Kertünk-Portánk

Tízezer kisautó tízezer története egy szarvasi portán

Közel tízezer kisautó tölti meg Kelcsi Zoltánék szarvasi családi házát, pontosan jelezve a családfő elhivatott gyűjtőszellemét. Az évtizedek alatt ilyen népessé gyarapodott készlet legfontosabb jellemzője ugyanakkor az, hogy inkább érzelmi alapon állt össze.

Zoltánék családi házában először az előszoba, majd a nappali lett tele kisautókkal. Mára kisautókkal zsúfoltak a lakás fontos terei: polcokon, vitrinekben csillognak az apró négy- vagy többkerekűek. De nem múzeum ez abban az értelemben sem, hogy a játékokhoz hozzáérhet a szerencsés látogató.

Forgathatja, mélázhat felettük, emlékeket idézhet, hiszen a gyermekkorba visznek vissza a gyufásskatulyányi játékok. Ez olyannyira így van, hogy maga a gyűjtőszenvedély is egy kiskori emlékkel kezdődött Zoltánnál.

Gyermekkoromban nem volt Matchboxom, csupán régi hazai gyártmányú kisautók. Aztán az utcában az egyik kisfiú kapott egyet Németországból, ami csodaszámba ment a környéken. Hétfőn én játszhattam vele, kedden egy másik barátom. Aztán, amikor huszonpár éve szembe jött velem egy ugyanolyan kisautó, tudtam, hogy meg kell vennem. Ebben a pillanatban lett szerelem

– mondta el Zoltán.

A gyűjtő rendszeresen jár bolhapiacokra, börzékre. De a mai napig jellemző rá, hogy képes akár száz kilométert is utazni azért, mert fülest kapott, hogy a kisváros valamelyik boltjában megtalált egy, még hiányzó, egyszerű kisautót.

A Matchbox

A Matchbox, azaz gyufásskatulya története 1953-ben indult, Angliában. Két háborút megjárt veterán közös vállalkozásának gyümölcse. A mára világcéggé nőtt vállalat eredetlegendája szerint a cég társtulajdonosának kislánya a házirend szerint csak olyan játékot vihetett be az iskolába, ami befért egy gyufásdobozba. Ezért gyártott a cég számára egy apró traktort, ami a piacra dobott játék ihletője is volt. Később évente 75 darabot, típust jelentettek meg, amikből a sikeresebbeket tovább is gyártottak, de egyesek csak pár évig voltak kaphatók.

A dobozos nem mindig a legértékesebb

Az ilyen játékokat nehéz gyári, eredeti csomagolást megtalálni, ezért ezek a legértékesebb, legkeresettebb darabok, főleg, ha régiségről beszélünk. De a minőség terén is széles a skála. Az 1982 előtt, Angliában gyártott Matchboxok az igazi kuriózumok, ahol még a jármű belseje is aprólékosabban kidolgozott. A folyamatosan Keletre húzódó gyártás során pár évig hazánkban is készítettek Matchboxokat, nem is rossz minőségűeket.

Vannak olyan ismerőseim, akiknek bár darabszámban nem nagyobb a készlete, de értékben jóval felülmúlja az enyémet. Vagy mert gyári darabokat, vagy mert különleges sorozatot tartalmaz. A 10-15 ezres áraknál én kiesek a licitekből, mert számomra nem ez képviseli az értéket. Az arzenálom közel 30 százaléka csupán, ami gyári dobozos kisautó, a többi doboz nélküli vagy dobozra váró, egyedi, vagy akár csak érdekes formájú kis járgány

– emelte ki Zoltán.

A hobbista gyűjteményének összértékét nehéz megmondani, egyenként eladva az online piacokon azonban szerényen is több milliós értékről beszélünk.

Van nagyon drága kisautóm, de van pár száz forintos is, ami számomra nagyobb eszmei értéket jelent, mert érdekes a forma, mert történet fűződik hozzá.

Galériánkban bepillanthat a kicsik és nagyok számára is lenyűgöző gyűjteménybe

Galéria
Kelcsi Zoltán

Hogy mik is a gyűjtemény kiemelkedő darabjai, arra is jellemző a válasz: Azok, amiket a közelmúltban elhunyt egykori barátja készített, újított fel a számára. A leginkább szívmelengető sikere sem mindennapi, az egyik vezető videojáték-gyártó multicég megvásárolta az egyik felújított kisautója képét az egyik játékuk arculatához.

Számomra sokkal értékesebb például egy megépített széria, mint az eredeti, ha annak akár érzelmi töltete van. Volt például egy autós dokumentumfilm-sorozat, és sikerült megszereznem az abban szereplő járgányokat. Egy tehetséges ismerősöm pedig megépítette, megfestette őket, pontosan ugyanúgy, ahogy a filmben kinéztek. Pár hét munka után visszaküldte nekem, felmatricázva. Számomra ezek sokkal nagyobb értékűek

– hangsúlyozta a gyűjtő.

Valóban, ízig-vérig személyes gyűjtemény ez. Teljesen megjelenik benne Zoltán, átszűrődik az egész kiállításon az ő szellemisége, hiszen a saját tetszése, emlékei szerint építi fel azt, nem típust, nem egy adott gyártást gyűjt.

Ez a gyűjtemény én vagyok, a felületességével, csapongásaival, de a szép emlékeivel, érzelemteli darabjaival együtt. Kiskorom óta kamionos akartam lenne, amit nemrég, közel harminc év után befejeztem. Bejártam Európát, számos típust vezettem, dolgoztam hűtős, billencses és ponyvás autón is. A gyűjtési szenvedély beindulásával próbáltam ezeket a típusokat is beszerezni az évek alatt, és sikerült is

– emelte ki Zoltán.

A tárlat nem látogatható, hiszen Zoltán családi házát tölti meg, aki elég pesszimista ember: nehéz magát meggyőznie, hogy hobbija másokat is érdekelhet. De a hozzá bekopogtatókat mindig szívesen fogadja, sőt, hagyja, hogy merengve, emlékeket idézve nézzék végig, vegyék kézbe a játékokat. Ahogy ő is tenné.

Kapcsolódó
Felhőtlen jókedv, avagy így játszottunk boldog gyermekként régen
" Jó szóval oktasd, játszani is engedd, szép okos fiadat! "
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik