„Jó lenne visszamenni, és jobban megismerni!”

Vajon van-e különbség ország és ország között, ha a mozgáskorlátozott emberek keresnek úti célt? Németország nem csupán azt hirdeti, hogy amit lehet, akadálymentesít; különböző kedvezményekkel, lehetőséggel bírja rá az embereket, hogy mozduljanak ki otthonról. Sőt, az sem üres ígéret, hogy még erdei kiránduláson, vagy lombkorona ösvény túrán is részt vehetnek! A Mosel-völgy különösen kedvelt célpont…
©Fenyvesi Zoli

Vajon ki hallott már a Rajna-vidéki Ulmenről? Bizonyára kevesen. Pedig a város a francia határhoz közel már a rómaiak idejében is lakott volt.  Kutatások és a megtalált régészeti leletek bizonyítják, hogy a közeli erdőben lévő forrásnál kelte szertartásokat tartottak. A városra XIV. Lajos, a Napkirály kétszer is szemet vetett, de mivel behódoltatni nem tudta, felgyújtotta. Ulmen azonban nem hagyta magát, mint a főnix madár, mindig újraépítette a házait. Viszonylagos nyugalomra akkor lelt a település, amikor 1815-ben a Porosz Birodalomhoz csatolták. Egy igazi turisztikai paradicsom húzódik Ulmen szélén. A vulkán egykor heves detonációval tört ki itt, mély krátert alkotva, amely később vízzel telítődött. Ez a természeti képződmény ma ismert madárrezervátum. Pontos korát nem tudjuk, de morfológiai alakja miatt többnek gondolják százezer évesnél. A park mindenki előtt nyitott, az út akadálymentesített, így mozgáskorlátozottak számára is alkalmas a bejárásra, de akár babakocsival is felkereshető.

–   Ha utazom, mindig alaposabb tervezésre van szükségem, mint egy átlagos turistának – magyarázza Fenyvesi Zoltán – meg kell néznem előre, hogy kerekesszékkel hogyan tudok A pontból B pontba eljutni, illetve a kiszemelt látnivaló valóban akadálymentes-e. Németországban azonban felesleges ezzel komolyabban törődni, mert ritkán ütközöm bármilyen akadályba. A nemzeti park, amit Ulmen mellett kerestem fel, valóban akadálymentes. Aki imád túrázni, annak nem kell lemondania az élményről. Bizonyos helyeken – ezt persze előre meg kell nézni – elektromos mopedeket lehet bérelni, ami még kényelmesebbé teszi, hogy megnézzünk egy nemzeti parkot. Sőt, arra bíztat, hogy ez eredetileg tervezett útvonalnál többel számoljunk. Ahol az utakat kialakítják, ott a mosdó, a büfé vagy étterem természetesen szintén akadálymentes. Néhány éve hallottam róla, hogy van lehetőség éves díj ellenében bizonyos kulcsot kérni Németországban, amivel a nyilvános helyeken egy külön akadálymenteseknek készített mosdót használhatok. Ez lehet egy plázában, de akár egy város középületében is. A kulcs minden zárat nyit, mobil appon tudom megnézni, hol van a közelben..

barrierfree tura ©Fenyvesi Zoli

A fekete kapu városa

A Rajna vidéke persze nem csak a természeti szépségéről híres, hanem a boráról is. Számos borászat kínálja a szőlő nedűjét, tematikus túrák közül is választhatunk. Aki azonban eljutott már Ulmenig, ki ne hagyja Triert. Kevés olyan város akad Rómán kívül, ami ennyire megőrizte volna az ókori építészetet. A „porta nigra” – a római kori fekete kapu az egyik fő látnivaló. De a Konstantin-bazilika, ami szintén az UNESCO világörökség része, a római híd és egy amfiteátrum maradványai is azt a képzetet keltik, hogy visszamentünk az időben 2000 évet.

–  Kerekesszékesként nekem szempont az, hogy egyedül is képes legyek egy várost megnézni, hogy ne kelljen lépten-nyomon segítséget kérnem – vallja be Zoli. – Elsőként oda kell jutnom, ami a német vonatokkal egyáltalán nem gond. Lehet előre jelezni, ha rámpára lenne szükségem, de az egyes vágányok között mindig van lift, a vonaton mozgáskorlátozott mosdó. A vonatjegyet is úgy adják, hogy nekem minél kényelmesebb legyen. A városban fontos, hogy a járdák, utcák kialakítását bírja a kerekesszékem, könnyen tudjak haladni. A látnivalókhoz eljutás mellett pedig maguk a látnivalók is akadálymentesek legyenek, ezt előre is jelezzék. Ha nem arra kell figyelnem, meddig bírom a tekerést, akkor tudok gyönyörködni a kulturális értékekben. Csak így tudom valóban élvezni azt, hogy elhagytam a megszokott komfortzónámat. Bár a vidéket inkább tartják a bor hazájának, Trier híres arról, hogy már a rómaiak is főztek itt sört. A nemrég feltárt ókori leletek között nem egy edényen a felirat is megőrizte, mit tartottak benne. Valószínűleg a keltáktól tanulták el, és mivel olcsóbban lehetett hozzájutni, mint a borhoz, hamar népszerűvé vált. S lehet-e még a vidékén mit megnézni? Innen már tényleg nekem is csak egy „kis ugrás” – Bad Wildungen. Az óvárosában rengeteg felfedeznivaló várt, még akkor is, ha megmaradtak a keskeny, középkori utcák és városfalak a védelmi tornyokkal. Itt sem jelentett gondot, hogy mindezt kerekesszékkel szeretném megnézni.

©Fenyvesi Zoli

Várkastély a távolban, mustár a kenyéren

S ha már erre a vidékre jutott el valaki, ki ne hagyja Cochem városkáját. A Mosel-völgyének legszebb látnivalója természeti adottságai és épített öröksége miatt lett egyre népszerűbb. A Mosel folyó hosszú szakaszán hol szőlőbirtokok, hol városok bukkannak az utazó elé a parton. Cohemet az óvárosi rész, a vár azonban mindtől megkülönbözteti. Érdemes legalább fél napot itt tölteni, és éhesen érkezni. Hogy miért?

–  Cohemben megismerhetjük a mustárkészítés folyamatát. –  meséli Fenyvesi Zoltán – A történelmi Mustármalom (Historische Senfmühle) ugyan csak 2001-ben nyitották meg, de eredete a 18. századra, pontosabban 1810-re nyúlik vissza. Németországban még a reggeliző asztalon is kint van a mustár! Olyannyira közkedvelt étel, hogy azon se kell meglepődni, ha valaki mustáros kenyeret fogyaszt a főtt tojásához. Számtalan ízben kapható, külön porcelánokat kínálnak hozzá a boltokban. Maguk a mustármalmok, amelyeket ma is használnak, kalandos úton jutottak a múzeumba. Ezzel a technológiával mustárt előállítani a 18. században volt divatos, de a szerkezetek nagy része tönkrement az idő folyamán, változott a technológia is. A meglévő receptekhez azonban erre lett volna szükség. A Cochemben látható malmok előbb Belgiumban bukkantak fel, majd a cég Hollandiából tudta megvásárolni. Az ember nagyságú, fából és fémből álló szerkezet nagyon rossz állapotban került a restaurátorok műhelyébe, ahol évekig javították. A géphez való receptek közül híres egy 15. századi, és fenn maradt egy 18. századi eljárási mód is, mindkettő titkos, csak a végeredményt lehet megkóstolni. Sokáig még a helyiek sem tudták, hogy a közelben lévő hegy még nagyobb titkot rejt. Ezt sajnos most én sem tudtam felkeresni, jó lenne visszamenni, és jobban megismerni a környéket. S hogy mi ez a titkos hely? A közeli hegybe vájt bunker, az ún. Bundesbank Bunker. Ebben őrizték az egykori NSZK titkos pénztartalékát, attól félve, hogy a hidegháború következménye egy atomtámadás lesz. Ma már a jól kiépített bunker nyitott a látogatók előtt, érdekes túrát lehet itt is tenni.