A vidéki élet színe és fonákja: ilyen tanári diplomával falun élni

Leveleztünk egy vidéken élő kedves ” idegennel”, akinek minden sora megérintett.

Előzmények, gyermekkor

8 éves lehettem, mikor Mama nekiállított a nyári szünetben kacsát tömni, tépni, majd vágni is. Akkor azt hiszem utáltam ezért, főleg a vágásért. Nyár végére tésztát is gyúrtam. Otthon is volt állat, suli mellett azokat nekem kellett rendezni. 150 felnőtt nyuszi, plusz a kicsik, kecske, aki nem engedte fejni magát… Na ilyen állatom nincs, és nem is lesz. Majd nem volt állat se egy idő után, jöttek a multik. Éhesen jártam Mamához, majd vittem a vacsimat is haza. Öcsinek is. Bár már tudtam főzni, nem mindig volt mit. Aztán nagylány lettem. Lett párom (hasonlóan rossz háttérrel és gyerekkorral). Tavasszal vettem napos csirkét, kacsát, ketten neveltük fel, egyedül vágtam, főztem, de mindenkinek. 18 lettem.

Tanulni kell? Kell!

Az egyetlen esélyem megszabadulni ebből a környezetből a fősuli volt. Közben a párom rászedtem, tanuljon ő is, 8 általánossal éhenhal. Engem felvettek, 500 km-es vonatjeggyel mentem felvételizni, de nem bántam meg. Biológia szakon végeztem. Fősuli után kereskedelmet tanultam, abban dolgoztam. Aztán újabb okj-s szakma, szintén kereskedelem… A párom követett. Mivel volt szakmája, Ő gyorsan el tudott helyezkedni. A sors külön utat szánt nekünk. 6 év után újra találkoztunk egyszer, meg mégegyszer, … Ismét együtt. Sőt, házasság. Albérletben. Hamar kiderült, útban van a baba. Mama ajándéka a leendő dédunokának egy ház.

Egy városi, kertet csinál?

Megvettük az erősen újításra szoruló házunkat. Akkor egyből kertet csináltam a dzsungelből. Néztek is a helyiek, fiatal-városi- és kertet csinál? Lett pipi is, 3 napig . Jött a róka… A következő évben új ól építés, újra pipi. Most nyest volt. A kertet meg a vadak igazítottak. Feladtam. Apósom beteg lett, hazaköltöztünk. Pici ház, mini udvar. Sebaj, tyúk, kacsa, virág elfér. Munka csak nehezen akadt. Napszám. Majd második baba. Sajnos apósom meghalt. Visszajöttünk. Kiderült, hogy mindkét lánygyermekünk allergiás az adalékokra. Újra kert, beton-tégla ól, 2 kotty, 16 csirivel, pár némakacsa. Ez 3 éve volt. Most sok tyúk, kacsa, libus, gyöngyös, 3 csajszi . 

Hogyan lehet faluban csupasz udvaron élni?

Nem vagyunk teljesen önellátók, de mikor irigykedik a szomszéd asszonyka, hogy hó végén is van mit enni, mármint hús, zöldség, az nagyon jó érzés. És valóban. Nem veszek tojást, baromfihúst 2-3 havonta, ha muszáj, zöldséget csak ami nem terem ( káposztafélék). Tele a spejz. Boldog vagyok. Fáradt és elkeseredett néha, de mindig van minek örülni. Nem is értem, hogy tudnak csupasz udvarban élni falun emberek.

Egy átlagos és egy kevésbé átlagos nap

Reggel 6-kor csörög a vekker. Kávé, fürdő. Apa készülődik, fél 7-kor indul. Én meg a jószágokhoz. Csak szarnyasaink vannak. 7-re kényelmesen kiengedek, megetetek, itatok mindenkit. 7-kor kelnek a nagyok, háromnegyed 8-kor itt a busz értük. Elmennek, utána kert, ha az idő engedi. Bent ritkán vagyok délelőtt. Ha itt a deles busz, bejövök. Ebéd közben kigondolom a vacsit. Kis pihi- ami általában benti asszonymunkát takar.  3-kor jön az ovis, utána apa is. Főzöm a vacsit, közben beszámolót hallgatok, mi is történt az oviban. Vagy kimegy az udvarra a gyerek, mindig talál magának elfoglaltságot- van kertjük, saját pipi, vagy gyümölcsöt szed, apának segít a műhelyben, vagy éppen nekem a konyhában.  Apa műhelylakó általában. Mindig barkácsol. Fél 6-kor ér haza a sulis. Ő is beszámol, vagy olvas, vagy kimegy. 7-kor vacsi, utána fürdés, 8-kor takarodó van. Ez egy átlagos nap. Az idén a baba miatt kicsit más. Most a 3 óránkénti szoptatás határoz meg mindent. Sajnos a pici miatt a nyáron már nem tudtam sem kapálni, gazolni. Sebaj, a jószágokat kiengedtem, és azért megtermett néhány jóság is a kertben.

Ilyen a vidéki élet

Nem egyszerű. A neten ha munkáért lehet számunkra hasznos dolgot szerezni, azért megdolgozunk. Például bontásért kerítésdrót vagy oszlopok. Vagy villanyszerelésnél segédmunkás vagyok, falat vések, kábelt fűzök. Fát hasogatni kifejezetten szeretek. Röviden, a vidéki élet nekem gyökereket és jövőt, a páromnak szabadságot jelenti.

A férj

 A férjem villanyszerelő, és egy állami cégnél dolgozik. Szabadidejében barkácsol, rokonoknak, barátoknak segít, babázik. A jószágok körül tud segíteni, és a gyerekeknél. Elég is. Ha a kertben olyan munka van, persze jön, krumplit rotál, vet és betakarít. A kapálás nem az ő műfaja, viszont ha szárnyast vágok, mindig segít.

A legnagyobb siker?

Ez jó kérdés. Minden nap van valami apróság, aminek örülök. Életem sikerének talán azt tartom, hogy mindig van mit enni a gyerekeknek. És a párom, illetve az egymás iránt érzett szerelmünk, szeretetünk, tiszteletünk.

A legnagyobb segítség, tapasztalat?

Mama volt az alap. Állatok, kert is. Volt nála már 3 évesen kiskertem. Aztán a biosz tanárin is tanultunk ezt azt, biokertész 3 napos tanfolyam, könyvek, face-csoportok. Ennyi a praktika-táram. Segítség? Lelki támasz Kereszt, és természetesen a párom. Egyébként néha öcsém. Ő is inkább csak a páromnak besegít.

A jelen

A tele spájz nálam leginkább krumplit, hagymát, savanyút takar idén. Az idén elfagyott a gyümölcsünk, de savanyú és néhány spajzolt kincs még akad.

A jövő

Most épp még 20 tyúk, tavasszal városhatárba költözni, később disznó. Miért? Mert hiányzik a kulturális élet, és zavar a kirekesztettség érzése (mi itt csak gyüttmentek vagyunk), ezért költöznénk.

Bocsánat a hibákért, telefonról írok, miközben a babám altatom a mellkasomon. Mert Ő a harmadik gyöngyszemünk.

Köszönjük, Henrietta! Sok boldogságot kívánunk!