Magyarország bővelkedik különleges ipartörténeti műemlékekben, melyeket általában igyekeznek megőrizni az utókornak. A feladat korántsem egyszerű, hiszen sok esetben az anyagi lehetőségek szabnak határt egy-egy ingatlan állagmegóvásának, felújításának. A debreceni Hortobágy Malom esetében a régi épület új funkciót kapott, hotelként kelt új életre, így menekült meg a pusztulástól.
A Sokszínű vidék többször írt már izgalmas vállalkozásokról, épületek átalakításáról. Korábban több szélmalmot is bemutattunk, amelyek közül a felsőszentiváni párját ritkítja az országban. Néhány éve a korábban lepusztult, ikonikus malmot újjáépítették, és amellett, hogy meseszép lett, két malomkerékkel őröl a patinás szerkezet. Debrecen tekintélyt parancsoló, faszerkezetű szélmalmát 2014-ben más módon sikerült megmenteni, hiszen, ha nem is őröl, de az épület eredeti jellegét megőrizte az ipartörténeti műemlék.
A malmok városa
Debrecen évszázadok óta hagyományosan Kelet-Magyarország élelmiszeripari központja volt. A városban az 1860-as években közel 100 malom őrölt. A malmok többsége állati erővel hajtott szárazmalom volt, de szép számmal működtek szélmalmok és szerényebb méretű vízimalmok is a település környékén, a Tócó patak mentén.
Barcsay Miklós debreceni építőmester 1864-ben kapott engedélyt a település keleti részén egy saját tervezésű szélmalom megépítésére. Eredetileg Barcsay egy dombra tervezte az épületet, ám végül a domb helyett a mester egy további szint kialakításával biztosította, hogy a szélkerék kiemelkedjen a házak közül.
Többször is korszerűsítették
Debrecen és Közép-Európa legnagyobb faszerkezetű szélmalmát ténylegesen mindössze 24 évig hajtották a szélkerekekkel, 1888-ban új tulajdonosa, Paragh Mór gőzhenger malommá alakíttatta át a szerkezetet. Miután ismét gazdát cserélt az ingatlan, új tulajdonosai 1920-ban a nagy forgalmat lebonyolító gőzmalmot átépítették elektromos erővel hajtott hengermalommá. A változtatások ellenére a jellegzetes, felfelé keskenyedő, „malmos” épülettömege megmaradt az ekkoriban Hortobágy Műmalom néven ismert építménynek .
1929-ben Kerékgyártó István és neje vásárolta meg a malmot, akik számos fejlesztést hajtottak végre az épületen, 1936-ban egy új magtárat is kapott az ingatlan. A hengermalom sorsa innentől hasonlóan alakult számos társáéhoz, 1944-ig üzemelt, majd a második világháború utáni években államosították.
A Hortobágy malom környezete is alaposan megváltozott, a hozzá tartozó épületeket lebontották, helyükön egy benzinkutat és lakóházakat építettek. A torony tömbje ekkoriban kapott műemléki védelmet. A műemlék épület felújítása sokáig váratott magára, végül 2010-ben kezdődhetett el a jelenlegi hotel építése.
Beépítették a százéves gerendákat
Jelenlegi tulajdonosai 2005-ben vásárolták meg az akkor enyészetre kárhoztatott Hortobágy Malom épületét. Korábban a malom előző gazdája külső felújítást végzett ugyan, de az épület belül teljesen elhanyagolt állapotban várta sorsa jobbra fordulását. A szálloda építése 2010-ben kezdődött és több mint 3 évig tartott.
Csupán a belső bontás és az új födémek kialakítása 6-8 hónapot vett igénybe. Az építkezést nehezítette, hogy a meglévő műemlék épület külső arculatának megtartásával kellett azt végezni. Elvárás volt, hogy a kibontott faszerkezet újrahasznosításával megmaradjon az épület eredeti hangulata. Ezért is lett a 100 éves kibontott gerendákból kialakítva az étterem bárpultja, mennyezete, a recepció egyes elemei és az ajtók
– mesélte Csorba József a Sokszínű vidéknek.
A szálloda toronyépületében kapott helyet az impozáns lépcsőház és a recepció egy panorámás lifttel. Az egykori magtárban 22 szobát alakítottak ki, összesen 50 férőhellyel. A szálloda belső falfelületeit korabeli képekkel, levéltári vázlatokkal díszítették.
