Bözödújfalu immár nemcsak a falurombolás, hanem a közösség kitartásának, összefogásának és újjászültésének jelképe is – hangoztatta Kelemen Hunor a kommunizmus idején elárasztott erdélyi település újjáépített templomának felszentelése alkalmával rendezett ünnepségen.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint Bözödújfalu története az egész erdélyi magyar közösség számára figyelmeztetés.
Ha nem küzdünk a mi közös jövőnkért, ha nem vagyunk képesek harcolni azért, ami a miénk, az másnak nem fontos, és akkor összeomlunk, mint a vízmosta templom tornya
– fogalmazott.
Úgy értékelte: az árvíz elleni védekezés csak ürügy volt a kommunisták számára, a Maros megyei települést elárasztó vízgyűjtő megépítésének igazi célja a hagyományos közösség felszámolása volt.
Kelemen Hunor szerint Bözödújfalu elüldözött, erőszakkal kitelepített közössége békében együtt élő, több felekezetű, igazi erdélyi közösség, amely nem törődött bele a pusztításba: évről évre összegyűl augusztus első szombatján, és nemcsak emlékezik, hanem immár épít is.
Bözödújfalu megmutatta, hogy az épületeket el lehet pusztítani, de a lelket, a hitet nem, a közösséget nem. Bözödújfalu ezért ma nemcsak az értelmetlen, de előre megfontolt rombolás egyik szimbóluma, de mától a kitartás, az újjászületés és a mindent legyőző összefogás jelképe is
– zárta köszöntőjét.
Kató Béla erdélyi református püspök rámutatott: az újjáépített templom nemcsak a víz alá került falunak állít emléket: minden erdélyi magyar zarándokhelye, akinek az elmúlt évtizedekben vagy évszázadban kényszerből el kellett hagynia a szülőházát vagy szülőhelyét, akitől elvették ingatlanát, és lebontásra ítéltek utcákat, negyedeket, főtereket, “hogy eltöröljék mindazt az emléket, amely erre a vidékre jellemző volt egykoron”.
A Bözödújfalusi-víztározó építése 1988-ban kezdődött meg, a gátépítés azonban már 1975-ben megindult, 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindult. A gát 625 m hosszú és 28 m magas. 1985-ben elkezdődött a falu kitelepítése. 1992-ben még 126 lakosa volt, melyből 99 magyar, a tervek szerint minden lakót ki kellett volna telepíteni. 1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került,lakosai – ki hová tudott – elköltöztek. Mindössze 12 ház menekült meg az elöntéstől, melyekben negyvenen laknak.
Bözödújfalu tehát 30 éve került teljesen víz alá, a vízből kimagasló templomtorony azonban még két évtizedig a falurombolás jelképe maradt. A 2014-ben leomlott templomot most közadakozásból építették újjá. A helyreállítást Csibi Attila Zoltán, a szomszédos Erdőszentgyörgy polgármestere kezdeményezte. Mint mondta: megválasztásakor ő a közigazgatásilag már nem létező Bözödújfalu polgármestere is lett, így nem hagyhatta annyiban, hogy az elárasztott település végképp eltűnjön szem elől, kötelességének érezte, hogy maradandó emléket állítson az Erdőszentgyörgyön menedéket találó bözödújfalusiak szülőfalujának.
Az újjáépítés hírére Kanadától kezdve a Kárpát-medencén át Ausztráliáig mindenhonnan kaptak támogatást. Az Összetartozás templomának alapkövet a 2018-as falutalálkozó idején elhelyezték el. A helyszínen kifüggesztett táblán több mint 500 adományozó neve olvasható, de az építkezést számos névtelen adományozó is támogatta téglajegyek vásárlásával.
Bözödújfalunak valamikor öt temploma volt, a szombaton felszentelt Összetartozás temploma az egykori település valamennyi felekezetét képviseli. Az elpusztított falu emlékét idéző építmény az egykori, félig beomlott, romos templomot mintázza: a templomhajó nincs befedve, falain Bözödújfalu múltját bemutató kiállítás kap helyet, a toronysisak üvegből készült, távolról csak az látszik, hogy hiányoznak róla a cserepek.
Az egykori falu emlékét márványtábla őrzi, amelyen a lakosok neve és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatók. A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll:
A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.
