Rövid a hajuk. Zakót és nadrágot viselnek. Férfias gesztusaik vannak. Dohányoznak. Fizikai munkát végeznek. Ránézésre férfiak. Nőnek születtek…
Észak-Albánia hegyvidéki falvaiban él az a mára már csak néhány tíz ember, akik nőnek születtek, mégis férfiként élik életüket. Ők a burneshák.
Az albán nők és a (nem létező) jogaik
Az albánok viselkedésére a mai napig hatással van a 15. századi Kanun, a Lekë Dukagjini herceg ősi becsületkódexe. Ezt az élet minden területére kiterjedő szabályrendszert a herceg akkor törvénybe is iktatta. A kommunista diktátoruk, Enver Hoxha igyekezett visszaszorítani az ehhez kapcsolodó szokásokat, de a hegyekben még mindig felbukkannak egyes elemei.
Legtöbbet vitatott eleme talán a gyilkosság vagy nagy horderejű sérelmek megtorlására szolgáló vérbosszú, de a nők jogait, lehetőségeit is meghatározta. A Kanun szerint minden csak férfiúi ágon öröklődik, ha egy nő férjhez megy, akkor tulajdonképpen az új családjának a tulajdonává válik. Tilos a nők számára a dohányzás, az óra- és a nadrághordás, a munkavállalás, az autóvezetés vagy a szavazás. Földet nem vásárolhat, és bizonyos munkaköröket nem tölthet be. „Természetesen” férjet sem választhatott magának a nő, a közösség idősei által előre elrendezett házasságok voltak jellemzőek. Gyakran jóval idősebb férfihez kellett hozzámenniük és a családjuktól messze költözni.
Megoldás: férfivá válni
Mit tehet egy nő, ha olyan jogokat akar magának, mint egy férfi? Férfivá válik.
Albániában burnesháknak, megrögzött vagy esküdt szüzeknek nevezik azokat a nőket, akik identitást váltva (szűz) férfiként élik az életüket. A változtatásnak többféle oka lehet.
Ha egy családban nem születik fiúgyermek, akkor veszélybe kerül a vagyon, ugyanis lány nem örökölhet. Ezzel együtt a család elvesztette a megbecsülését is. Így a lányok közül egyikük családi nyomásra vagy önként vállalta, hogy férfiként él tovább, ezzel örökli a vagyont és védelmezi rokonait.
Az előre elrendezett házasság elől is a burneshává válás lehetett a megoldás, így a lány maradhatott a szülői házban, támogathatta családját és nem kellett hozzámennie a neki kiszemelt párhoz. Sokszor az anyák ösztönözték a lányaikat erre a döntésre, hogy ezáltal elkerülhessék a gyakran fizikai és szexuális erőszakkal keserített életet.
Van, aki saját elhatározásából választotta ezt az életformát, mert több szabadságra vágyott.
Léteznek olyanok is, akik transzszexuálisok, ezért élték a férfiak életét, de nem ez volt a jellemző ok.
Nem csak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is járt a burneshává válás
Ha valaki úgy döntött, hogy burnesha lesz, az egyúttal éltefogytig tartó szüzességi fogadalommal is jár, ami nem visszavonható. Ha megszegték az esküjüket, az régen halálbüntetéssel is járt.
Külsőre is a férfi szerepnek kell megfelelniük, férfi ruházatot és rövid frizurát kell viselniük, gyakorolják a férfias gesztusokat, de sokszor a család fejévé is lépnek elő, ők lesznek a kenyérkeresők is. Természetesen nevet is kell változtatniuk.
A burneshák lassan kihalnak
A világ azóta változott, a nőket is ugyanolyan jogok illetik meg, mint a férfiakat, a hagyományok már jóval kisebb mértékben befolyásolják az életet. Ezzel a burneshák és hamarosan eltűnnek. Ma már nem választanák ezt az utat, de a régi döntésüket a legtöbben nem bánják.
A társadalom változik, de úgy gondolom, hogy az akkori kornak megfelelő döntést hoztam. Nem mondhatok le a választott szerepről. Esküt tettem a családomnak. Ez egy olyan út, amelyen nem lehet visszamenni
– nyilatkozta egyikük a BBC-nek.
Nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, hogy hányan maradtak, napjainkban néhány tízen élhetnek még, a legtöbben idősek.
Albánia férfiak világa volt, a túlélés egyetlen módja az volt, ha azzá válunk
– jelentette ki egy burnesha.
