Titokzatos pince a Százrejtekű

A néphagyomány szerint a török időkben vájták a föld alá.

A bükkaljai kőkultúra kétségkívül egyik legkülönlegesebb „pincéje” az Eger közelében található Százrejtekű – írja blogjában Baráz Csaba.

Egy neves néprajzkutató, Bakó Ferenc szerint a középkorinak tekinthető pince – melyet a néphagyomány szerint „még a törökök idejében vágták” – és a közeli Kőhodály egykor uradalmi, esetleg dézsmapince volt, melyek funkciója az évszázadok során többször megváltozhatott.

Ezt a feltevést támogatja a pincék elhelyezkedése: a régi Andornak nyugati határában, a Nagyaszód (vagy Nagyaszó) nevezetű helyen, a település legrégebbi szőlőskertjei szélén találhatók számos kisebb lyukpince társaságában. Alaprajzuk és tipológiai jellemzőik azonban egy másféle rendeltetést sejtetnek – olvasható a lithosphera.hu weboldalon.

Kapcsolódó cikk a noszvaji barlanglakásokról IDE KATTINTVA olvasható.

Bakó Ferenc tanulmánya szerint a Százrejtekű „borházából” (a bejárati teremből) jobbra és balra egy-egy mélyebben fekvő, kisebb helyiség nyílik. A felszakadt bejárattal szemben lévő falon egy nagyobb méretű ajtónyílás mögött három, egymásba nyíló helyiség található. Ezekből további ágak, termek nyílnak. A középsőhöz és a borház jobboldali helyiségéhez egy-egy mélyebb szinten lévő kamraszerű cella csatlakozik lépcsőzött lejárattal.

Tanulmányában a Kőhodályt is bemutatja a néprajzkutató. A szálkőzetből kifaragott két pillérrel tagolt „borházból” több helyiség nyílik, melyeket azonban elfalaztak. A Kőhodályt egy régebbi sziklahelyiségből valamelyik földbirtokos Mocsáry alakíttatta ki, ágait elfalaztatta, mert birkákat tartottak benne.

Kapcsolódó cikk: Művészteleppé alakították át a barlanglakásokat

Fotók: Baráz Csaba