Farkas Józsefnek nem kell többet gyümölcsért sorban állnia az áruházban, egész évre elegendő, ízletes gyümölcsökkel látja el a családot. Szegedi, belvárosi kertjében tavaszi virágok között lépdelünk, ahogyan bemutatja többszörös országos győztes kertjét lapunknak.
Tulipánok, nárciszok, szívvirágok és más tavaszi szépségek lábunk előtt a szépen ívelt téglajárda két oldalán, majd hatalmas pünkösdi rózsák rózsaszín és hófehér habos csokrai között sétálunk. A szegedi asztalos tenyérnyi hobbikertje a csongrádi megyeszékhely egyik belvárosi polgári házának belső udvarán húzódik meg szerényen.
Magas kapualjon keresztül jutunk ki a hangulatos udvari kertbe, fejünk felett kivi lugas tekergőzik, temérdek duzzadó bimbó jelzi, idén bő termés várható. Az egzotikus gyümölcs öt tőről nyúlik felfelé, három régi, vaskos ágról és két, tavaly ültetett, vékonyabb tőről.
Sokat kell metszeni a kivit, hogy ne legyen belőle dzsungel, sűrűbb indákat növeszt mint egy szőlőtőke.
– magyarázza a kertész a Sokszínű Vidéknek.
Farkas József bútorasztalos tősgyökeres szegedi, kertvárosi házban nőtt fel, nem véletlen gyerekkora óta tartó töretlen vonzódása a természethez és a növényvilághoz. Nejétől sem áll messze a kertészkedés, hiszen Farkas Józsefné Ági szatymazi lévén az őszibarackosban hamar megtanulta a gyümölcstermesztés alapjait. József természetközeli életének szerves része csodás hobbija, melynek az utóbbi két évtizedben valóságos mesterévé vált. Fákat telepít, olt, metsz és tavasztól november végéig szüretel a nagyjából 90 négyzetméteres álomkertben.
Több száz fajta növényt nevelek a kertben, olyan ritkaságokat is, mint a vérnarancs, a mangó, a kivi és a citrom. A paw-paw (indián banán), a jojoba és a khaki szilva is szépen terem a kertben. Idén úgy tűnik, végre ez a négy méteres banánfa is hoz majd gyümölcsöt.
Amikor 2000-ben megvették a portát a kert a belvárosi ingatlanoknál megszokott lepusztult állapotban tengődött, néhány szilvafa és öreg vad meggyfa árválkodott benne, no meg egy körtefa. József a kiffer körtét termő fát meghagyta, a többi helyére folyamatosan immár két évtizede újabb és újabb növényeket telepít. A tizenkét méter magas, fél öles törzsű gyümölcsfa évente 3 mázsa körtével hálája meg, hogy meghagyták az életét.
Egzotikumokban nincs hiány, legtöbbjük csemetéjét helyi virágkertészetekben vásárolta, vagy interneten rendelte a szegedi hobbikertész. Többségük Délkelet-Ázsia szubtrópusi vidékéről származik, a citrusfélék és a füge pedig a mediterráneumból. Kivétel a szibériai mézbogyó kis cserjéje, mely a legkeményebb fagyoknak is vidáman ellenáll.
Az erős illatú indián banán, más néven pawpaw ízvilágában az ananász, a banán és az avokádó íze keveredik, 5-6 nagyobb magját kell csak kiszedni és már kanalazhatjuk is a vajsárga gyümölcshúst. A citromfáimról szinte egész évben szüretelhetek, a khaki szilva fáról pedig utolsóként, november végén szedjük le a gyümölcsöket.
-mondta Farkas József.
Jojobából 3 fajtát, alma alakút, körte alakút és makk alakút termeszt, melyek gyümölcse 3-5 cm nagyságú, kellemes, zöld alma ízű, friss fogyasztásra alkalmas. Külön figyelmet érdemel a hazánkban az utóbbi években elterjedt khaki szilva, melynek fájáról az édeskés gyümölcsöket november végén szüretelik. József mangót, licsit és kígyógyümölcsöt is ültetett a szegedi kis kertbe.
Farkas József többszörös díjnyertes kertjében természetesen öko-módszerek egész sorát alkalmazza, a csapadékvizet öntözésre használja, nem használ vegyszereket, és a madarakra is gondol: télen madáretetőkkel biztosítja számukra az eledelt.
Ha nem szívvel csinálom, akkor bármilyen típusú munka fáradtság, ha így lennék vele, én sem csinálnám a kertet. Számomra ez egy életmód, nyáron kifeküdni a kivi árnyékába, a lugasba, hallgatni a madárcsicsergést. No és ízlelgetni a friss gyümölcsöket.
– búcsúzik mosolyogva József.
Az biztos, hogy a Farkas Józseféknek minden évszakban van friss gyümölcse a kertből, Ági a feleslegből lekvárt vagy befőttet készít, és az interneten keresztül értékesítik a megmaradt termést.
Kiemelt kép: Tóth A. Péter
