Kertünk-Portánk

Kültéri fürdőszoba, melynek minden része együtt rezdül a természettel

Rober Lara Morales
Rober Lara Morales
Az ökoépítészet egy szelete, melynek minden eleme a természetből kölcsönzött vagy újrahasznosított anyag.

A környezeti ártalmak következtében a környezettudatos építés, vagyis az ökoépítészet mindinkább az érdeklődés középpontjába került, így ennek egyik nagy hagyományokat őrző vállfaja, a vályogépítészet ma újra reneszánszát éli. A vályog olyan természetes és környezetbarát anyag, amely 100%-ban visszafordítható a természetbe.

Kapcsolódó
Egy bámulatos környezetbarát otthon egyedi technológiával
A kicsi ház a környezettudatos vidéki életmód iskolapéldája.

Egyes helyeken vagy kultúrákban más-más anyagokkal használták a vatta és daub technikát, ezért más-más elnevezést kapott.

A vesszőből készült alapkeret és a vályogtechnika (wattle and daub)  egy olyan kompozit építési eljárás, amelynek során a vesszőből szőtt rácsos keretet tapadós anyaggal kenik át, amely általában nedves talaj, agyag, homok és szalma kombinációjából készül. A fakeretes és gallyakból szőtt wattát legalább 6000 éve használják, és még mindig fontos építési módszer a világ számos részén.

Egyes helyeken vagy kultúrákban más-más anyagokkal használják a vattle és daub technikát, de mindegyikre igaz a természetes ívek és formák látványa.

clarity-collins

A wattle egy könnyen elsajátítható technika ( gyakorlatilag vesszőfonás), amelyet vékony ágak szövésével állítanak elő függőleges karók között, hogy szőtt rácsot képezzenek. Általában kerítések készítésénél alkalmazzák.  A vattát legalább 6000 éve használják, és sok helyen még mindig az építkezések  fontos része.

A daub ( “sárból” készült vakolat) általában három kategóriába tartozó összetevők keverékéből készül: kötőanyagok, adalékanyagok és erősítőanyagok. A kötőanyagok összetartják a keveréket, és lehetnek agyag, mész , krétapor és mészkőpor. Az adalékanyagok biztosítják a keverék tömegének és méretbeli stabilitását olyan anyagokon keresztül, mint az iszap, homok, zúzott kréta esetleg zúzott kő. A megerősítést szalma,  széna vagy más rostos anyagok biztosítják, melyek segítik a keverék összetartását, valamint a zsugorodás szabályozását, mindemellett rugalmasságot biztosítanak. Az elkészült masszát, vályogot kézzel vagy taposással készítik. Ezután felviszik a vesszőfonatos falra, hagyják megszáradni, majd festik, hogy növelje esőállóságát. Néha egynél több réteggel is átkenik.

Sok történelmi épületben megtalálható a vattle és daub módszer, és úgy tűnik, hogy napjainkban ismét népszerűvé vált, mint fenntartható építési technika.

Az elmúlt napokban Rober Lara Morales osztotta meg saját készítésű (DIY)  kültéri zuhanyzóhelyét, ami  többnyire újrahasznosított/hulladék fából, folyami kövekből és agyagból épült.

Mint bejegyzésében írta: 

A keret csupa fa, a falak wattle vesszőfonat és daub technikával készült. A zuhanyzóban a falakat  tadelakt vakolattal fedtem be, hogy vízállóak legyenek. Ez egy  tradicionális marokkói vízálló vakolatkülönlegesség, amelyet speciális technikával készítenek. Felhasználása igen széleskörű, alkalmas többek között beltéri és kültéri falak, beltéri padlók, kádak-fürdők-zuhanykabinok, pultok, kerámiák és egyéb felületek bevonására. A zuhanyzókból és a mosogatókból származó összes víz  egy természetes szürkevízkezelő rendszerbe vezet.

Rober Lara Morales

Rober Lara Morales

További fotók a galériában

Galéria
Rober Lara Morales

Az eredmény önmagáért beszél, és talán a látvány sem öncélú.

Kapcsolódó
Életre kelt mesebirodalom a vályogból épült szálloda
Martin Stratker 21 éve gondolt egy nagyot és megvalósította álmát.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik