A sárga ruhás lány. Így ismerjük itthon Harmincz Ritát, aki a mosoly és az örök nyár országában csodálkozik rá a világra és az ott élők mindennapjaira.
Első külföldi útján két hetet töltött barátnőjével Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban és Hollandiában, olykor autóstoppal és az óceán partján sátorozva. 2011-ben járt először Ázsiában, akkor Kínával ismerkedett. Ez indította meg a „lelkét”, hogy azzal a más, számára megragadó kultúrával, az ott élők szokásaival, életével közelebbről megismerkedjen.
Eladta mindenét, és világgá ment
Rita, a sárga ruhás lány 2014-ben ment világgá, hogy valóra váltsa legmerészebb álmait, és szabadon utazhasson. Felmondott a munkahelyén, eladta szinte mindenét, így a lakását is, és egy hátizsákkal nekivágott az ismeretlen messzeségnek. Ázsia utazásai során kalandok egész sora kísérte: ijesztett el például majmokat selfie bottal a dzsungelben, mentett meg kutyát attól, hogy megegyék, szállást kért éjszaka egy rendőrőrsön, dolgozott házőrzőként, egyszer pedig kirabolták.
Egy éve érkezett meg Indonéziába
Ma, 2016. március 6-án 494 napja van úton, március 4-én pedig éppen egy éve volt annak, hogy több ázsiai országban tett kalandozásait követően megérkezett Indonéziába, ahol jelenleg is tartózkodik. Tavaly rövid időt itthon töltött, majd visszarepült a szigetvilágba, hogy folytassa útját.
Harmincz Ritát e jeles évforduló kapcsán a világhálón keresztül értük el, s kértünk egy rövid beszélgetésre.
Mikor vágott neki a nagyvilágnak?
2014. október 29-én indultam, és tavalyi hazalátogatásom előtt – amikor 2 hónapig voltam otthon – 275 napot töltöttem Ázsiában.
Merre járt a távoli földrészen?
Összesen 10 országba jutottam el. Elindulásom óta Indonéziában töltöttem a legtöbb időt.
Mikor utazott vissza és mikor jön újra Magyarországra?
2015. október 3-án indultam vissza Indonéziába, de egyelőre úgy látom, hogy az anyagai kereteimbe nem fér bele, hogy egyhamar újra hazai földön legyek.
Hol tartózkodik most?
Gili Meno szigetén vagyok.
Azt tudjom, hogy imádja Indonéziát, de amíg a szigetvilágban kalandozik, tervezi-e, hogy más országba is ellátogat?
Március végén Kambodzsába szeretnék eljutni, de lehet, hogy más ország is belefér majd a „projektbe”. Ezt majd a jövő eldönti
Minden az előre tervezettnek megfelelően alakul?
Úgy, ahogy az élet hozza, és rendezi. Nem szoktam tervezni, inkább a megérzéseimre figyelek, aztán döntök, merre tovább. Két tervem volt visszatérésem előtt: az egyik, hogy Raja Ampaton sátorozhassak, a másik pedig, hogy december közepén Balin kell lennem. Mindkettő sikerült.
Dolgozik?
Egyelőre még kitart a lakásom árából kapott pénz, de keresek munkalehetőséget.
Facebook-oldalán láttam, hogy egy Viktor nevű fiatalemberrel készített közös fotókat. Ki ő?
Viktor egy évre vállalt önkéntes munkát Indonéziában. Egy otthonban dolgozik, ahol a családi erőszak áldozatainak nyújtanak menedéket és segítséget. Vele így találkoztam. Két héten át együtt fedeztük fel Flores szépségeit, de a napokban elváltak útjaink, mert én továbbutaztam.
Szintén a közösségi oldalán olvastam, hogy „Boldog pénteket!” címmel hírlevelet indít. Milyen az érdeklődés?
Egyelőre a jelentkezőket gyűjtöm. Amióta Indonéziában élek, nagyobb igényem van arra, hogy megleljem az adott pillanatot. Emiatt kevesebb időt töltök a számítógép előtt, és kevesebbet is írok. A hírlevéllel is ez a gond, mert meg kell szerkeszteni. Azt gondolom, hogy amikor majd nagyon érdekes és különleges dolgok történnek, akkor „dobom be” az elsőt. Örömömre azonban egyre több az érdeklődő.
Hol tart a nyelvtanulással?
Nem vagyok meg megelégedve magammal, bár nincs gondom azzal, hogy hosszabban elbeszélgessek az indonézekkel. Van csiszolni való bőven.
Nem hiányoznak a magyaros ételek?
Azok itt nincsenek, így azt fogyasztom, ami a helyi jellegzetesség. Sokszor eszem indonéz ételeket, ami rizs, zöldség, tojás, tempe és tofu. Nemrégiben, amikor Ubudban laktam, többször ettem európai jellegű ételeket, így pizzát és vegetáriánus burgert, mert nagyon kívánta a szervezetem. Balitól távolabbi szigeteken szinte nincsenek is ilyenek, ott marad az indonéz konyha.
Most vendégeket vár Magyarországról. Ők az Ön segítségével, közreműködésével érkeznek?
Szeretnék másoknak segíteni abban, hogy utazhassanak. Ha valaki például nem beszél nyelvet, vagy nem mer egyedül nekivágni a nagyvilágnak, akkor is legyen lehetősége a világ másik felére eljutni. Ezen elv mentén érkezik hozzám 6 kalandvágyó honfitársam Indonéziába, akik két hetet töltenek majd itt.
Tavaly októberi visszatérése óta eltelt néhány hónap. Hogyan foglalná össze röviden az elmúlt időszakot?
Judit barátnőmmel egy hónapon át sátraztunk Pápua-szigetének közelében, Raja Ampat térségében, egy picinyke szigeten. Ezután a Kei szigetekre utaztunk, majd a Banda szigeteken töltöttünk pár hetet. Az ünnepeket es az új évet barátok társaságában, Balin töltöttem. Nem sokkal később egy szúnyogcsípés következtében Dengue-lázat kaptam, ezzel 8 napig feküdtem, de hál Istennek meggyógyultam. Ezután Floresre látogattam, ahol Viktorral, a már említett fiatalemberrel utaztam együtt 2 hétig. Most lassan visszatérek Balira. Egyébként amióta úton vagyok, néhány hete mindig máshol alszom. Floresen volt egy hétig állandó szállásom, mert Viktor helyi családjánál kaptam egy szobát.
Mit üzen azoknak, akik szívesen követnék az Ön „vállalkozását”?
Alapvetően azt gondolom, hogy mindenkinek vannak álmai, vágyai, de ezek életük végéig csak dédelgetett álmok maradnak sokak életében. Szerintem nem érdemes halogatni a dolgokat. Át kell gondolni, hogy a saját körülményeimhez képest mi az, amit tenni tudok azért, hogy valóra váltsam azt, amit igazán, szívemből szeretnek. Az első lépés megtétele nagyon nehéz. Az, hogy a teóriából végre tett legyen. Nem feltétlenül kell mindeninek elutaznia, nem is való mindenkinek. De nagyon jó lenne, ha mindenki tudna tenni a saját boldogságáért és az álmaiért. Ha pedig már a saját utamon vagyok, akkor csak azt kérdezem meg magamtól: hol voltam idáig, miért nem indultam el előbb. Szerintem minden első lépes megtétele a hiten alapul. Hinni abban, hogy minden jó lesz, minden a számomra legjobb módon alakul majd. Ha ezt elhiszem, és bízom benne, akkor megtettem az első lépést.
Köszönjük, hogy szakított ránk néhány percet. További szép kalandozást kívánunk a messzeségben.
Én köszönöm, hogy megkerestek.
Ha többet akarsz tudni a sárga ruhás lányról, akkor kattints a blogjára vagy a Facebook-profiljára.
