Virágzó vidékünk

A tudatos élet húrjait pengették a Gyüttment Fesztiválon

Fekécs Edit
Fekécs Edit

2016. 09. 01. 09:07

Kezdjük azzal, hogy hová is tartunk? Úgy tűnik, hogy egyenesen a falnak. Mintha egy elszabadult versenyautóban száguldanánk, ami hamarosan ripityára törik. Se rükverc, se fék.

Növekedj, fejlődj, és megint növekedj!

Ilyen világban élünk. Ha nem járulsz hozzá a társadalmi fejlődéshez, ha nem termelsz megfelelő mennyiségű és minőségű javat, és nem járulsz hozzá a GDP növekedéséhez, akkor nem vagy hasznos tagja a társadalomnak, ergó nem is létezel. Itt tartunk.

Kérdés, hogy meddig lehet növekedni, egyáltalán kell-e növekedni?

Valljuk meg, hogy ha a növekedés automatikusan jólétet vonna maga után, már jó ideje valóságos paradicsomban kellene élnünk. Most azonban sokkal inkább az fenyeget bennünket, hogy elszabadul a pokol. A jelenlegi helyzetben a csiga bölcsességéből kellene tanulnunk, a csiga ugyanis nemcsak a lassúság szépségére, hanem valami sokkal fontosabbra is megtanít bennünket. Ahogy Ivan Illich írja: „A csiga házának finom architektúráját spirál alakban építi fel, csigavonalban növelve kiterjedését, majd egyszer csak nem növekszik tovább, innentől a ház térfogata a csigavonal mentén csökken.” Hiába, a természet Bölcs.

Mi lenne, ha mi emberek is a nemnövekedést választanánk?

Igen, van már erre törekvés. A nemnövekedés mozgalom követőinek célja egy olyan társadalom létrehozása, melyben jobban élünk, miközben kevesebbet dolgozunk, és kevesebbet fogyasztunk.

Egészen nyilvánvaló, hogy mely értékeknek kellene előtérbe kerülni a jelenleg uralkodók helyett. Doiminique Belpomme szavait idézve:

A törekvés az őszinteségre és az igazságosságra, a felelősségérzet, egymás tisztelete, a kiválóság elismerése, az együttérzés, a szellemi élet: ezeket az értékeket kellene bármi áron visszaszereznünk.

Erről szólt a Gyüttment Fesztivál Csobánkapusztán

A tudatos életről, a vidéki életről, ahol nem csak csend és nyugalom van, hanem teremtés. A vidékről, ahol kevesebb a pazarlás, ahol még őrzik és újrateremtik a valódi értékeket.  Tudjuk, látjuk, hogy egyre többen váltanak életmódot és keresik az utat.  Azt, ami egy kicsit “visszafelé” vezet.

Mint ahogyan a rendezvény főszervezői, Csatlós Regina és Kozma Gergely elmondták:

Mi arra vállalkoztunk, hogy itt, a civilizációtól távol, az erdők mélyén, megmutatjuk a különböző lehetőségeket, és ehhez hiteles példákat is sorakoztatunk.

És így történt.

Tartalmas és hasznos előadások garmadáját hallhattunk olyan témákban, ami a környezettudatos és vidéki élet minden részét átszövi, legyen az egy biogazdaház felépülése, a közösségi- és permakultúrás kertek működése vagy éppen a méhészkedés és egészséges táplálkozás.

Mindeközben lehetett korongozni, kencéket, szappanokat, fakanalat készíteni, zakuszkát főzni, szőni, kosarat fonni, dobolni, táncolni, jógázni, gyógynövényt gyűjteni és ehető virágokból ” gazlevest” főzni ( köszönet érte Biobiának ).

Megtudtuk, megmutatták, hogyan lehet jó komposztot előállítani, sárból, agyagból falat tapasztani vagy reciproktetőt készíteni. Roppant látványos és nagyszerű megoldások.

Hallhattunk előadásokat jól működő falvakról, ökofalvakról, biogazdaságok működéséről, nehézségeiről és pozitív példákat a vidékre költöző fiataloktól.

Nehéz lenne felsorolni a 4 nap programját, hiszen több helyszínen több bemutató és prezentáció zajlott.

IMG_7363

Gyakorlati tudást szerezhettünk a gyógynövényekről is. Megtudtuk, hogy szükségünk van a keserű ízekre is ( bár nem szeretjük), de ezek szükségesek az emésztőrendszerünk karbantartására. Együnk, igyunk több fehér ürömfüvet, ezerjófüvet, benedekfüvet, tárnicsot vagy gyermekláncfüvet, illetve a belőlük készített teát. És fogyasszuk az ehető  növények magját is, hiszen ahogyan “Biobia” mondta ezek az apró magok szervezetünk bélseprűi.

Berényi Gábor, a “Házikó” megálmodója és tulajdonosa  arról tartott előadást, hogy milyen fontos a termelők összefogása és támogatása, és persze mind e mellett a fogyasztói oldal folyamatos tájékoztatása a helyi termékek előnyeiről. A Házikónál mindannyian azon dolgoznak, hogy a tiszta termelői alapanyagokból készült ételek mellett a vidékfejlesztési koncepció is tápláló és feldolgozható formában jusson el az emberekhez.

A Kacár Tanyát működtető, és valóban “ezer” mesterséghez értő Lénárd Istvánnal beszélgetve megtudtuk, hogy célja a magyarság népi kultúrájának megőrzése, annak újratanítása és továbbadása gyerekeinknek, a következő generációnak.  Mint mondta, a Kacár tanya olyan hely, ahol kéz, láb, szem, fül és száj nem unatkozhat. Bőven talál elfoglaltságot mindenki a kovácsműhelyben, a fazekaskorongnál, a szövőszéken, nemezgyömöszölés, növények gondozása , az állatok etetése közben.  Aki pedig többre vágyik: szánthat, vethet, arathat, csépelhet és őrölhet, fedhet tetőt, készíthet vályogtéglát, építhet pásztorkunyhót. Bemutatóin mindenki meggyőződhetett róla, hogy nem csak tanítja, hanem tudja is mindazt, amit csinál.

Ami pedig elmaradhatatlan volt kelléke volt a teljes élménynek az a napok szinte minden részét átszövő muzsika. Bárhol jártunk, mindenhol szólt valami léleksimogató zene, és nem hangszóróból. Valódi muzsika volt, valódi hangszerekkel, valódi szív-emberektől.

Csobánkapuszta 4 nap tömény ismeretet, tudást adott és példát mutatott a valódi Életből. Vidéken. Most már tudjuk, mit jelent:

Élj úgy, hogy más is úgy tudjon élni!

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.