Számos pontján hazánknak elszomorító kép rajzolódik szemünk elé, amikor történelmi idők messzeségéből tekintünk eleink emlékhelyeire. Romos várak és megkopott templomfalak a hírmondói szerte Magyarországon a dicső és kevésbé dicső esztendőknek.
Európa más vidékeihez képes hazánkban a török időknek köszönhetően kevés épen maradt középkori építészeti emlékben gyönyörködhetünk. A hajdan erőt sugárzó, vaskos falú templomokról több helyen már csupán szerény faltöredékek, derékba tört pillérek, kopott sziklatömbök mesélnek.
Ám a Magyarországon megmaradt műemlékek még töredékességükben is tiszteletet ébresztenek a történelmi érdekességek kedvelőiben.
Korábban a Sokszínű vidék Ecser pusztatemplomáról írt, arról a templomról, amelyhez hasonló rendeltetésű építmények hétszáz esztendővel ezelőtt még országszerte hozzátartoztak a vidéki tájképhez.
Karai kunok temetője
Az Alföld tengersík vidékén, Jászkarajenő határában egy facsoport rejtekében észrevétlen bújik meg a tájban egy középkori templomrom emlékhelye.
A sziklás térség körül elszórtan tanyák árválkodnak, út sem vezet a jászok egykori temetőjéhez. Egy szántóföldön keresztül lehet a hajdan itt állt templomrom és temetőjének környezetéhez begyalogolni egy dűlőútról. Egy szerény emlékhely lett az 1910-ben még körbejárható templom maradvány hírmondója.
A karai kunokat a XIII. században maga az esztergomi érsek keresztelte a krisztusi hitre. Magyarország első katonai felmérésének térképén (1782-1785) a hely még pusztaság volt, elszórtan tanyákkal, a temetőt és a templomromot nem tüntették fel a térképen.
Az biztos, hogy a középkorban egy Árpád-kori templom romjaira épült kun templom volt ezen a helyen. Ide temették el a vén gulyást, akinek a temetéséről Arany János verset is írt. A területen egy feltáratlan templomrom és temető található, melyet nagyjából az 1860-as évekig használtak. Jászkarajenő község templomának építése során 1896 körül a temetőben lévő karai templomrom tégláit elhordták.
Felgyújtották a templomukat
A kevésbé közismert kocséri templomrom azon építészeti emlékeink egyike, amely egy köztemetőben található. A romantikus hangulatot árasztó falmaradvány köré már évszázadok óta temetkeztek a környék lakói.
Kocsér, az Árpád-kori eredetű ősi kun település Nagykőrös és Tiszakécske között fekszik. A középkorban itt húzódó településen a török adóösszeírások viszonylag jelentős népességről tanúskodnak, 1546-ban 57 családfőt jegyeztek. A 15. században virágzó falu a török háborúk alatt pusztulhatott el, valószínűleg az 1500-as évek végén.
Az egykor virágzó település egyetlen emléke a temetőben álló majd fél évszázados templomrom részlete. A rom egy gótikus templom falmaradványa, mely egy kimagasló dombon áll a temetőben. Több más, hasonló korú alföldi építményhez hasonlóan a környéken bányászható darázskőből – réti mészkőből – emelték. Mai állapotában a támpillérekkel megtámasztott oldalfalon gerendalyukak láthatók.
Balanyi Béla 1960-ban készített pontos felmérést a templomról, e szerint az épület félköríves szentélyzáródású, hajója téglalap alakú lehetett. A hajó nyugati végének sarkain két támpillér található, a hajó és a szentély csatlakozásánál pedig a falat ugyancsak támpillérrel megerősítették.
Mizse építészeti kincse
Budapestről Lajosmizse felé haladva, a település előtti „Kónya dűlő” után kirajzolódik a tájból a mizseszéki templomrom sziluettje.
A Kunságnak ezen része már a bronzkortól kezdve lakott volt. A 14. század végén épült pusztatemplom Lajosmizse városának legidősebb építészeti emléke. Az Alföld számos településén található templomokhoz hasonlóan Mizseszék kora gótikus stílusú temploma is réti mészkőből épült. Az épület tetejét fából hasított zsindellyel fedték.
A mizseszéki pusztatemplom bő kétszáz évig szolgálhatott a helyieknek, majd az 1591-1606 között dúló háborúban a földdel vált egyenlővé.
Lajosmizse építészeti kincsének első ismert régészeti feltárást Szabó Kálmán, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója végezte el 1927-ben. A misztikus hangulatot árasztó rom egy gótikus stílusú templom maradványa. Hatszög alakban záródó szentélyében még látható az Oltáriszentség elhelyezésére szolgáló fülke.
Fülöp András végzett kutatásokat 1995-ben a maradványok körül, ekkor 9 sírt sikerült feltárni. Mivel a még meglévő támpillérek rendkívül rossz állapotban voltak, meg kellett erősíteni őket, erre 1999-ben került sor.
Zsámbék templomának árnyékában
Pest vármegye két kora középkori templommal is büszkélkedhet, a két építmény nagyjából egyidős. A zsámbéki premontrei templom országosan jóval ismertebb, mint a szomszédos település szántóföldjeinek ölelésében épült viharvert pusztatemplom.
Tök község mai helyétől északkeletre, a Rossz-templom dűlőben, nagyjából két kilométernyi távolságra áll a román stílusban épült templom. Több leírás is hajdani domonkosok templomaként említi. Az épület valószínűsíthetően a település elődjét jelentő falu plébániatemploma volt.
A templom építésének korát a település krónikákban való említése alapján datálják, több forrás is a 13. századra teszi. A román stílusban épült egyhajós templomot nem használhatták túl hosszú ideig, a régészeti leletek tanúsága szerint nem érte meg a török hódoltság korát.
A téglalap alaprajzot formázó hajóhoz félköríves szentély csatlakozik, ennek falai már több helyen leomlottak. A jelenleg még álló, 5-6 méter magas falak durva mészkőből és homokkőből épültek.
A romos állapotban is erőt sugárzó templom különleges elemei a hajó két szemközti falába mélyedő két negyed köríves záródású fülke. Ezekbe a bemélyedésekbe régen egy-egy mellékoltár helyezkedett el, melyek alapozása később, a feltárás során előkerült.
Az Árpád-kori templomot 2022-ben – az országos templomfelújítási program részeként – mintegy 50 millió forintos ráfordítással restaurálták.
Köszönjük szépen a cikkben szereplő fotókat Lengyel Balázsnak, Terebesi Dénesnek és a Puhltúra oldal szerkesztőinek.
