A Békéscsaba-Kisrét-i tanya tulajdonosa Bartolák Mária, akinek nem ez az első tanyamentése, a történet pedig a keresztapa búcsújával kezdődött.
A szeretett keresztapám halála után családjával és a férjemmel úgy döntöttünk, hogy a számára oly fontos tanyát megvásároljuk. Minket sok szép emlék fűzött az ingatlanhoz, ezért is szerettük volna megőrizni
– mesélte Mária, aki a ma már Frankó tanyára keresztelt épületet és földterületet mentette meg az utókornak középpontba állítva a tanyasi világ hagyományőrzését.
Mi egy tót család vagyunk, a családi kör 35 fő. Ha összejön a família egy Mária napra vagy disznóvágásra, akkor bizony kell a hely, hogy elférjünk. Ezért a tanya megmentésének is az volt az egyik célja, hogy a nagy, családi összejöveteleket itt tartsuk majd. Szerettük volna az autentikus környezetet megtartani, az épület, a kert, az állatok tekintetében is
– tette hozzá a tulajdonos, aki azt látta gyermekein és azok barátain, hogy bizony igencsak jól érzik magukat a tanyán.
Így jött a gondolat, hogy megmutatná a gyerekeknek a tanyasi életet és annak életérzését, valóságát, amihez tartozik például a tót haluskatészta készítése, az állatok és a kert gondozása, a tanya körüli teendők elvégzése. Célja volt még, hogy bemutassa a környék hagyományait az érdeklődőknek, eseményeket szervezzen, így maga a tanya is önfenntartóvá tehető.
Az első évben leginkább gyerekcsoportokat fogadtunk, akik az itt élő állatokkal is megismerkedhettek, magával a tanyasi élettel és haluskát készítettünk velük közösen. Ma már fogadunk nyugdíjas csoportokat is, illetve bárki szervezhet hozzánk programokat, tarthat itt disznóvágást, ünnepi lakomát, amihez az itt élő, szabadon tartott állatok is adhatják az alapanyagot. A tanyához tartozó földeken pedig megtermeljük a takarmányt
– mondta a gazdaasszony.
A Frankó tanyán két hektáron gazdálkodtunk, termeltük meg az állatok takarmányát és legeltettük őket, majd eladóvá vált a szomszédos, két és fél hektáros földterület. Nekünk az állatok fenntartásához nagy segítséget jelent, ha meg tudjuk növelni a földterületünket, a felesleges takarmányt pedig értékesíteni tudjuk. Ennek az új területnek a közepén van a tanya, amely fantasztikus hagyományos jegyeket őriz
– emlékezett vissza Mária.
Az épület lepusztult, de felújítható állapotban volt, csak a hátsó falnál kellett aláfalazni, máshol nem és a szerkezete is stabilan állt.
A tiszta szobában két ablakot cseréltünk. Beton volt az ajzat, azt felvertük, sódert fektettünk le és arra ment a hajópadló. Az egész tanyát meghagytuk lélegző, élő épületnek. Flasztertégla került le még ajzatnak más helyiségekben. Két búboskemencét és egy csikótűzhelyet is megmentettünk. A magtárból építettünk fürdőszobát, mert azért cél volt az is, hogy a mai igényeknek is megfeleljen a tanya, miközben megőrizzük az autentikus jegyeit
– tette hozzá Mária kiemelve, hogy arra törekedtek, hogy valódi, természetes alapanyagokat használjanak, a fürdőhöz például egy szecessziós polgári ház bontásából hozták el az előszobafalat, az lett a fürdő falazata.
Van egy kis eklektika a tanyán, de szerintem ez megengedhető, divatos is, ahogy a szép stílusjegyek keverednek. Mert azért az egy nagy kihívás, hogy megőrizzük a tanyasi jegyeket, ragaszkodjunk a természetes, eredeti hagyományokhoz, de azért engedjük meg azt is, hogy a mai higiéniai igényeket is kielégítsük
– jegyezte meg Mária.
Ami pedig a csattanót illet, megtudtuk, hogy Mária elkezdett kutatni a tanya történeténete után, hogy a korát megtudja és az első tulajdonosára rábukkanjon. Van egy térképes alkalmazás, amire ráhelyezhetjük a helyrajzi számot, és megnézhetjük, hogy régi térképeken mi állt ezen a helyen.
A tanya épületének a helyrajzi számát egy 1862-es II. Habsburg-térképre illesztettük, és akkor már állt ugyan ez a tanya, a tulajdonos neve pedig Petrovszki András volt. Mivel én anyai ágon Petrovszki vagyok, még inkább elkezdett érdekelni az ügy. Nekünk van egy családfakutatónk, aki 1750-ig visszavezeti a Petrovszki famíliát, akik mintegy 300 évvel ezelőtt felvidéki tótként települtek be. Megkértem őt, hogy segítsen beilleszteni a családfánkba, hogy ki volt ez a Petrovszki András
– mesélte.
Nagy volt a meglepetés és meghatódottság, mikor érkezett a telefon, hogy Petrovszki András bizony Mária szépapja.
Én vagyok a hatodik generáció. Petrovszki András 1822-ben született, kétszáz éve, ezért is lett idén András napkor a megnyitó is és természetesen Petrovszkiék tanyája a porta neve. El nem tudom mondani azt az érzést, mikor meglátsz valamit, elfog egy földöntúli késztetés, hogy megmentsd, megőrizd, majd eljön a katarzis, hogy végül is hazaérkeztél
– mondta meghatottan Mária, akinek a távalti célja az, hogy továbbra is nyitott tanyaként működjenek, mint turisztikai attrakció, látványosság. Nagyon szeretnének később autentikus vendégfogadóként, vendégházként is üzemelni, de ennek most egy kicsit bonyolultabb az engedélyeztetése, mivel az új szabályozás szerint minősíttetni kell a helyet egy pontrendszer alapján.
A felújítás során mindent sárral tapasztottunk, lótrágyát, pelyvát és agyagot szereztünk, egy lovarda segített nekünk és lelkes szakembert is találtunk, jelentős volt a családi összefogás, barátok, ismerősök is segítettek
– így Mária, aki leszögezte, hogy a teljes önfenntartás jegyében bőven terem a kert zöldségeket, fűszernövényeket és az állatpark is igen gazdag.
Matyi szamár mellett, holland törpe birkák, törpe kecskék, minnesotai törpe disznók és csüngőhasúak szaladgálnak, vannak nyulak és szárnyasok, liba, kacsa, pulyka, gyöngyös, galamb, fürj és hét páva is él itt nagy szabadságban.
Fotók: Péli Magdolna
