A tündérek és a természet elválaszthatatlanok Tündérrózsa számára.
„Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.” (Wass Albert: Mese az erdőről)
Rózsa Ágnesnél a tündérek minden bizonnyal a virágok szirmaira ültek, hogy Ágnes megformálhassa őket. Azért, hogy azok is láthassák kedves alakjukat, akik egyébként nem olyan szerencsések. A kis nemeztündérek, gyapjúbabák az ő keze által érkeznek a mi világunkba, hogy megszépítsék életünket.
Rózsa Ágnes, a Tündérrózsa Kézműves Műhely alapítója
Tündérrózsa Kézműves Műhely
A Tündérrózsa Kézműves Műhely, mint név, még gyapjúbabáim születése előtt fogalmazódott meg bennem, de utólag visszagondolva, nem véletlenül. Körülbelül 10 éve kecsketejes szappan készítésbe fogtam, saját és családom részére. Ezzel kapcsolatos vállalkozást terveztem, ami végül megmaradt egy kedves és hasznos hobbinak. A név ekkor született, de csak később kelt életre a gyapjú tündérkék által
– mesélt a kezdetekről Ágnes, aki a nemezeléssel először közel 6 éve, egy őrségi kirándulás alkalmával találkozott.
Egy tulipánt készítettem, hagyományosan, vízzel, szappannal simogatva, gyúrva. Nagyon megfogott a gyapjú, mint alapanyag, mesés színeivel. Sokat böngésztem az interneten nemezeléssel kapcsolatban, amikor csodás kis figurákra találtam. Kislány korom óta kedvelem a tündérek, manók varázslatos világát, és ekkor találkozott a két dolog: a nemezelés és az apró kedves lények
– mondta el a kis tündérek születéséről Ágnes, aki színes gyapjúkat rendelt, és sok keresgélést, utánajárást követően nekikezdett az első tűnemezelt babáinak. Azóta kevés nap telt el úgy, hogy ne fogott volna a kezébe gyapjút. Magára talált a kis babák készítése közben.
A hagyományos, vizes-szappanos nemezelésnek több ezer évre visszatekintő múltja van. A dísztárgyak mellett használati tárgy, ruha, cipő készíthető különböző állati szőrökből. Nálunk elsősorban a juhgyapjúból készített nemez terjedt el.
Én tűnemezeléssel készítem babáimat, néhány tárgy született hagyományos vizes-szappanos nemezeléssel. Ehhez a technikához egy speciális tűre, gyapjúra és egy nemezelő alapra van szükség, ami lehet egy szivacslap vagy hungarocell darab. A tündérek végtagjai drótból készülnek, így hajlíthatóak. Erre formálom a testüket, majd megkapják ruhájukat, kialakítom frizurájukat
– mesélt a technikáról az alkotó.
Tündérrózsa Kézműves Műhely
Kezdetben a munka mellett, szabadideje nagy részét töltötte a tündérek világában, és eleinte a családnak, barátainak adta ajándékba őket, majd ismerősei kérésére is születtek tündérkék, angyalok, manók.
A babáim egy részét mesebeli lények, a másik részét valós emberek apró másai teszik ki. Ha egy családtag, barát, kedves ismerős fényképe alapján születik meg a tündér, akkor adott az alak. Igyekszem a leginkább jellemző tulajdonságokat megjeleníteni, ebben főként a frizura, ruházat, kedvenc elfoglaltság vagy egy fontos életesemény segít. Nagyon jó érzés, ahogy a megrendelők sokszor megnyílnak előttem, tapasztalva, hogy ezek a kis apróságok szeretettel, odafigyeléssel készülnek. Jeles alkalmakra, születésnapra, esküvőre, ballagásra, kisgyermek születésére ajándékozzák tündérkéimet. Bár az átadásánál nem lehetek jelen, sokszor részletes beszámolót, fényképet kapok a pillanatról. Ezektől mindig meghatódom
– vallotta be Ágnes.
Tündérrózsa Kézműves Műhely
Ahogy teltek az évek, a magát racionálisan gondolkodó, két lábbal a földön járó embernek tartó alkotó, egyre többször képzelte el azt, hogy főállásként alkothatja édes gyapjúbabáit, ám földhözragadt személyisége éveken át viaskodott az álommal, mígnem 2019. áprilisában az álmodozó győzött, és Ágnes elindította vállalkozását.
Minden ebbe az irányba vitt; amennyit beletettem én, annyit adott hozzá az élet. Ez nem csak alkotásról, megélhetésről szól, hanem önmagamhoz való közelebb jutásról is, egy olyan életforma megvalósításáról, amiben boldog lehetek. Azt gondolom, az volna a normális, ha munka és az élet nem különülne el ennyire egymástól, mint manapság. Szerintem nem várható el egy embertől, hogy a munkahelyéről kilépve, lezárja az életének azt a részét, és otthon egy másik emberként létezzen. Ez sokszor a boldogtalanságunk egyik oka
– elmélkedett Ágnes, aki roppant hálás, hogy azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret.
Szívéhez legközelebb a tündérek, manók, angyalok megformálása áll. A tündérek és a természet számára elválaszthatatlanok, talán éppen ezért is szereti Ágnes az alkotásait belehelyezni egy-egy kedves jelenetbe.
Az érzéseim válnak láthatóvá a kis gyapjúbabák által. Ha tehetem, a szabadban alkotok. Ihletet és energiát merítek a természetből, ami visszaköszön az általam létrehozott manócskákon, tündérkéken is. Sokat kapok tőlük én is, és jó érzés, hogy másoknak is örömet visznek az otthonokba
– összegzett Ágnes, akinek csodás alkotásaiból többet is láthatsz, ha ellátogatsz a Tündérrózsa Kézműves Műhely oldalára.
