Küzdött pásztorkutyákkal, vadkempingezett temetőben és kikérte magának, hogy menekültnek nézzék

Erdélyi Zsolt 2015. augusztus 25-én indult Debrecenből és október 23-án fejezte be nagy kalandját. 60 nap alatt 10 országot érintve 6 168 kilométert tekert le a történelmi Magyarország határvidékén. A táv körülbelül annyi, mintha a civis városból indulva a Románia – Törökország – Irán – Pakisztán útvonalon elbiciklizett volna Indiáig.

Nem tartott pihenőnapokat

Elfáradt a végére? – kérdeztük a debreceni túrakerékpárost.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de az út maga volt az intenzív értelemben vett kikapcsolódás, fizikai és szellemi feltöltődés. Bár a túra egyes szakaszai nagyon nehezek voltak, nem kellett kipihenni a fáradalmakat.

Milyen hosszúságú etapokat kerekezett le naponta?

30-40 kilométer volt a legrövidebb, 130-140 kilométer a leghosszabb szakasz. Mivel pihenőnapokat nem iktattam be, a rövidebb távok számítottak pihenésnek.

Melyik országban bringázott leghosszabb ideig?

Romániában, Erdélyben töltöttem a leghosszabb időt, itt 25 napig voltam. Azért alakult így, mert itt beiktattam két nagyobb kitérőt, az egykori történelmi határvidékről letérve először Kolozsvár, majd később Arad felé. Egyébként nagyon sok települést érintettem a túra során, köztük a történelmünkből ismert városokat és sok apró falusi, vagy éppen tanya jellegű helyet, utóbbiakat főleg a földutak mellett.

„Egy napon összefutottam a német Gusztávval, aki óriási figura, és nem csak a magassága miatt. Akkor már két hónapja tekert, és fogalma sem volt arról, mikor tér vissza Németországba. Horvátországba hazánkon keresztül érkezett és ment tovább Albánián keresztül Törökországba, majd onnan Ázsiába, ráadásul az egész utazása során magával cipelte gitárját is.”

Nyár végén indult és az ősz kellős közepén „ért célba”. Mennyire fogadta kegyeibe az időjárás?

Augusztus vége és szinte a teljes szeptember nagyon jó időjárási viszonyok között telt el. Élvezhettem az izzasztó, igazi nyári kánikulát több napon keresztül. Október már nagyon változékony volt: a borult, ködös napoktól kezdve a több napos viharokon át a vénasszonyok nyaráig mindennel megajándékozott. Lengyelországban például majdnem egy hóesésbe is belecsúsztam, de mire Zakopáne környékére értem, a 20 centis hó elolvadt.

Éjszakák a természet lágy ölén

Előzetesen szervezte meg a szállást és az étkezést?

Nem. Egy ilyen hosszú, kéthónapos úton egyszerűen lehetetlen megszervezni a szállásokat, az étkezéseket meg főleg. Szerencsére az időjárás szeptemberben megengedte, hogy szinte egész hónapban vadkempingezzek, ott ahol éppen ért az este. Folyók, tavak mentén tértem nyugovóra. A legemlékezetesebb éjszakát Ausztriában, Fölöstöm (Fürstenfeld) határában töltöttem. Itt szinte a főút közvetlen közelében található második világháborús szovjet katonai temető és emlékmű parkban kempingeztem. Októberben már olcsó szállásokon, főleg hostelekben aludtam. Nagyon hangulatosak és fiatalosak ezek a helyek, a legemlékezetesebb a zágrábi, a pozsonyi és a károlyvárosi hostel volt.

Miket látott és tapasztalt a határon túli magyarság életéből?

Az anyaország közvetlen határa mentén még beszélik nyelvünket, távolodva egyre kevesebb tudnak magyarul – a történelmi Magyarország határvidékén már egyáltalán nem. Erdélyben például Hargita és Kovászna megyéken kívül szinte egyáltalán nem találkoztam magyar anyanyelvűekkel, csak Szerbiában és Ausztriában hallottam néhány helyen magyar szót. Ahol még találkoztam magyarokkal, mindenki nagyon barátságos és segítőkész volt, óriási bennük a magyarságtudat és ezért nagyon tudták értékelni a túra szellemiségét is. Többször megtörtént, hogy ingyen szállást ajánlottak fel segítségként. Ám a magyarokon kívül minden országban tisztelettel és érdeklődéssel hallgattak meg a helyi lakosok, amikor elmeséltem a történetemet, túrám célját.

Nem a medvék, hanem a pásztorkutyák támadtak

Bringázott a háború sújtotta Ukrajnában, a barnamedvékkel teli erdélyi hegyekben. Akadtak „necces” pillanatok a túra idején?

Szerencsére komoly problémával nem kellett megküzdenem. Ukrajnában a háborús helyzetet közvetlenül nem lehet érezni, hiszen Kárpátalja több mint 1.500 kilométerre fekszik a frontvonaltól. A határokon viszont fokozott ellenőrzés és feszült hangulat uralkodott. Az embereken nagyon látszott a fásultság és a kilátástalanság, nem találkoztam felhőtlenül boldog arcokkal.

Erdélyben adódtak aggasztó helyzetek, de nem a medvék, hanem a hegyi pásztorkutyák miatt. Sajnos a gazdáik sem viselkedtek éppen bringásbarát módon, többször végignézték kutyáik támadását. Néha viták is kialakultak, amikor csak gázspray-vel tudtam visszatartani az állatokat.

Jöhet az újabb kaland

Több délszláv államot is érintett útja során, melyeken keresztülvezet a migránsok útvonala. Mit tapasztalt, lehetett érezni feszültséget?

Bármennyire meglepő, de a migráns-jelenség kimaradt az élményekből. Ellenben talán engem néztek menekültnek, amikor a szlovén-osztrák határon nagyon átvizsgáltak. Nem érdekelte őket az, hogy egy uniós ország állampolgára vagyok, sőt a két ország határa is uniós, így személyi igazolvánnyal közlekedhetek. Barátságtalanul közölték, hogy látni akarják az útlevelemet, majd egy kisebb huzavona után elszakadt nálam a cérna, és hangot adtam a nemtetszésemnek.

A Nagy-Magyarország határvidék körtúrának vége. Mi következik?

2016-ban rövid, néhány napos családi túrák szerepelnek a terveimben. 2017. április-augusztus között jöhet a nagy kihívás: Balti államok – Skandinávia – Izland – Benelux államok – Németország – Franciaország – Svájc – Olaszország – Ausztria az útvonal. Ez a kaland több mint 20 országot, mintegy 12 ezer kilométert és közel 5 hónapos utat jelenthet. Remélem sikerül felkészülnöm, s beszámolhatok majd erről az útról is.