Az Életfa Mantra Kör különböző tradíciók, hagyományok spirituális nyomdokain halad, élő zenés estéi az együttrezgésről, a megnyílásról, a transzcendenssel való kapcsolat erősítéséről szólnak. Meditatív hangulatú estjeiken magyar, perzsa, hindu, buddhista, kelta, yoruba, és még sok más nép dalai csendülnek fel. Bár Edina és Zsolt elsősorban a magyar hagyományt érzik magunkénak, a rainbow táborokban megélt színes spirituális és zenei kultúrát is szeretnék átültetni az Életfa Mantra Körbe. Ezért alakultak.
Mesélj a kezdetekről!
2010-ben érett meg az az elhatározás, erős vágy bennem, s aztán a férjemben is, hogy Budapestről elköltözzünk. Annak ellenére, hogy minden rokoni és baráti kapcsolatunk a fővároshoz kötött minket, egyre szorítóbbnak éreztük az ottani létformát.
A vágy már korábban bennem élt, hiszen egyértelműen érzékeltem azt, hogy a külföldi útjaim során, ahol a természetben éltem hónapokig, nagy közösségben, nagyon egyszerű körülmények között, mennyire sokat tudtam tisztulni, változni, megújulni, gyógyulni. A tapasztaltak hatására csúcsosodott ki az érzés, hogy mennyire jó lenne vidékre költözni. A stressz, a zaj, a mentális zaj, a mindennapi káosz egyre nyomasztóbb, egyre elviselhetetlenebb terhe csak tovább fokozta a költözés vágyát.
Mi volt az utolsó csepp a pohárban?
Szerettem volna a zenével, lélekgyógyítással, traumafeldolgozással foglalkozni, de a budapesti közeg ezt már nem nagyon tette lehetővé. 2004-től folyamatosan bennem motoszkált az érzés, s amikor 2010-ben a Tolna megyei Nagyszékelyre látogattam, és beszippantott az ottani légkör, életérzés, a nyugalom, a letisztult, egyszerű, vidám élet, a teljesen másfajta világ, akkor rájöttem, hogy ideje a költözésnek.
Mit éreztél?
Olyan nagy lendület, remények, vágyak, boldogság hullámzott át rajtam, mint 14 évesen, mikor először érzékeltem azt, hogy az élet mekkora nagy lehetőség, milyen hatalmas ajándék, és áldás, amivel lehet élni – és én fogok is élni.
Tehát eldöntöttétek, hogy vidékre költöztök?
Pár hónap keresgélés után sikerült Nagyszékelyen albérletet találnunk. 5-6 éven keresztül kétlaki életet éltünk Budapest és Nagyszékely között ingáztunk. Elkezdtük az Életfa Mantra Kört hárman, aztán több zenész is csatlakozott hozzánk. A foglalkozásokon spirituális dalokat, meditációt, transztáncot vezettünk két hetente a Magnet Közösségi Házban. Szépen lassan az évek alatt nem csak feldolgozások és mantrák lettek a repertoárban, hanem saját dalok is születtek. Elvonulásokat szerveztünk, női vonalon, női szertartásokat is szerveztem, mint gyógyító.
Mikor döntöttetek úgy, hogy legyen vége az ingázásnak?
A kétlaki élet nagyon érdekes volt, de a családunk így nem tudott igazi gyökeret ereszteni, ezért mikor 2015-ben megszülettek a gyermekeink, vásároltunk egy igen lerobbant hosszú parasztházat, amit felújítottunk, és amiben azóta is élünk.
Az Életfa Mantra Körben egyre jobban belemerültünk a zene világába. Zsolt gitározott, én énekeltem, szöveget írtam és sámándobon kísértem a dalokat. A dalok táptalaját az utazási élményeink adták, amikben mindkettőnknek rendszeresen része volt – nekem a házasságunk előtt, Zsoltnak a munkája miatt.
A mantrakörök két hetente három órás alkalmak voltak, amiből másfél óra volt a meditáció és a másik fele élőzenés est volt transztánccal. Az estekhez egyre több ember csatlakozott. Igazi gyógyulást, feltöltődést adtak az alkalmak minden résztvevőnek, nekünk magunknak is.
És aztán megszülettek a gyerekek. Befolyásolták a mantra kör működését?
Az ikrek megszületésével három évre minimálisra csökkent a rendezvények száma, de azután újra kezdtük építeni az eseményeket. Manapság fesztiválokon játszunk, elvonulásokat tartunk saját telkünkön, a jurtánkban. Én rendszeresen tartok női elvonulásokat, női gyógyító szertartásokat, workshopokat, olykor művészeti- selyemfestő, hennafestő, mandalafestő – workshopokat is.
Ahogy teltek az évek, és a párkapcsolat buktatóin és mélyrepülésein átjutottunk, erőteljesen kirajzolódott előttünk az, hogy az önfejlesztés, öngyógyítás nélkül nem tudunk két lábbal a talajon maradni, ezért elkezdtünk foglalkozásokra járni egy sámán-gyógyítóhoz, lélekterápiát, családfaállítást tanultunk, majd segítőként, tanítványként is elkezdtem dolgozni mellette. Így kerültem közel például a sámándobhoz is.
A rengeteg élmény, spiritualitás hatására ma már spirituális elvonulásokat is tartok, ahol családállítással, közös zenéléssel, közös kerti munkával, lélekgyógyítóval, esetleg meghívott pszichológussal való beszélgetés során gyógyulunk, újulunk.
A kerttel is sokat foglalkozunk, főleg gyógynövényekkel. Igyekszünk a természettel megtalálni a kapcsolódást: a földdel, a növényekkel, állatokkal.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Tervezzük, hogy újra nagyobb körben is elkezdünk zenélni zenekarunkkal. Folyamatosan születnek új dalok, és igyekszünk meghívott vendégként minél több fesztiválra eljutni, ahol magunkba szívjuk a spiritualitást, amit itthon beépítünk programjainkba, és aztán átadunk másoknak.
Szeretnénk a mai rohanó világban megteremteni egy nyugalomszigetet, ahol bárki feltöltődhet, aki úgy érzi, szüksége van rá, és reméljük, hogy országszerte el tudunk jutni sokatokhoz, és hamarosan találkozunk.
