A tüdőshal, más néven szalamandrahal, az édesvízi halak egyik fajtája, ami leginkább arról ismert, hogy szárazföldön, víz nélkül képes megélni hónapokig, sőt néha évekig. Ahogy a neve is sugallja, a tüdőshalnak fejlett légzőrendszere van, ami közvetlenül a levegőből képes felvenni az oxigént, akárcsak a szárazföldi állatok, írja az Amusing Planet.
A tüdőshalak teste megnyúlt, mint az angolnának, fonalszerű mell- és medenceúszói vannak, ezek segítségével úsznak és másznak a fenéken. Általában sekély vizekben, például mocsarakban, lápokban élnek, de előfordulnak nagyobb tavakban is.
Ha van víz, a tüdőshal úgy viselkedik, mint bármely más hal, úszik, kis halakat és rákféléket eszik a tavak és patakok fenekén. A száraz évszak beköszöntével, a vizet önszántából elhagyja és körülbelül félméteres gödröt váj magának, abban összetekeredik, és bábbá szilárduló nyálkaburokkal védi testét a kiszáradástól.
Csak a száj marad szabadon a légzéshez. Levegőt a tok nyílásán át kap. Ez az állapota akár négy évig is eltarthat, bár legtöbbször csak fél évre van szükség. Hosszú hibernációja miatt a tüdőshal jelentősen csökkenti az anyagcseréjét, és a farkában lévő izomszövetekből él. Amint a víz visszatér és az iszap meglágyul, a tüdőshal kikászálódik az üregéből.
A tüdőshalak csak Afrikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában élnek. Afrikában a halat a helyiek keresik és fogyasztják, gyakran kiásva a száraz talajból.
