A Hanságról és Rábaközről sokan gondolhatnák, hogy nem túl izgalmas, sík, lecsapolt mocsár, egykori lápvilág, melynek természeti értéke jelentős ugyan, élővilága gazdag, de túl sok látnivaló, épített örökég nem nagyon akad. Ez egy hatalmas tévedés.
Mióta ide költöztünk, sorra fedezem fel a környék kisebb-nagyobb kincseit. A lébényi templom közismert, egy fontos zarándokhely és egy középkori csoda, ahogy a jóval fiatalabb mosonszentmiklósi templomegyütteshez is érdemes ellátogatni.
Legutóbb pedig Rábaszentmiklóson nyomtam egy satuféket, mikor arra vezetett utam. A településen áll ugyanis a Szent Miklós kerektemplom, amelyről már első pillantásra látni lehet, hogy most egy sok száz éves építészeti kinccsel találkoztunk.
Hazaérve utána is néztem, hogy mi ez a szépség, és ráakadtam egy tanulmányra, melyben az első sorok arról írnak, hogy Győr vármegye történetének avatott ismerőjéhez, a levéltáros Ráth Károly személyéhez köthető a templomról megjelent első tanulmány. Ráth lelkesült hangon írt a kis templomról, amelyet ajaki és pápóci kerek templomokhoz, rotundákhoz hasonlított.
László Csaba régész írta az adott szakmai tanulmányt a templomról egy 2006-ban megjelent kötetben.
Ebben azt írja, hogy a falu első hiteles említését László király egy 1287. évi adományozásához köti, mikor a tatárjárás óta lakatlan „Byka” néven ismert település és a környező földek a birtokos halála után a királyra szálltak, aki az Osl nembéli Imre fia Gergelynek adományozta. Az oklevél szerint a tatárjárás óta lakatlan településen akkor már Szent Miklós tiszteletére szentelt templom állt.
A terület végül 1333-ban a győri püspöknek adták, ez a jogviszony a 19. századig nem változott. A 16. századi török-magyar harcok, elsősorban a 15 éves háborúnak a közeli Győr elfoglalásával, majd visszafoglalásával járó pusztításai során a település elnéptelenedett.
A történeti forrásokban még 1626-ban is desertaként, elhagyott puszta helyként, Kerek-Szentmiklós néven említett falu újratelepítése Keresztély Ágost püspök idejében, 1701-ben történt meg. A templom újjáépítésére, bővítésére pedig 1720-ban került sor.
A 17. században a lakatlan faluban a templom tető nélkül állt, falai pusztultak. Az 1720-ban befejezett helyreállítás során a déli oldalhoz kapcsolt kápolnával bővült templomot zsindellyel fedték, belsejét meszelték. A 19. század elején a szentélybe új oltár került.
A külső felújítás során 1913-ban készült a legkorábbi fényképeken már látható fémlemezfedés. Jelentős változást hozott a belsőben az 1927-es kifestés. Ennek során a teljes templomteret díszítőfestéssel kifestették és a hajó nyugat oldalára egy fagerendás alacsony karzatot építettek be.
A 2000-ben befejeződött helyreállítás során lehetőség szerint rekonstruálták a középkori részleteket, a karzat lebontásával visszaállították templomtér 18. századi egységét. Restaurálták a szentély „al secco” falképét, az 1810-ben festett oltárképet, a szószéket, az oltár tartozékait. Új liturgikus berendezés, padok készültek. A helyreállítás végeztével pedig a templom környezetét is felújították.
Ha valaki Győr-Moson-Sopron megyébe készül egy több napos kirándulásra, nyaralásra, annak érdemes kilépni a Győr-Sopron-Pannonhalma háromszögből, és felfedezni ezeket a kis kincseket, szépségeket is.
(Forrás: László Csaba: Rábaszentmiklós középkori temploma, Arrabona – Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére.)
