Kertünk-Portánk

Tüneményes porta a Bakony lankáinak ölelésésben

A város zaját maguk mögött hagyva a vidék nyugalmát választotta a fiatal házaspár.

“Szavak nélkül, csak pár kép tőlünk” – tett közzé a Bakonyszücsben élő Csatai Gábor fotókat az idézett gondolattal a Facebookon. Az elragadó portáról valóban minden további szó helyett beszélnének a képek is, ám a Sokszínű Vidék a ház gazdáinál kíváncsiskodott tovább arról, miként született meg a gyönyörű kert?

Bakonyszücs

A település Veszprém megye egyik legszebb részén fekszik, széles dombháton terül el, ott, ahol az Északi-Bakony bércei belesimulni kezdenek a szelíd kisalföldi tájba. A falut délről és keletről gyönyörű erdők ölelik, és a lakosság számához mérten hatalmas határához – melynek északi és déli vége között a szintkülönbség csaknem 500 méter – tartozik a környék kedvelt kirándulóhelye, a Bakony legmagasabb pontja, a 709 m magas Kőris-hegy és oldalában a kora Árpád-kor óta ismert Odvaskő-barlang. A falu lélekszáma alig 300 fő.

Gábor és felesége, Éva városban nőttek fel. A férj 28 évet élt Győrben panelházban, a feleség ugyannyi időt töltött a főváros nyüzsgésében. Budapesten, a Kertészeti Egyetemen ismerkedtek meg, és harmincas éveik derekán döntöttek úgy, hogy a vidék nyugalmát választják életterüknek.

Amikor Bakonyszücsben rátaláltunk a házra, nem is keresgéltünk tovább, mert szerelem volt az első látásra – mondja Gábor. – Két éve kora tavasszal vettük meg a portát, és néhány hónap elteltével beköltöztünk.

Ahogy mesélik, jó állapotban volt az épület, ám saját elképzeléseiknek megfelelően akadt „szépítészeti” és kisebb átalakítási munka, melyet köszönhetően a férj ezermesteri voltának és a feleség kreativitásának folyamatosan megoldottak. Gyakorlatilag mindent önállóan terveznek, és alakítanak ki, úgy hogy kőművesen és ácson kívül más szakember nem járt náluk.

1923-ban épült sváb típusú parasztház az épület – folytatja Éva –, a hagyományos beosztással: tisztaszoba, nappali, étkező és hálószoba. Itt a faluban több hasonlóan hosszúkás ház található keskeny, méretében eltérő nagyságú telken. A miénk a szántóval együtt 3100 négyzetméteres.

Életterük csinosítása mellett az épület kert felé eső részében – ahol terménytároló és a borospince bejárata volt egykoron – a házaspár jelentős átalakítást végzett. Úgy döntöttek, hogy a falusi turizmushoz kapcsolódva vendégszobákat alakítanak ki. Ezzel sem vártak sokáig, az idei turisztikai főszezonra elkészült az Égkőris Vendégház, melynek földszinti és tetőtéri részében 4-4 fő kényelmes elszállásolása biztosított.

Amikor elhatároztuk a szálláshelyek kialakítását, az is a motivációk közé tartozott, hogy amolyan inspirációt adjunk a hozzánk hasonlóan gondolkodó pároknak: kis faluban is lehet ötlettel, elképzeléssel olyan vállalkozást indítani, mely gyümölcsöző lehet – említi Gábor. – Mi örömmel mondhatjuk, hogy rövid idő alatt ismert lett a vendégházunk, egyre többen érkeznek ide és élvezik a gyönyörű bakonyi tájat, a tiszta levegőt, a természet csendjét.

Ezen a ponton érkezünk el a már említett fotókhoz, a ház csodálatos környezetéhez. Nem marad titok, hogy Gábor kertész, s ebbéli minőségében – természetesen felesége kreatív ötleteit felhasználva – alakította ki a gyönyörű kertet. Azt gyorsan hozzáteszik: nem teljesen öncélúan, a vendégeknek sem mindegy, hogy valóságos virágillatba érkeznek és töltenek el napokat az Égkőris Vendégházban.

Igyekszünk folyamatosan a munkák végére érni – teszi hozzá Éva. – A kertben már épül a nyári konyha, tervezünk egy pergolát és egy bográcsoló helyet is. Terveink között szerepel egy állatsimogató, hogy a városból vidékre érkező gyerekek testközelből ismerhessék meg a nagymamák egykori portáinak állatait.

Éva és Gábor három évet „adtak maguknak”, hogy a bakonyszücsi birtokot készre varázsolják. Egy évük van még ehhez, és úgy tűnik, nem tervezték túl a teendőket. Közel harminc év városi élet után olyan vidéki otthonra találtak, melyet nem cserélnének el senkivel, de vendégeiknek szívesen mesélnek történetükről – hátha példájukból kedvet merít hasonlóra valaki.

Galéria

Fotók: Csatai Gábor

Olvasói sztorik