A kertünkbe otthonra lelt növények életünk részei, főként a fák, melyek fejlődését, életét, hosszú-hosszú éveken át figyelemmel kísérhetjük. A fák nem csak kertünk díszei – árnyékot adó, oxigént termelő, termésekkel kedveskedő növények -, hanem mint egy családtagra úgy tekintünk, hiszen szerencsés esetben több évtizeden át napjaink részei, amikhez sok élmény és emlék kötődik.
Szalántán, szorgos kezek által gondozott kertben egy öreg, hosszú évtizedeket megélt diófának nem mindennapi története van. A különleges történet 1975-ben kezdődött.
Nagyszüleim, amikor megvásárolták a telket 1975-ben a diófa már itt állt, körülbelül ember nagyságú volt és öt éves lehetett. Meghagyták, mert építkezés után sem zavarta őket, ahogy nőtt jól beárnyékolta a házat. A ház délnyugati sarkától körülbelül 2 méterre állt
– kezdte a diófa történetét érdeklődésünkre Novográdeczné Darvas Bernadett, akinek nagyon sok élménye kötődik a fához.
Bernadett és unokatestvérei számára az önfeledt játékok és a pihenés színhelye volt a diófa, ami nem csak árnyékot adott nekik, hanem finom betevővel is kedveskedett, ami az egyik legfinomabb csemegéjük volt.
Mi a férjemmel 2011-ben költöztünk ide, akkor még egy 1 éves fiúval és édesapám is élt még. Most négy gyerekkel, három fiúval és a két éves meglepetés kislányunkkal, valamint a 87 éves nagymamámmal élünk itt Szalántán
– mutatta be a családját Bernadett.
A fiatalasszony szívéhez nagyon közel áll a ház és a kert, hiszen gyermekkora fontos élményei kötődnek hozzá. A diófa a család életének és napjainak fontos része volt, de ahogy teltek az évtizedek egyre nagyobb lett és kezdett veszélyessé válni.
Hatalmas koronája miatt féltünk, hogy kárt tesz a házban, illetve a szomszéd házra is átlógott. Ősszel sok munka volt a diólevelek elhordása, égetése, ha jól tudom nem komposztálható. Egyre több viharos erejű szél csavargatta, míg nem egyik éjjel – amikor kint álltunk a viharban rettegve attól mikor töri le az egyik ágat -, sajnos meg kellett hozni azt a döntést hogy kivágatjuk
– osztotta meg Bernadett a számára nagyon nehéz döntést.
2022-ben szóltak egy falubeli szakembernek, aki azt tanácsolta – mivel ránézésre egészségesnek tűnt a fa -, hogy keressenek fel egy favizsgálót, aki biztonsággal el tudja dönteni, mi legyen a diófa sorsa.
A favizsgáló elmondta, hogy instabil a fa, mivel az évtizedek alatt innen-onnan ágak lettek levágva. A megoldás lehet kötelekkel biztosítani a lombkoronát, de mivel az egyik csonknál korhadt belülről a fa, ez sem jelenthet teljes garanciát. Végül nehezen, de a vágás mellett döntöttünk. 2022 júniusában kaptunk engedélyt az önkormányzattól, mivel előtte években már hat darab császárfát ültettünk, szóval pótoltuk, amúgy ez rendelet, mi nem tudtuk
– mesélte el Bernadett hogyan hozták meg a nehéz döntést, amiben mérlegelni kellett, hogy a fa veszélyessé vált.
A fiatalasszonynak nagyon nehéz volt megválni az évtizedek emlékeit őrző fától. Szerette volna, ha valamilyen módon egy részét meg tudják őrizni, hogy továbbra is kertjük és életük része maradhasson.
Kértem férjemet ne vágjuk ki tőből, nekem érzelmi értéke van, majd valamit csinálunk belőle. Már a kivágás előtt nézegettünk neten, és ott bukkantunk rá ilyen kis házakra. Mi is így hívjuk kis ház vagy manóház. A tervezés tulajdonképpen már akkor megkezdődött. A kivágás során pontosan ott vágták vízszintesre, ahol mondtuk
– avatott be, hogyan indultak el a diófával az újabb közös útjukon.
A fa kivágása nem várt dolgokat tartogatott, hiszen a korhadt résznél óriáshangyák lelték meg az otthonukat, és ahogy megbolygattál őket szó szerint ellepték az udvart.
Tavasszal kezdődtek el az igazi munkálatok. Ekkor készült a tető, ez volt a nagyobb és költségesebb munka. Szerszámokat is be kellett hozzá szerezni, akkor fúrónk volt még csak. Az ablakokat télen festegettük bent, a gyerek is segítettek, össze kellett ragasztani. Először három ablak került fel a tető alá
– részletezte azt a folyamatot, ami egyre közelebb vitte őket a céljuk, a manóház felé.
Azonban a munkálatokban volt egy kis megtorpanás, de erejüket össze szedve, leküzdve az akadályokat, ujjra hozzáfogtak, hogy az öreg diófa a hozzá illő szépségében tudjon ragyogni.
2023 tavaszán aztán kimerültünk anyagilag és el is fáradtunk, elfogyott a lendület. Végül idén február körül vettünk egy nagy levegőt, hogy most már fejezzük be. Ekkor készült el a többi ablak, a kerítést le kellett festeni és mulcsot venni. Végül áprilisban mikor szabin volt a férjem három nap alatt kész lett. Én nagyon büszke vagyok rá, hisz nem egy bütykölős fajta, de tudja mit jelent nekem így elkészítette
– mutatta be Bernadett, hogy mennyi munkával és idővel készült el végül a manóház, amiben az öreg diófa újjá tudott születni.
A manóház az egész család nagy kedvence lett, de főként a gyerekek csodálják, közülük is a kislányuk Kamilla, aki legszívesebben birtokba venné.
Az újjászületett diófának sokan a csodájára járnak, hiszen nem mindennapi látványosság.
A főútról néznek, csodálkoznak befelé. A buszmegálló a házunk előtt van éppen, elég sokan láthatják, és mutogatnak, fényképeznek befelé. Azt mondják amúgy is szép, gondozott az udvarunk, de most még szebb lett. Elsősorban a mi örömünkre csináltuk, de nyilván jól esik, ha más is értékeli
– osztotta meg a fiatalasszony, milyen nagy büszkeség számára, hogy szeretett diófája sokak kedvence lett.
Bernadettnek és családjának még vannak terveik a manóházzal.
Szeretnénk raklapokból egy amolyan belátás gátlót csinálni, közvetlen a kis ház mellé, úgy szerintem még látványosabb lenne, hogy nincs háttér. Lemázolnám mahagóni színre és virágokat raknék rá
– vázolta fel a terveit, amikkel még szebbé varázsolnák a már most is nagyon különleges és egyedi manóházat.
A cikkben szereplő fotókat Novográdeczné Darvas Bernadett készítette.
