A Rozuma féle etetőárkos ágyásról osztott meg fotókat Futó Éva, a Táncoló virágok kertjének tulajdonosa.
A felvidéki Negyed községben élő üzletasszony a virágok és a kert szeretetét a nagymamájától örökölte. Bárhová került a világba, mindenhol épített egy kertet magának. A hobbikertész azt tapasztalta, hogy az üzleti világ szellemi kimerültségét tökéletesen kompenzálja a kerti munka.
Pár perc a kertemben, és újra teljes az energiabatyum. Mivel 30 éve az üzleti életben tevékenykedem, ezért a kert gondozásáról jó sok információt összegyűjtöttem. Igyekszem 110 százalékot teljesíteni minden területen, ez nem maradt el a kert felől sem
– mesélte Éva a Sokszínű vidéknek.
Rengeteg könyvet elolvasott, számos módszert kipróbált, sok fajta növénnyel megismerkedett. Nem véletlen, hogy a permakultúra alapú kertészkedés bevonzotta. Az Életfa mentor programban végzett mint permakultúra tervező. Sok kertlátogatója ugyancsak ezen a területen tevékenykedik, de azt tapasztalta, hogy nem jutnak elegendő információhoz e téren.
Futó Éva magától Volodymyr Rozum úrtól tanulhatott, aki egy permakultúrában tevékenykedő szakember. Az ő vezetésével ismerte meg a módszert.
Rozum úr 10 évig kísérletezett az ágyás megfelelő kialakításán. Amikor meghívtam a kertembe és megmutattam neki az ágyást, először nem ismerte fel. Ettől meg is ijedtem, hogy valamit biztosan nem jól csináltam. Végül így szólt: “ Láttam már ronda Rozuma ágyást, láttam már kevésbé rondát, de ilyen szépet még sosem.” Azóta is a kertem fotóit mutatja az előadásain. Nagyon tetszett neki és nagyon hasznosnak találta a gallyakból épített kerítést
– magyarázta a hobbikertész.
Segítenek az “apróságok”
A módszer lényege, hogy az etetőárokban egy olyan földi mikroorganizmus telephelyet hoznak létre, ami az etetőárokba rakott zöldhulladékot megemészti, feldolgozza, ami ezáltal a növények számára könnyen felvehető és hasznosítható. A földigiliszták és más földben élő kis élőlények akár 2 méternyi távolságra is széthordják a föld alatt az így megtermelődött mikroorganizmusokat és a megemésztett tápanyagot. Ezzel is dúsítják a termőföldet.
Az árok jobb illetve bal oldalán elterülő produktív (termő) részekbe ültetett növények tápanyagigényét az etetőárok maximálisan kielégíti. A produktív részeket sokkal sűrűbbre ültetjük mint ahogy szokás, de eközben nem feledkezünk meg a sokféleségről sem. Jó beültetés tervezéssel erről a kis helyről rengeteg zöldséget ki tudunk termelni, például a paradicsom, az uborka magasra nő egy támaszték mellett. Ez alá beültethetünk alacsonyabban növő zöldségeket. A növények gyökérzete az etetőárok felé fog nőni. Az ültetés után a produktív részeket nem hagyjuk csupaszon, ezzel nemcsak a földi mikroorganiznusainkat védjük, de az öntözés szükséglete is radikálisan lecsökken
– sorolta Éva.
Kevesebb öntözést igényel
A kánikulák során ügyelni kell arra, hogy az etetőárok mindig nedves legyen. Ha kiszáradna, akkor a mikroorganizmusok elhalnak. Mivel az etetőárokba a reggeli harmat kicsapódik, szinte mindig nedves a környezet. Így a produktív részbe ültetett növények is könnyen jutnak a nyári hőségben nedvességhez. Ráadásul a mikorrhiza gombák hifafonalai is szállítják növényeinknek a nedvességet az árokból. Miután a növények megnőttek, már azok is gátolják a földet a kiszáradásban, mivel befedik azt.
A Rozuma fél etetőágyást sokkal kevesebbet kell öntözni, mint egy hagyományos ágyást. A gyomosodás igen csekély, hiszen a gyom nem jut fényhez, így nem is tud fotoszintetizálni, így elhal. Évától azt is megtudtuk, hogy nem mindenki termőföldjében él rengeteg féle mikroorganizmus. Ez főképp akkor szembetűnő, ha előtte vastagon permeteztek, műtrágyáztak, gyomirtóztak, vagy ástak, szántottak, fedetlenül hagyták a földet.
A Rozuma féle etetőárok egyik nagyszerű hatása, hogy detoxikál: ahol kémiai szereket használtak, azt letisztítja. Ősszel a letermett növények szárait visszarakhatjuk az etetőárokba, hiszen tavaszra biztosan “megemészti”. A letermett növényeket a föld felszínén elvágjuk úgy, hogy a gyökérzet a földben maradjon. Tilos kitépni a gyökérzetet. A produktív részbe betelepedett miroorganizmusoknak ugyanis szükségük van a gyökérzetre, ezen szépen áttelelnek. A produktív részek fedéséről télen sem szabad megfeledkeznünk
