A Sokszínű Vidék több ízben mutatott már be háztulajdonosokat, akik sok esetben arról meséltek, hogy szerettek volna házat, nézelődtek, keresgéltek majd egyszer csak megláttak egyet, első látásra beleszerettek, megvették, és elképzelésük szerint alakították.
Adrienn és családja esetében egyáltalán nem ez történt, sőt, éppen az ellenkezője. Konkrét elképzeléssel kerestek természetközeli házat az Őrségben, nem túl messze a lakóhelyüktől. Egyértelműen parasztházat szerettek volna, kisebb kerttel. Sok helyet megnéztek, hirdetéseket böngésztek, kutakodtak, míg teljesen véletlenül abba az utcába tévedtek, ahol egy rossz állapotú Kádár-kocka állt.
A 180-190 fős falu utcácskájának utolsó háza egyáltalán nem felelt meg a család elképzeléseinek, így komolyan számításba sem vették, tovább nézelődtek, ám ennek ellenére valamiért mindig visszatértek a földút végében álló házhoz.
Utólag állítják, talán a környezet, a természet közelsége vonzotta őket, ami olyan csodás volt, hogy túlragyogta a ház állapotát. Egy biztos – a szerelem végül sokadik látásra megszületett, és a család megvásárolta az erdőszéli házat.
Adrienn lapunk megkeresésére arról beszélt, másfél éve vették meg a házat és rögtön el is kezdték a felújítást, ami még most is folyamatban van, bár már a csinosítási szakasz zajlik, a nagy munkákkal végeztek.
Építkeztünk és újítottunk is már fel korábban, így valamelyest rendelkezünk tapasztalattal, de mindig jöttek szembe új dolgok, újabb átgondolni valók, amire igyekeztünk felkészülni. A házat azért vásároltuk, mert szerettünk volna létrehozni egy vendégházat, ahol az ember igazán kikapcsolódhat és ahová aztán mindig visszavágyik. Ahol szépet lát a szeme, és megtelik élményekkel és nyugalommal a lelke
– mesélte.
A ház 82 négyzetméter alapterületű, ehhez tartozik egy pince és az udvaron egy különálló istálló. Az átalakítás előtt két nagy szoba, egy előszoba, egy fürdőszoba és egy kamra volt a házban. Ezt alakították át.
Mint a meseház tulajdonosa fogalmazott, most a két szoba kisebb, de mindegyikhez saját fürdőszoba tartozik.
A nappali-konyha-étkező részre álmodtunk egy cserépkályhát, ami látványra is esztétikus, de praktikus is, hiszen ha kell, az egész ház átfűthető vele. A kályha mellett kialakítottunk egy nagy pihenőfelületet, aki itt bekuckózik, élvezheti a természet minden csodáját, akinek szerencséje van, még akár őzikéket is láthat
– mondta.
Az átépítések során sok mindent maguk csináltak, külön gondot fordítottak az újrahasznosításra. Adrienn szerint vétek kidobni régi tárgyakat, ezért amit lehetett megmentettünk és felhasználtunk. Régi ajtólapot csiszolt le és waxolt, aztán antikolt, ez került az étkező asztal fölé mint világítás. Bádog kádból és fazékból lett a nappaliban lerakóasztal.
Régiségkereskedésben találtam rá egy ütott-kopott fotelra, ami régi zsákanyaggal lett újrakárpitozva. A zsákanyagot egy idősebb hölgy padlásáról sikerült megmenteni, ebből is készül még ez-az
– mutatott rá.
Az udvarra is kerülnek újrahasznosított dolgok, régi sparhelt, szekérkerék, edények, vindők. Vannak olyan berendezési tárgyak, amik az ország másik feléből érkeztek, ott mentették meg őket és sok kutató munka, utánjárás után kerültek hozzájuk. Vannak félkész dolgok is, amik majd az istálló részbe és a pincébe fognak kerülni.
Kérdésünkre válaszolva arról is szót ejtett, az istállóban eredetileg szalma és disznóólak voltak, és mindent ellepett a kosz, de ezen keresztül is látszott, milyen jól mutatna gerenda mennyezettel és fehérre meszelt falakkal. Szaunatér és fürdőszoba lesz egy részéből, hatalmas ablakkal.
Szeretném, hogy ha valaki hozzánk érkezik, az tényleg feltöltődhessen. Egy olyan helyet álmodtunk meg, ami tökéletes. Mint mikor egy étteremben megkapjuk a rendelt fogást gyönyörűen tálalva, ami szép a szemnek és belekóstolva sem okoz csalódást. Remélem sikerült megvalósítanunk ezt az álmot, itt, a természet szomszédságában
– zárta a gondolatait Adrienn.
