Megoszlanak a vélemények a kerámiából készült kerti dísztárgyakat illetően. Van, aki rajong értük, van, aki egyszerűen giccsnek minősíti ezeket a néha valóban kétes kinézetű tárgyakat, olykor viszont igazán tündéri alkotásokat.
Tény, hogy rendkívül nagy divatjukat élik, akár a kertben megálmodott és megteremtett mini tündérvilágra, akár az állatos edényekre vagy egyéb kerti kiegészítőkre gondolunk.
Ha van funkciója az adott helyen az adott tárgynak, lehet szép, nem feltétlenül giccses, például egy madáritató
– fejti ki véleményét Szabó Anikó bölcsész.
A közízlés általános romlásának lehetünk viszont a tanúi Salamon Ágnes középiskolai magyartanár szerint, aki a köztereket elárasztó giccsszobrokról is negatív véleménnyel van.
Egyre terjed nálunk is a Németországból térhódító útra indult giccsművészet, ami a kerti szobrokat illeti, de nem csak ott. Nem nevesítem, de elég egy pillantást vetnünk a neves cég agyoncicomázott, virágos étkészleteire
– mondja.
Réz András esztéta megengedőbb annak tekintetében, hogy mi nevezhető giccsnek és mi nem. Szerinte nehéz eldönteni, hogy a giccs benne rejlik-e már magában a dologban, vagy az egyes ember szemléletében keresendő. Mert bár sokáig tartotta magát az a nézet, hogy ami giccses, az ócska és ízléstelen, de az ízlés nem egyetemes és egyáltalán nem objektív kategória.
Ha szóba kerül a giccs fogalma, biztos, hogy elsőként a kerti törpe ugrik be mindenkinek, az iskolában is azzal szemléltetik a tanárok esztétikaórán a megfoghatatlan kategóriát. Ugyanakkor a törpék, akárcsak a manók vagy a tündérek, szerencsehozó kis lények, furcsaságukban bájos teremtmények, gyerekkorunk mesevilágát idézik meg.
Ezek a fura kis teremtmények Németországban honosodtak meg a 19. században, és máig nagyon népszerűek. Egyes becslések szerint 22 milliós törpepopuláció él a német kertekben. Ez egyrészt kóros ízlésficamra vall, másrészt megjelenik benne egyfajta hétköznapi mágia is.
Ha őszinték akarunk lenni, mindenkinek megvan a maga giccse. A világháló hemzseg az olyan képektől, videóktól, üzenetektől, melyeket ugyanolyan meghitten és fenntartások nélkül üdvözlünk, mint azok, akik a törpékért lelkesednek. Amikor rákattintasz az ismerősöd hivatkozására, mert valamelyik helyes ember feltöltött egy videót a saját farkát kergető kutyájáról, szélesen vigyorogsz, és eszedbe nem jut a giccs. Miközben ez az ízléstelenség netovábbja
– mondja a giccsről Réz András.
Keskeny a mezsgye és színes a kínálat a kertészeti kerámiák piacán is. Vannak olyan fazekas-keramikusok, akik egyedi, kedves, szerethető alkotásaikkal a giccsen túlmutató, mai közízlésnek megfelelő, de saját megfogalmazásukban még nem művészi alkotásokat hoznak létre. A kereslet tükrében létrejött minőségi iparosáru-kínálat ez, nem rombolja, de nem is emeli a mainstream kultúra magasságaiba a közízlést, nálunk még semmiképp.
Lássunk néhány giccs kategóriába sorolható kerti művet is
A bánatos szemű kutyus nagyon cuki, a gond az, hogy nem igazi, hanem kerámiából készült. Épp a természetesség önmagáért való, önmagán túl nem mutató naiv utánzása teszi ebben az esetben mesterkéltté, azaz mégis természetellenessé a szobrot.
Dudás Emese keramikus-fazekasmester sajátos mesevilágot teremtett meg a kerti kerámiák kínálatában. Szerinte vannak köztük néhányan, akik létre tudják hozni az elvárt minőséget, anélkül, hogy giccset csinálnának. Bubutimár Éva, Czékmány Vera és Vertel Andrea munkáit említi, amelyekben az alkotók megteremtették a saját látásmódjukat, világukat, nem másolják egymást, és ha nem is mondanivalót, de egyfajta szuverén alkotásmódot képviselnek.
Mi a véleménye a kerti kerámiákról?
Mivel nagy divatja van most ezeknek a kerti kerámiáknak, tömegesen is próbálják gyártani őket, ami mindig a minőség rovására megy, ráadásul nem fagyállóak azok a szobrocskák. Pedig ezek a kerámiák télen mutatnak igazán jól a kertben, színt visznek a kopárságba. Személy szerint engem a humanizált figurák zavarnak nagyon, amikor arca van például egy gombának vagy egy fának. Nálam ezek a mesterkélt, természetellenes, és még csak saját koncepcióval sem rendelkező valamik tartoznak a giccs kategóriába.
Műalkotások ezek?
Nem tartom műalkotásnak a kerámiáimat, még ha jól sikerültek sem, ugyanakkor az alkotás folyamata megadja azt az élményt, mint egy műalkotás létrehozása. Ez a teremtő munka feltölti az embert, de ez persze mindenféle alkotómunkára érvényes.
Már ismert annyira a nevem a szakmában és a nagyközönség előtt is, hogy csinálhatok egy-két igazán egyedi, mondhatni művészi alkotást, sajátos mondanivalóval. De ha megrendelésre készítek is valamit, mindig önazonos maradok, soha nem készítek számomra vállalhatatlant
– fejti ki Dudás Emese.
Ha valaki giccsesnek látja a tárgyakat, szíve joga, nekem meg az, hogy ezek a vélemények már ne érdekeljenek
– írja honlapján és Facebook-oldalán.
Elmosódnak a határok manapság, popzenészek lépnek fel szimfonikusokkal, klasszikus zenészek vállalják fel, hogy áthangszerelnek modern slágereket. Ugyanakkor a magas művészet, legyen az irodalom, zene, vagy vizuális, soha nem lesz a popkultúra része, nem kerül be a fősodorba. Kevesen olvasnak Thomas Mannt vagy Esterházyt, de még Tompa Andreát is, a példa kedvéért. Grecsót meg Vámost lényegesen többen, Fejős Évát még többen. Mindegyikre azt mondjuk, hogy író. A mai kor embere nem nagyon szeret megküzdeni a befogadással, lehetőleg azonnal és erősen kell hatni, erre van idő és igény.
Kiemelt kép: flickr/Hank Bickel
