A noszvaji barlang- és pincelakások a Bükkalja kőkultúrájának részeként jöttek létre, hiszen az emberek megélhetéséhez ezen a vidéken mindig hozzátartozott a kő kitermeléséből, faragásából adódó kereseti lehetőség. A barlanglakások terei a tufa előrelátó kitermelése során, a kőzet helyén, annak „negatívjában” alakultak ki. A domboldal bányaként művelt platóin a tájolást is figyelembe véve vájták ki az itt élők egyterű, később több szobából álló lakásaikat, gazdasági helyiségekkel együtt. A vidék, s benne a parasztság kultúrája egészen a múlt század hatvanas éveiig megőrizte az életforma tereit.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="666" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A Bükkalján – az Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon – 1862-ben 64 pincelakásban laktak családok, 1930-ban 70 barlanglakásban 249 személy húzódott meg. Még 1970-ben is az északi és déli területeken 40 pinceházban 159 ember élt. Volt olyan időszak, amikor Noszvaj lakosságának 30%-a ilyen barlanglakásokban élt.
A hagyományos értékrend felbomlásával, az életforma megváltozásával a lakások elvesztették lakótér funkciójukat. A falusiak 1997 körül főleg gazdasági célra – terménytárolás, borospince, szerszámos műhely – használták a barlanglakásaikat. A legtöbben különálló házakat építettek, és megszabadultak föld alatti lakásaiktól. A szegénység eltemetett, elfeledett helye Noszvajon lassan enyészetnek indult, a kőkultúra nyomai, emlékei korszerűtlenné váltak.
Szobrászok mentették meg a telepet
A Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület – mely a Pécsett, a Képzőművészeti Mesteriskolában végzett szobrászok és képzőművészek baráti társaságából alakult – tevékenységével megváltoztatta ezt a helyzetet. Megtisztították a több évtizede halmozódó szemétkupacoktól a belső tereket, udvarokat. A paraszti eredetű térhasználat egységeit az általuk elképzelt térszemlélet, térhasználat szerint kezdték átalakítani.
Az elkoszolódott meszelés rétegeit lefaragták, s így feltárult az addig rejtett kőszerkezet, a falak lélegezni kezdtek. Tevékenységük, s kitisztuló terek több fényt kívántak, megnagyobbították hát a nyílásokat. A fény beáradása hívta életre a belsők kitágításának gondolatát.
A Farkaskő-dűlőben barlanglakásaiban az alkotótelep képzőművészeti, zenei, tájépítészeti összejöveteleknek ad otthont. Ez a terület egy, a természetbe olvadó, azzal együtt lüktető, élő tér, ahol ember és természet együtt dolgozik.
Fotók: MTI – Komka Péter