Gyakran mondják, hogy a városi embernek a mindennapi rohanás után teljes feltöltődést jelent a természet csendje, a vidék nyugalma. A budapesti agglomerációban élő Kupa Antal és felesége, Márta asszony éppen 23 éve tapasztalták meg az iménti állítás igazát, amikor az Alföldön megvásároltak egy tanyát, mely az évek múlásával második otthonukká vált. Már a birtok megvételéhez is kedves történet fűződik.
Férjem Kiskunhalason született, ott élt 18 éves koráig, de a szíve visszahúzta a környékre. Egy alkalommal éppen látogatóba érkeztünk, amikor azzal a nagy örömmel fogadtak a rokonok, hogy vettek egy tanyát. Férjem nagyon fellelkesült, nyomban egy hasonlót szeretett volna, én viszont nem repestem az ötletért
– emlékezett a feleség.
Mindez 23 éve történt, a tanyavásárlás pedig mégis megvalósult. A házaspár Kiskunhalas környéki sétája során bukkant rá egy roskadozó házzal árválkodó kicsinyke birtokra, melybe mindketten beleszerettek. Szerencséjükre a tanyát éppen eladásra kínálták. Kupáék gyorsan cselekedtek, és az áprilisi vásárlás után nekiláthattak második otthonuk kialakításának, melyet saját terveik alapján valósítottak meg.
A házikó olyan volt, amilyet a kisgyerekek szoktak rajzolni. Konyha, szoba, külső kamra és korábban egy nyárikonyhának használt, de már düledező melléképület. A berendezés egy sparhelt és egy régi ágy két vége volt. Első nyarunkat villany és víz nélkül töltöttük itt, nagyon élveztük, de mindenképpen komfortosítani akartuk, valamint a használhatatlan melléképületet pótolni szerettük volna
– mondta Márta asszony.
Tíz év alatt sikerült mai állapotának megfelelően kialakítaniuk a birtokot. Hosszában bővítették a házat, melyben terasz és fürdőszoba kapott helyet. A teljesen újjáépített melléképületből szoba-konyha-fürdőszobás garzont alakítottak ki – mert ha összejönnek, nagy a család a gyerekekkel és a nyolc unokával kiegészülve. A kertben eperfák magasodnak, közülük a két legnagyobb a legforróbb nyári napokon hűs árnyat ad, a füves részeken pedig tavasztól őszig vadvirágok sokasága pompázik.
A ház berendezését a hagyományoknak, a tanyasi világra emlékeztetően alakítottuk ki. Megmaradt a sparhelt, egy rakott kályha, a kemence, ezeket cserépkályhával egészítettük ki. A már említett ágyvégekhez azok stílusa alapján férjem készítette el az oldalakat, miként több régi bútordarabot is ő újított fel. Sok kiegészítő tárgyat vettünk még – régi megnevezésükkkel – az ócskásoktól, azaz régiségkereskedőktől, így a múlt sok-sok darabja helyet kapott a portán, melyek számunkra kincsnek számítanak
– említette a ház asszonya.
A ma már nyugdíjas korú Kupa házaspár egy-egy hónap felét többnyire második otthonában, az alföldi tanyán tölti, ahol gyakran megfordulnak gyermekeik és unokáik is. Unatkozásra senkinek és sosem volt lehetősége, mindenki megtalálja a maga programját: kirándul a környező fenyőerdőben, a birtokon serénykedik, a tornácon pedig az együttes falatozások közben, madárcsicsergést hallgatva piheni ki a mindennapok fáradalmait.
