Miskolczi Tímea Panny Somoskőújfaluban él, családi vállalkozásukban dolgozik, és nagy szerelme az állatfotózás. A hobbifotós a gyermekeknek varázslatos mesékkel, a felnőtteknek ismeretterjesztő írásokkal is szolgál – a természet üzeneteit kutatja és tolmácsolja.
Pazar felvételein Tímea bemutatja, mennyi kincs lapul az erdők mezők ösvényein, mennyi utánozhatatlan, megismételhetetlen pillanat vár mindenkire a rengetegben.
A magas hegyek ölelésben, az árnyas völgyekkel tarkított Nógrád vármegye kicsiny falujában élek, a falu szélén, ahol egy hatalmas erdőség a kert folytatása. Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy erre a gyönyörű útra vezetett, hiszen itt találtam meg mindazt, ami ilyen emberré formált, valamint tőle kaptam meg azokat a csodás élményeket, amik örökké a szívemben élnek
– vallott Miskolczi Tímea Panny a Sokszínű vidéknek.
Az erdő lakói a barátai, a természetfotós pedig mindenekelőtt tiszteli őket, alázattal fordul feléjük.
Amikor a természet megajándékoz a velük való találkozással, az alanyom pedig a bizalmába fogad, és elfogadja a közeledésemet, akkor megszületik róla a fotó. De ha nem sikerül lencsevégre kapnom, a találkozás élménye akkor is megmarad az emlékezetemben
– mesélte a természetbarát.
Tiszteli az élővilágot
Tímea számára fontos a természet védelme, a környezete értékei. Írásaiban is ezt a szemlélet tolmácsolja: ha segíteni nem tudunk, akkor legalább ne ártsunk az élőlényeknek.
Akinek megadatik, hogy képes segíteni akár csak annyival is, hogy a téli időszakban eteti a madarakat, és egész évben friss vizet helyez ki a számukra, vagy sétái során gyönyörködik a virágok szépségében és nem töri le szárukat, máris sokat jelent. A sok pici lépés nagyon sokat ér, hiszen így tudunk előre haladni, és így tudjuk közösen, közös erővel megóvni az értékeinket
– vázolta a fotós.
Új világot fedezett fel
Májusban lesz tíz esztendeje, hogy Tímea az első kompakt fényképezőgépét megvásárolta. Az első felvételen egy éjfekete tollruhába bújt, fekete rigó szerepelt.
Ekkor még az egyetlen célja az volt, hogy az erdő rengetegében élő madarakat megfigyelje, beazonosítsa. Pár hónappal később Tímea elhatározta, blogot indít, így az értékeket és a megkapó pillanatokat még közelebb hozhatja az emberekhez. A fényképezőgépnek hála egy új világ nyílt meg előtte, egy olyan világ, amit szabad szemmel gyakran nem is látunk.
A nógrádi madárfotósnak nem volt mestere, internetes oldalakról sajátította el az alapokat, saját tapasztalatai alapján készíti azóta is meseszép képeit.
Fotóim a szó szoros értelmében a természetben készülnek, nem használok képszerkesztő programokat, egyedül a vízjel az, amivel az elkészült fotóim jelölve vannak. Arra törekszem, hogy sajátos látásmódommal adjam vissza alanyaim szépségét, úgy, ahogy én látom őket odakint a természetben.
Elvarázsolja az erdő élővilága
A fotós az apró sáskalárvától a daliás szarvasig minden élőlényt fotóz. Az erdő fái között szerényen megbúvó tisztás ösvényeit járja, ahol ezer és ezer szám élik az életüket a rovarok. Könnyed röptű lepkék szelik a levegőt, szorgos méhek gyűjtik a virágok nektárját.
Leggyakrabban az erdő rengetegében barangol, ahol a madarak röppennek ágról-ágra, különleges virágok bontogatják a szirmaikat, és csinos gombák bújnak elő az avar puha védelméből.
Olykor az erdei kispatak partján sétálok, ahová ilyenkor tavasszal színes és illatos virágszőnyeget terít a Kikelet, ahol a csepp ökörszem hangos éneke zendül fel újra és újra, nagy fakopáncsok, közép és kis fakopáncsok vésik a jövő nemzedékük otthonát. Ha választanom kellene, akkor kedvenceim közé a madarak, a mókusok és a virágok kerülnének, holtversenyben a lepkékkel.
Tímea azt vallja, nincs az a fotó, ami annyit érne számára, hogy a madarakat megzavarja, inkább csak tisztes távolságról figyeli a szárnyasokat. Ha úgy érzi, hogy nem zavarja őket, akkor felvétel is születhet, de nem erőltet semmit.
Még véletlenül sem zaklathatom őket, hiszen a madarak számára a fiókanevelés időszaka nagyon stresszes, nehéz és fáradságos heteket tartogat. Ezt szem előtt kell tartani és tisztelni kell. Számomra itt kezdődik az alázat.
Tímea varázskertje igazi madárbarát kert, évről-évre nyaranta madarak tucatjai tollászkodnak az ágak között. A kert fáin termő gyümölcsök, a leveleken, az ágak rejtekében élő számos rovar, hernyó, a fűszálak között pihenő megannyi betevő biztos táplálékforrás a számukra.
Nyár közepére igazi kis madár óvodává változik a kert, megannyi kedves tollas vendéggel. Cingár hangjuk betölti a nógrádi kert minden szegletét.
Szotyika és Nózi
Tavaly ősszel egy csinos mókuslány gyakran tette tiszteletét a nógrádi kertben. A dió érése idején lázasan keresett-kutatott, társaihoz hasonlóan készült a télre, szorgalmasan és lelkiismeretesen töltögette „aprócska éléskamráját”.
Az én kertemben nincsen szegénység a hideg téli hónapok alatt sem, amiben csak tudom, segítem a természet lakóit. A segítség nagyon tetszett az erdőlakóknak, a mókuslány is minden áldott nap megtisztelt jelenlétével.
A tél elején Tímea a sudárra nőtt fenyőfa alatt száraz fűdarabokra, apró ágakra, egy mókusfészek hozzávalóira lett figyelmes. Hamar kiderült, hogy a kert új lakóval bővül, egy csinos mókuslánnyal. Ő lett az egyik legkedvesebb, legmókásabb és legkíváncsibb lakó, aki bearanyozta a téli reggeleket a nógrádi paradicsomban.
A kis hölgy a madarak tálkájában ült, és napraforgómagot ropogtatott, hamar ez lett a kedvenc eledele. Nem véletlen, hogy Tímea Szotyikának nevezte el.
Tél végén egy újabb mókuslátogató tűnt fel a kertben, barna, meleg bundácskát viselt, és távolságtartóan, félősen viselkedett. Eleinte félénken barátkozni kezdett Szotyival, akinek minden lépését követte. A kis hölgy ezt cseppet sem bánta, sőt egy idő után egyre másra örömteli, huncut játékba merültek.
Nózi folyamatosan Szotyi mellett volt, egy kósza pillanatra sem hagyta magára, még pihenés közben is gondosan őrizte társát, és annak minden mozdulatát.
Az első biztató jel, mely álmom megvalósulásához vezetett nem is olyan régen volt, melyet kicsit félénken meg is jegyeztem a bejegyzésemben: Szotyi „cicijei” jól láthatóan megduzzadtak. Amikor ezt megláttam, már sejtettem, hogy szemeim előtt, a hideg téli hónapok alatt, Szotyi és Nózi között szerelem bontakozott ki, kiderült az is, hogy a mókusszerelem gyümölcsei már a közös otthonukban lapulnak
– fejtegette a mókusrajongó.
Teltek a napok, és a fotós türelmesen várta a nagy pillanatot, amikor végre megmutatják a szülők a kis mókusokat. Egyik reggel Tímea a hintaszékben ücsörögött, a szokásos módon szemlélte az erdő fáit, és a közöttük beszűrődő felkelő nap sugarait.
Egyszerre a cseresznyefa ágán egy egészen apró, barna mókusra lett figyelmes. Olyan apró volt, alig lehetett őt látni, de kinézete már teljesen felnőtt mókusra hasonlított.
Szemeinek fekete gyöngyöcskéi a kíváncsiságtól ragyogtak. Pár percig nézelődött, majd feljebb ugrándozott a fa ágán, ahol Szotyi várta őt. A mókusmama árgus szemekkel figyelte csemetéje minden mozdulatát, majd mindketten eltűntek a lombsátor védelmében. Pár percig tartott a látogatás, de ez nekem mindennél többet ért, és tudom, ha a természet is úgy akarja, fogom még látni ezt az apróságot.
Bőven terem a konyhakert
Irigylésre méltó környezetben, irigylésre méltó életet él Miskolczi Tímea Panny, akit a természet csodája régóta elvarázsol. A nógrádi fotós kertjében minden élőlénynek helye van. Tímea a Magyar Madártani Egyesület tagjaként elhivatott állatvédő, eszményi környezettel, igazi madárbarát kerttel várja a tollas látogatókat.
Élelemmel feltöltött etetők, friss víz, pihenésre és költésre használható odúk, rejtek és éjszakázó helyek várják a madarakat, a mókusokat és peléket. A kert egy tágas része a rovarok birodalma, vadvirágokkal teli érintetlen méhlegelő.
A nektárt kínáló virágok számtalan rovarnak adnak táplálékot, a dús növényzet kiváló búvóhelyet biztosít a számukra, ahol zavarás nélkül élhetnek és szaporodhatnak.
A kert minden élőlény előtt nyitva áll, bárki betérhet, én örömmel és szívesen fogadom. A porta másik része konyhakert, ahol kis családom részére vegyszermentes, bio zöldségeket termesztünk. Nyári reggeleken, amikor a harmatcseppeken az ébredező Napocska fénye csillan, amikor friss és üde a levegő, a madarak pedig gyönyörű trilláikat szórják jó lesétálni a kertbe, a friss paradicsomot, paprikát, roppanós retket és salátát a leszedni, a kosaramba tenni és elkészíteni belőlük egy egészséges salátát.
Az állatfotós büszke arra, hogy a kertben éppúgy tiszteli az élőlényeket, mint odakint a vadonban.
Véletlenül sem rangsorolja őket, hasznos vagy káros fajok számára nem léteznek. Elfogadja őket olyannak, amilyenek, alkalmazkodik hozzájuk, békében él velük. Tímea azt vallja, ő a vendég a természetben, melynek a pompás madárbarát kert is csupán egy része.
