A listán ma már ezernél is több kulturális, vagy épp természeti szempontból értékesnek tartott hely szerepel: közülük ötvenegyet pedig a Magyarországról néhány órás autózással, vagy egy rövid repüléssel is elérhető Németországban találunk – ezek közül gyűjtöttük most össze az elmúlt ezer év egyházi építészetének legszebb példáit, amit egyszer mindenkinek látnia kell.
Nagy Károly trónja
A listát nem is nyithatná más, mint az aacheni dóm, amit a Frank Birodalmat létrehozó Nagy Károly hívott életre: a 796-805 között emelt első falak mostanra jócskán megnőttek, így a bizánci hatásról árulkodó részeket előbb román kolostorépület, majd gótikus, barokk és neogótikus bővítések vették körbe.
Az egykor az építtető sírjának is helyet adó, trónusát ma is őrző épületegyüttesben 936 és 1531 között harmincegy német császárt koronáztak meg, az uralkodók pedig sorra tették hozzá a saját részüket a dóm mostanra kialakult képéhez.
A román csodája
A világ legnagyobb és legépebb, ma is álló román kori épülete, a sokszor az európai építészet fordulópontjaként emlegetett speyeri dóm Németország délnyugati részének egyik legfontosabb műemléke: a II. Konrád császár az 1030-ban építeni kezdett óriást a nyugati világ legnagyobb templomának szánta, a munka eredményét azonban sosem láthatta, hiszen az csak unokája, IV. Henrik halálának évében, 1106-ban ért el a végsőnek szánt formáját.
A következő három évszázadban elhunyt tizenhat uralkodó sírjának is helyet adó kripták feletti tereket az egymást követő korstílusok persze tovább formálták, a legnagyobb változásokat azonban a háborúk és forradalmak hozták. 1689-ben, a pfalzi örökösödési háború idején francia katonák gyújtották fel a polgárok itt összegyűjtött bútorait, elpusztítva ezzel a templom egy részét, majd a császári sírokat is kirabolták.
Alig száz évvel később a francia forradalom adta hevületben összetörte az oltárokat, a XIX. század hajnalán pedig a teljes épület lebontása is szóba került. Ez szerencsére nem történt meg, sőt, az elmúlt ötven évben a kereszt alaprajzú templom visszakapta a román kori arca jó részét.
Város a városban
A Speyerből könnyen elérhető maulbronni kolostoregyüttes az Alpoktól északra fekvő középkori szerzetesi központok legépebben megmaradt példája. A ciszterci rend által a XII. század derekára életre hívott első épületek helyét a legenda szerint a szerzetesek úgy találták meg, hogy kincseikkel raktak meg egy öszvért (=Maultier), majd megvárták, hogy az hol fog megállni: az állat egy kútig (=Brunnen) futott, így a barátok döntöttek: megállnak, és letelepednek, a helynek pedig a Maulbronn nevet adták.
A valóságban ez nem egészen így történhetett, a szerzetesek azonban hamarosan ráébredhettek, hogy kitűnő helyet találtak, így sorra nőttek ki a földből a különböző célú, előbb román, majd gótikus épületek, amik szinte kivétel nélkül változatlan formában élték túl az elmúlt évszázadokat.
A reformáció persze Maulbronnt sem hagyta érintetlenül: 1556-ban evangélikus iskolát hoztak itt létre, ami egy rövid időszakot leszámítva (1630-1649) ma is működik – diákjai közt Johannes Kepler, és Hermann Hesse is feltűnt –, a többi épületben pedig többek közt a városházát, a rendőrséget, valamint vendéglátóhelyeket találunk. Ezekben akár a húsos derelyét is megkóstolhatjuk (Maultasche), amit a legenda szerint a korábban itt élt ciszterciek találtak fel.
A kölni dóm
A 157 méter magasra nyújtózó Szent Péter- és Szűz Mária-dóm négy éven át (1880-1884) a világ legmagasabb templomaként magasodott a Rajna-vidék fölé, de ma sincs oka a panaszra, hiszen a VI. század óta folyamatosan egyre nagyobbra nőtt épületnél kevés érdekesebbet találunk a nyugati világban: a közel hat és fél évszázadon át (1248-1880) épült óriásban ugyanis a napkeleti bölcsek ereklyéi mellett VI. századi szószéket találunk.
A második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett templom építése során pedig szinte végig középkori módszereket használtak, a mai állapot eléréséhez azonban már a modern technológiát is segítségül hívták – ennek köszönhető, hogy az ma is gyönyörködtethet minket.
A rokokó szellemében
Az aprócska bajor falu, Wies messze esik a főbb turistaútvonalaktól, a megkorbácsolt Megváltónak szentelt Wieskirchét azonban mégsem érdemes kihagyni, ha az ember túrázni, vagy épp síelni indul a hegyekbe: a zarándoktemplomként, 1745-1754 között született épület ugyanis a gazdag díszei miatt sokak által kedvelt rokokó egyik legszebb alkotása.
A Johann Baptist Zimmermann és testvére, Dominikus tervei nyomán épült kedves épület különlegességét gyönyörű belső tere adja, túlélése pedig csak kevésen múlt, hiszen a XIX. század elején elindult szekularizációs folyamat részeként egyre kevesebben látogatták a miséket, és szóba került az elárverezése, majd lebontása is. Végül a helyi parasztok mentették meg a végtől.
