Ha azt mondom Bakony, akkor a Római-fürdő, a Hubertlaki-tó, a Gaja-szurdok az elsők, amik általában azonnal eszébe jutnak mindenkinek. Pedig meseszép hegységünk még számtalan csodát rejt.
Itt bújik meg például a páratlan geológiai ritkaságnak számító Csárdahegyi Őskarszt Úrkúton, de Várpalotáról elindulva egy hosszú, de szépséges túra végén is igazi kis csodára bukkanhatunk.
Mi is felvettük a túrabakancsot, és felfedeztük a Vár-völgyet és Bátorkő várát
Az autót a Várpalota szélén található régi zsidótemetőnél tettük le, és több kulacs vízzel felszerelkezve elindultunk.
Rövid séta után értünk a Vár-völgy bejáratához, ahol számtalan lepke örvendeztetett meg minket. Nem kellett sokat mennünk, máris mindenhol sziklákat csodálhattunk. A széles erdei út mellett több helyen pihenőhelyek lettek kialakítva, és aki információra éhes, táblák sorát olvasgathatja el út közben.
Beljebb haladva a napsugár egyre jobban eltűnik, a helyébe igazi szurdok lép. Végig a piros jelzésen kell haladni, nem is lehet eltéveszteni.
Nagyjából egy óra séta után érkezünk el egy elágazáshoz. Itt választható a jelzéssel ellátott út, ami tovább visz emelkedő nélkül a szurdokban és egészen a vár aljáig mehetünk rajta, de választhatjuk a balra induló utat is, ami folyamatosan enyhe emelkedővel egy kevésbé látványos úton visz tovább, viszont cserébe páratlan kilátást tartogat.
Mi a balra induló, enyhe emelkedőt választottuk, és nem bántuk meg. Bár az út erre kissé monoton, és nehezebb is a folyamatos emelkedő miatt, a végén a vár fölötti peremre jutottunk, és a kilátás, ami ott várt minket, minden fáradtságért kárpótolt.
A peremen pihenőhely lett kialakítva, ahol jó egy kicsit leülni, és csak nézelődni. A Kelet-Bakony szépsége amúgy is maradásra csábít, így érdemes pár percet a látványra szánni.
Ha kigyönyörködtük magunk, egy meredek piros jelzésű kis ösvényen leereszkedhetünk a várromig. Amennyiben a kereszteződésnél a jobb oldali úton jöttünk, a várromtól kell itt felkapaszkodnunk, ha a peremen akarunk gyönyörködni. Kisgyerekkel is járható, egyik irányból sem kell megijedni tőle, bár lefelé kétségkívül könnyebb volt leereszkedni.
Bátorkő várát a XIII. században építették a Vár-völgy hajlatában egy kimagasló kőszirtre. Jól elrejtett hely volt, hisz a környező hegyek remekül takarták. Egy váruradalom központjaként a Vár-völgy és a környék fontos útvonalait ellenőrizte, valamint vámszedésre szolgált. 1326-ban Károly Róbert király, majd a Konth család birtokába került. Jelentőségét akkor veszítette el, amikor a XV. század elején a palotai vár megépült. Ekkor hanyatlásnak indult. Állapota fokozatosan romlott. A XVII. századtól kezdve ráragadt a Pusztapalota név.
A vár egy háromemeletes toronyból és egy szűk, lépcsőfolyosón megközelíthető, mélyebb szintű bástyából állt. Legjobb állapotban a torony északi fala maradt meg.
Érdekesség, hogy Petőfi Sándor állítólag itt írta meg híres, Szeget szeggel című versét, mikor Várpalotán járva egy kirándulás alkalmával eljutott a várig.
Vissza a vár alatt, a piros jelzésű szurdokon indultunk. Erre egyenletesebb és izgalmasabb az út. Sziklafalak, gombák, őzek keresztezték utunk, és természetesen megcsodáltuk a Gazsik-lik ásító száját is.
Az út összesen 8 kilométer, kisgyermekkel igen, de babakocsival nem bejárható. Nekünk 4 óránkba és 14000 lépésünkbe került, de mindenképpen megérte. Fontos tudni, hogy semmiféle vízlelőhely nincs az úton, úgyhogy mindenképpen több üveg vízzel kell készülni.
Ha valaki a Bakony kevésbé ismert csodáját keresi, a Vár-völgyben biztosan megtalálja.
