Ekkora területet, ha a kertész egyedül fogja gondozni (na jó, ketten, a férj mint fűnyíró üzemel), óhatatlanul úgy kell megvalósítani, hogy az működőképes legyen, télen-nyáron.
Kertjében nincs geotextília, nincs öntözőberendezés, nincs angol pázsit (robotfűnyíró se), nincsenek formára nyírt növények, és egyik sem hiányzik. Úgy próbálta a növényeket kiválasztani, hogy a kezdeti 3 év után ne kelljen őket öntözni.
Androsovits Petronella kertészeti tanácsait örömmel osztjuk meg, köszönjük a szakmai segítségét.
- Az egyik legfontosabb dolog, amit minden kertésznek tudnia kell, az a saját kertjének a viszonyai: talaj, hőmérséklet, benapozottság, mennyire szeles. Ehhez választunk növényeket. Józan paraszti ésszel is érthető, hogy nem várhatunk ugyanolyan teljesítmény ugyanazoktól a növényektől az alföld homokos talaján, vagy éppen Somogyban, egy agyagos talajú kertben. Az adott körülmények közé kell a növényeket választani, különben csak sok energia és költség árán fogjuk tudni őket megtartani.
- A biodiverzitás kéz a kézben jár a fenntarthatósággal, ennek is ésszerű okai vannak,és tegyük hozzá, hogy egy biodiverz kert sokkal látványosabb tud lenni. A monokultúrás ültetésnél egy kártevő vagy kórokozó végzetes lehet, hiszen terített asztal várja, végigvonul a sövényen – növényeken, ráadásul sokkal kevesebb a madár, a rovar, holott a kerthez ők is hozzátartoznak.
- A talaj, az a minden. Arra vigyázni kell, mégpedig egy életen át. Ezért aztán a termőtalajt nem engedjük ki a kertből, azért, hogy hozzanak helyette máshonnan másikat, erre a legritkább esetekben van csak szükség. Olyan növényeket választunk, amik az adott talajba valók, valamint minden lehetséges eszközzel lazítjuk, javítjuk, tápláljuk a talajt.
- Egy fenntartható kertben azért nincs geotextília, mert ősszel a lombot a növények köré terítjük, és szeretnénk, ha az a talajba jutva lazítaná azt. És persze azt is szeretnénk, ha a talajtakaró növények nemcsak egyenként álldogálnának, hanem tennék a dolgukat, és beterítenék az ágyást. Ebben a geotextília nem partner, viszont minden ellenkező állítással szemben a gazokat sem állítja meg, azok ugyanis nemcsak alulról támadnak.
- A mulcs az nem csupán dekorációs anyag, hanem szervesen hozzátartozik az ágyások és a kert képéhez, szerepe a talaj takarása, lazítása, javítása. Éppen ezért a kertész minden a kertben található anyagot felhasznál mulcsozásra, a fűnyesedéktől kezdve a visszavágott évelőkig, ősszel a lombhullató fák lombjáig.
- Természetesen komposztálunk, magam részéről leginkább helyben, az ágyásokban. A fenntarthatósághoz hozzátartozik, hogy feleslegesen ne csináljunk semmit, a visszavágott évelőknek nagyon jó helye van az ágyásokban, és nagyon gyorsan talaj lesz belőlük.
- Az angol pázsit helyett megelégszünk a gyeppel, és nem ájulunk el, ha van benne némi pitypang. Nem nyírjuk hetente, sőt, kánikulában az sem gond, ha egy hónapig nincs lenyírva.
- Nem akarunk steril kertet, tudjuk, hogy a kártevők is hozzátartoznak a kerthez, törekszünk egyfajta egyensúly elérésére.
- És mindeközben megtanulunk türelmesnek lenni, tisztelni a növényeket, a környezetünket, nem várni tőlük lehetetlent. Megtanuljuk, hogy a titok az egyszerűség. Minél egyszerűbb, annál jobb, annál élhetőbb. És persze tudjuk, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, elég visszatekinteni nagyanyáink kertjeire.
A puding próbája az evés, az, hogy egy kert mennyire élhető, fenntartható és működőképes, azt a gyakorlat mutatja meg. Élesben, kánikulában, vagy éppen hideg teleken. Hány növényt veszítünk, mennyire bírja öntözés nélkül a kertünk, tudjuk-e gondozni segítség nélkül.
Azt mondják, a klímaváltozás majd rákényszeríti az embereket arra, hogy fenntarthatóbban kezeljék a kertjeiket. Csakhogy sokan tartanak attól, hogy a fenntartható kert az egyben rendezetlent jelent, sokan érvelnek azzal, hogy kevés az idejük a kertre, mert azt hiszik, sokkal több munkát kellene belefektetniük. Talán némi támpontot jelentenek azok, amiket Nelli leírt, és az is nagyon fontos, hogy hacsak néhány lépést teszünk a fenntarthatóság felé, már az is sokat jelent. És ki tudja, talán az első néhány lépés után rájövünk, hogy amit munkának hittünk, az örömforrás, amit rendezetlennek tartottunk, az természetes az ágyásokban, és a szomszédnak már csak a fűje zöldebb.
Képek forrása: Csodás kertem Arborétum
