A dömösi Márton András és családja évekkel ezelőtt átengedte az otthonát a madaraknak. Önerőből, a családi kassza terhére, szabadidőt és pénzt nem sajnálva vadmadár-mentőközpontot működtetnek a házban és a kertjükben egyaránt.
Megfordult már náluk több fajta madár, most éppen egy – a földtől alig 2 méterre magasodó fészekben költő fehér gólyapár, ám
Tavaly Zokni népes családba született bele. Gólyáéknál az ilyesmi nem kifejezetten szerencsés, mert bizony ha túl sok a fióka, egy-kettő bizony könnyen kipottyan a fészekből, és a földön találhatja magát.
Kezesbárány lett a madárból
Erre a sorsra jutott Zokni is, akit egynapos korában találták meg és vették gondozásba a dömösi madármentők. Mártonék Zokni névre keresztelték a madárkát, aki – ha szabad ilyen képzavarral élni –, igazi kezesbárány lett.
Zokni “megemberesedett”
Bár békázik, csigázik, bogarászik, de azért elvárja a „Gazdától” a kiszolgálást: Márton András, a pótapuka finom kukacokkal és más gólya-csemegékkel kényezteti, ami igencsak kedvére van a megemberesedett – jaj, újabb képzavar! – gólyának.
A telet Mártonék portáján és annak környékén töltötte Zokni, aki minden valószínűség szerint nyár végén sok-sok gólyatársával egyetemben nekiindul a hosszú útnak, és meg sem áll majd Afrikáig.
Mártonéknak pedig marad majd a szép emlék: a megmentett gólya és a társaságában töltött hónapok megannyi élménye.
Kép és szöveg: Szendi Márta
