Mozaik

Sokáig alig látott állatfajt örökített meg a vadkamera a Bükkben

A vadkamerák mindenre „beindulnak”, legyen az mozgó fűszál, veszélyes széncinege, vagy egy lassú csiga. Gyakran rovarokat is megörökítenek, mint a mellékelt felvételek is mutatják, amelyen délvidéki poszméh, Bombus argillaceus látható, írja Facebook-oldalán a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület.

Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület / Facebook

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a fajról korábban azt írta honlapján, hogy hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. A mediterrán elterjedésű, meleg és szárazságkedvelő faj az elmúlt időszakban úgy tűnik, terjeszkedőben van a régióban.

A faj első megfigyelései Dél-Hevesben 2016-ban voltak, amikor két helyről is előkerült ez a viszonylag nagy termetű, könnyen felismerhető poszméh faj. Azóta számos helyen találták meg, a 2020 tavaszán gyűjtött adatok alapján pedig már azt lehet mondani, hogy a térségben széles körben elterjedt fajról van szó.

Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület / Facebook 2013-ig csak kevés előfordulási adat állt rendelkezésre Magyarországon.

Mint akkor fogalmaztak, eltekintve attól a ténytől, hogy a klímaváltozás hatására hazánk állat- és növényvilága drasztikus átalakuláson megy keresztül, ennek az információnak van pozitív tartalma is. Ehhez vissza kell tekintenünk az időben, körülbelül 100 millió évet.

Ekkor, tehát a kréta kor középső szakaszában, amikor a dinoszauruszok uralták a Földet, a háttérben egy máig kiható, nagyon fontos kapcsolat alakult ki az élővilágban. Két egymástól távoli csoport, a hártyásszárnyú rovarok és a zárvatermő növények egy-egy csoportja, szövetségre léptek, és egymást „kölcsönösen segítve” fejlődtek tovább.

Azt írják, azért kell idézőjelbe tenni a „kölcsönösen segítve” kifejezést, mert valójában mindkét társaságot önös érdekek vezérelték (amit mi, emberek róhatunk fel nekik a legkevésbé). A rovarok könnyen megszerezhető, magas kalóriatartalmú táplálékhoz akartak hozzáférni, míg a növények hímivarsejtjeiket kívánták hatékonyan eljuttatni fajtársaikhoz.

Ennek a kapcsolatnak olyan nagy sikere lett, hogy jelenleg a világban közel 30 ezer méhfaj található, melyből 700 hazánkban is előfordul. Az általuk beporzott virágos növények fajszáma pedig óvatos becslések szerint is 250 ezer körül van világszerte, tehát a bolygónkon élő fajok egy jelentős szeletét köszönhetjük ennek az együttműködésnek. Nagyon fontos ezért, hogy amikor beporzásról beszélünk, az ember számára is közvetlen hasznot hajtó házi méh (Apis mellifera) mellett emlékezzünk meg a maradék 29 999 fajról is, amelyek változatosságuknak köszönhetően nyilvánvalóan jóval több növényfaj ivarsejtjeinek szállításáért felelnek.

Ezt a tevékenységet természetesen nem tudjuk dollárban, euróban, vagy forintban kifejezni, mint a házi méh esetében. Azonban a 100 millió év alatt kialakult szoros együttműködés következménye, hogy a két élőlénycsoport fennmaradása egymás nélkül elképzelhetetlen. Az pedig könnyen belátható, hogy ezek nélkül az élőlények nélkül az emberi faj számára is kegyetlen végnapok következnének. Fontos tehát, hogy a $, €, Ft és társai, valamint a mézes sütemény és a propoliszos csodaszerek helyett egy rendkívül összetett rendszer elemeit lássuk, amelyek nélkül saját társadalmunk is összeomlik

– fogalmaztak.

Kapcsolódó
Méhkaptárak levegőjével gyógyítja az asztmát a somogyi méhész
Míg hazánkban csupán néhány helyen elérhető, külföldön már elterjedtebb módszer a kaptárlevegős eljárás.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik