Májgaluska levessel és Metternich módra bevert tojással kezdték az ünnepi ebédet azok a vendégek, akik 1930. június 6-án egy fontos közéleti eseményen, a lillafüredi Palotaszálló hivatalos átadóján vettek részt. A szerencsés meghívottaknak tűzdelt angol bélszínt szolgáltak fel főétel gyanánt, majd a cseresznyés rétest egy csésze fekete kávéval fojtották le.
A 90 évvel ezelőtti szállodanyitány nem csak a menüsor miatt volt a korabeli országos sajtó és közélet számára is nagy esemény. Az akkori politikai elit a trianoni békeszerződés után a zászlajára tűzte, hogy a térséget – a Tátra kiesésével – turisztikai célponttá teszi. Minden adott volt, hogy Lillafüred azzá váljon: a Bükk-hegység és a Szinva-patak adta természeti szépség, valamint a 19. században a Garadna-patak felduzzasztásával létrehozott és akkoriban a kovácsműhelyek vízellátására szolgáló Hámori-tó kiváló adottságokat teremtett arra, hogy a helyszínt pihenni vágyók tömege lepje el.
Az üdülőteleppé fejlesztés gondolatát gróf Bethlen István akkori miniszterelnök vetette fel, igaz, akkor még azzal a szándékkal, hogy kormányüdülő épüljön. Nem volt egyszerű elfogadtatni a tervet, mivel az akkoriban dúló gazdasági válságban túlzott pénzköltésnek tűnt az a 3,4 millió pengő, amit az építés kóstált. Ráadásul Lillafüreden létezett már szálloda: a Lilla, ami 1945-ös leégéséig fogadott vendégeket.
A tervezéssel azt a Lux Károlyt bízták meg, aki az esztergomi királyi palota maradványainak rekonstrukciójával tette le névjegyét az akkori építészeti szakmában. Lux neoreneszánsz stílust álmodott meg a fényűző kastélyszállónak, aminek 1925-ben kezdődött felépítésén kétezer ember munkálkodott.
Cseppkövek, kertek, lépcsőfokok
Egy meredek emelkedő tetejére megálmodott lillafürdei Palotaszálló sok tekintetben különleges épület, aminek építéséhez komplett tereprendezésre volt szükség. Az építési plató kialakításakor felhalmozódott kőzetanyagból függőkertet alakítottak ki, ami manapság az egyik legkedveltebb esküvői fotózás helyszíne. A vadromantikát pedig a Szinva-patak lezúduló vize adja húsz méteres vízesés formájában, amit szintén a szálló építésekor hoztak létre. A hotel alatt terül el az Anna-barlang egy része is, így építéskor ezt is át kellett alakítani. A szálló alagsorában, ahol a barlang egyik bejárata is van, ma borospince üzemel, aminek végében fiatal cseppkövek bizonyítják a helyszín barlangjellegét.
A Bethlen-fellegvár belső terei is impozánsak. A Lux Károly által megálmodott Mátyás-korabeli hangulatot elsősorban a szálloda 300 fő befogadására alkalmas, Hunyadiról elkeresztelt étterme tükrözi. A komlóvirágokat ábrázoló mennyezetről az átadáskor azt állították, fából van, ám évekkel később a takarítószemélyzet vette észre, hogy ez nem így van. És nem ez az egyetlen kuriózuma a Palotaszállónak: a benne kialakított 46 méteres toronyépület keskeny, de biztonságos csigalépcsője az ország egyik legszebb panorámájával jutalmazza meg azt, aki megmássza a hivatalosan 74, valójában száznál is több lépcsőfokot.
SZOT-üdülőtől a négy csillagig
A Palota 90 évvel ezelőtti átadása viszonylag szerény keretek között zajlott, Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök nélkül. A visszafogottságot az indokolta, hogy a kormányt sok támadás érte a tékozlónak minősített építkezés miatt, ezért nem akarták a költségeket fényűző megnyitással felverni. A megnyitó után özönlöttek a hazai és a külföldi vendégek, és a szálloda hamar a luxusvendégek kedvelt tartózkodási helye lett. A Palotaszálló konstans fellendülését a második világháború akasztotta meg, amikor fizetős vendégek helyett sebesült orosz katonák érkeztek a kórházzá avanzsált hotelbe.
1945 után újabb fordulatot vett a Palotaszálló története, és elkezdődött, majd 40 évig zajlott a beutalt dolgozók üdültetése. A Palotaszálló kapui több ízben is zárva maradtak a Lillafüredre látogatók előtt. A második világháború alatt hadikórházzá alakították át, az egyedi és értékes ablaküvegeket kiszedték, becsomagolták és a hotel alagsorában tárolták a háború végéig. Nemcsak a világégés, hanem az azt követő SZOT-üdültetés is alaposan lestrapálta a szállót, olyannyira, hogy az 1974 és 77 között zajló felújítási munkálatok alatt sem tudtak vendégeket fogadni.
Ha a mai helyét kellene meghatározni, akkor talán a városi nyüzsgéstől és a tömegturizmustól elszakadni vágyók varázslatos világa.
