Az elemzésben azt vizsgálták, hogy a júliusi középhőmérséklet és csapadékösszeg országos átlaga együttesen mennyire volt extrém az elmúlt 154 év júliusai között. A tanulmány szerint a legmelegebb július az idei volt, (a középhőmérséklet 24,53 Celsius-fok volt), a leghidegebb pedig az 1913-as, (mindössze 17,26 Celsius-fokos országos átlaghőmérséklettel). Megjegyezték: ennek oka ismert, egész Európában több évig tartó lehűlés következett be az 1912. június 6-ai, alaszkai Novarupta-Katmai vulkánkitörés miatt.
A legszárazabb július 1952-ben volt, akkor mindössze 13,83 milliméter esett, 2024-ben ez 22,23 milliméter volt. A legcsapadékosabb július az 1878-as, amikor 173,71 milliméter eső esett.
Megvizsgálták azt is, melyik volt a második legextrémebb július, ez pedig az 1984-es július lett, amelyben a havi átlaghőmérséklet 18,51 Celsius-fok volt, a csapadék pedig 31,51 milliméter, vagyis az egy nagyon hideg és nagyon száraz július volt. A tanulmány szerint ez jó példa arra, hogy vannak olyan szélsőségek, amelyek egydimenzióban – például csapadék vagy hőmérséklet vonatkozásában – nem látszanak, de többdimenzióban – a csapadékot és hőmérsékletet együtt értékelve – már igen.
Emlékeztettek: csak egyetlen hónap adódott melegebbnek mint 2024. júliusa, ez pedig 1992. augusztusa volt, ezért megvizsgálták, hogy vajon az a hónap volt-e a szokatlanabb, vagy az idei július. Az elemzés szerint sokkal szokatlanabb volt az 1992-es év augusztusa, ugyanis ahhoz a nagy meleg mellett rendkívüli szárazság is kapcsolódott.
Az elemzés szerint nem csak 2024 júliusa volt extrém hónap a hőmérsékletet és csapadékot együttesen vizsgálva, hanem az első hét hónap átlaghőmérséklete és csapadékösszege is. Az első hét hónap átlaga az 1991-2020-as évek 10,75 Celsius-fokos átlagához képest is 2,92 Celsius-fokkal melegebb volt, az 1871-1900-as évek 9,26 Celsius-fokos átlagához képest pedig több mint 4,4 fokkal, miközben az átlagnál kevesebb eső esett az első hét hónapban.
(MTI)
