Ritka ragadozó madarak telelnek a Kis-Sárréten

A fekete sasok költőterülete Lengyelország keleti részétől egészen az Amúrig terjed. Magyarországra mindössze néhány példány jár telelni, jellemzően a vizes élőhelyekre. Az egyik ilyen telelőhely a Biharugrai-halastavak környéke, ahová már jó néhány éve visszatér egy fekete sas.

Idén is menetrendszerűen, október közepén érkezett meg. Azóta rendszeresen látják az Ugrai-rét és az Ugrai-halastavak környékén. Életmódját nehéz nyomon követni, sokszor fedettebb helyekre is bemegy zsákmányolni és gyakran fogyaszt a rétisasok által elhagyott dögöket.

A másik rendszeres téli vendég, a vándorsólyom szintén október közepén érkezett meg. Ez a madár már legalább tíz éve náluk tölti a telet, mindig ugyanazokat a területeket járja be és ugyanazokat a fákat használja éjszakázóhelyül. Gyakran megfigyelhetjük, ahogyan a nádasokba behúzó nagy seregélycsapatokra vadászik. Több alkalommal látták, amint lecsapott a halastavakban nagyobb számban táplálkozó madarakra, melyek közül legtöbbször dankasirályokat próbált zsákmányolni.

Telente néhány másik, kóborló fekete sas és vándorsólyom is megjelenik a térségben, de azok csak rövid időt töltenek itt, aztán továbbállnak. Ez a két madár azonban minden télen kitart náluk, s csak márciusban kelnek útra északi költőhelyeik felé.

Kóborló fenyőszajkók

A Körös-Maros Nemzeti Park tájain meglehetősen ritkán tűnnek fel fenyőszajkók. Az elmúlt napokban azonban két példányt is megfigyeltek Dévaványa térségében.

A fenyőszajkók szinte egész Ázsiában honosak, de költenek Skandinávia déli részén, az Alpokban, a Kárpátokban és a Dinári-hegységben is. Kedvelt fészkelőhelyeik a fenyőerdők és a nyíresek. Magyarországon még egyetlen költésüket sem sikerült bizonyítottan regisztrálni, de kóborlóként a hideg évszakban időnként feltűnnek. Ilyenkor rendszerint az ország több pontján jelennek meg nagyjából azonos időpontban.

A Körös-Maros Nemzeti Park területén belül néhány nappal ezelőtt Körösladány térségében több alkalommal is láttak két kóborló példányt, s érkeztek megfigyelések Szabadkígyósról is.

Távolról nézve a fenyőszajkók hasonlítanak a seregélyekre, ugyanolyan pettyegetett a tollazatuk. Testméretük azonban lényegesen nagyobb, elérheti a 33-35 centimétert. Elsősorban magokkal, bogyós gyümölcsökkel, alkalmanként rovarokkal, nagyon ritkán pedig kisemlősökkel is táplálkoznak. Általában kevés ideig maradnak egy-egy területen, hamar továbbállnak. Jelenlétükre érces, krákogásszerű hangjuk hívhatja fel a figyelmet.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons