A Nógrád megyei Ipolyvecéről “származó” Veca, a kifejlett fehér gólya tojó szinte napra pontosan március első napján kezdte meg vonulását hazafelé a tavalyi évhez hasonlóan, és akkor is ugyanazon régióból indult, mint idén: a Kék- és Fehér-Nílus közötti termékeny síkságról – írja az eszakigolyahir.hu.
Papp Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programkoordinátora korábban úgy fogalmazott, 2012 óta csaknem ötven példányt láttak el jeladóval, hogy naprakész információt kapjanak a madarak tartózkodási helyeiről.
A hazai madarak többsége vándorlása során a Boszporusz-útvonalat követi, a Márvány-tenger vidékén hagyja el Európát. Ezután Kis-Ázsián keresztül, a Közel-Kelet partvidékét követve érkezik a Nílus-völgyébe, ahol dél felé vándorolva Dél-Afrikáig is eljuthat.
A Nílus-völgytől nyugatra eső, a Csád-tó vidékén fekvő telelőhelyek a jeladók használata előtt ismeretlenek voltak a kutatók előtt. Most már bebizonyosodott, hogy a madarak egy része a Szahara déli részén, a Száhel-övezetben tölti a hideg hónapokat, sőt, egy részük a korábbi évek tapasztalatai alapján Nyugat-Afrikáig is “elkóborolhat”.
Az Afrikában lévő, aktív jeladós fehér gólyák térképe ide kattintva tekinthető meg.
Címfotó: Papp Ferenc
